Az ismert magyar személyek nyelvről szóló gondolatait tolmácsoló cikksorozatunkban ezúttal egyazon álláspont kétféle megközelítését mutatjuk be. Vasy Géza irodalomtörténész és Sediánszky János író, újságíró egyaránt erőteljesen purista nézőpontot képvisel, de amit hangsúlyoznak, egy-egy mondat erejéig az más-más nyelvművelői tévhitből származik. Lássuk hát, miért kiáltsuk Zrínyivel, hogy ne bántsd a magyart!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Vasy Géza szerint egyrészt azért kiáltsunk Zrínyivel, mert a globalizálódó világban egy nemzet léte, túlélése nyelvének ápolásán és megvédésén múlik. A nyelv szegényedése (amit nyelvészetileg nem igazán tudunk definiálni) a nemzet szegényedését is maga után vonja, amit Vasy ekképp fogalmaz meg:

A nyelv sorvadásával, valamint a használói kör szűkülésével maga a nemzet szegényedik, sorvad. Ma ez a helyzet.

A nyelvi nacionalizmus jól kivehető a megnyilvánulásból, hiszen a nyelv gyakorlatilag azonossá válik a nemzettel. Ez magában hordozza azt is, hogy a nyelv ellen elkövetett bárminemű vétség tulajdonképpen a nemzet ellen elkövetett aljassággá válik, amiben nyilvánvalóan nem kis szerep jut – a nyelv éber őrei szerint – az idegen hatásoknak és a globalizációnak. Ahogy Vasy fogalmaz:

A kenyér még őrzi a nemzeti sajátosságokat, a tévéműsorok, a magazinok azonban világszerte egyformák […]. Ma még csak az kezd elfelejtődni, hogy magyarul is lehet boldog születésnapot kívánni. De mi lesz tíz vagy húsz év múlva? S milyen lesz a hatása az internet rendszeres használatának, az SMS-ezésnek, a rádióban, tévében, bárhol hibásan, rossz artikulációval beszélőknek?

Vasynál is jobban retteg a következményektől, és még szörnyűbb képet vázol föl Sediánszky János, aki szintén a purizmus ideológiájának bűvöletében nyilvánul meg:

Korunk legnagyobb nyelvi kísértése a gyors, ellenőrizetlen információözön, izgalomkeltés, nemcsak viselkedésbeli, hanem nyelvi sokkolás is, amely a televíziókból, sajnos már a rádiókból is, vagy a hirdetésekből az emberek felé árad […]. Káros modernségünkben a barlanglakók civilizációs szintjére süllyedhetünk vissza, amelynek ijesztő és intő jelei ugyancsak mutatkoznak.

A televízióból árad a nyelvi sokkolás
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)

Mindkét megnyilvánulásban fontos a modern technika hozta változások okolása, és a nyelvromlás képzetének kisebb-nagyobb mértékű megjelenése, megjelenítése. Csakhogy nem romlásról, nyelvi butulásról, vagy rossz artikulációról, hanem egyszerűen csak változásról és a régi időkre való visszaemlékezésről van szó. Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy mind Vasy, mind Sediánszky attól tart, hogy a magyar nyelv kipusztul vagy legalábbis alkalmatlan lesz a funkciói betöltésére. Ez a fentieknél egyértelműbben is megjelenik Vasynál:

A magyarság lélekszáma egyre csökken. […] Gondoljunk el egy lehetséges változatot. Feltételezzük azt, hogy minden nő szülni fog egy gyereket, s azt is, hogy az átlagéletkor 90 év lesz. Nagyon leegyszerűsítve a számítást ez annyit jelent, hogy kétszáz év múlva a Kárpát-medencében mintegy háromszázezer magyar anyanyelvű ember fog élni. Nyelvi-kulturális közösség lehetünk még, de ország aligha […]. Válasszuk inkább Illyés Gyula gondolatát: a legnagyobb bátorság a remény. S kiáltsuk Zrínyi Miklóssal: Ne bántsd a magyart!

Arról fogalmunk sincs, hogy hogy jöhetett ki ez a megdöbbentő szám a magyar anyanyelvűek számára vonatkozóan, viszont azt tudjuk, hogy a magyar nyelv durván 13 millió beszélője nem valószínű, hogy el fog tűnni kétszáz év alatt. Legalábbis úgy, ahogy az irodalomtörténész gondolja, biztosan nem. Legfeljebb egy egész Európát (vagy világot) érintő természeti katasztrófa, háború, járvány stb. által történhet ilyesmi.

Open, azaz nyitva
(Forrás: Wikimedia Commons / opensource.com / CC BY-SA 2.0)

Legvégül lássuk, milyen marketingtippet ad Sediánszky a hazai boltosoknak:

Végezetül boltosainkat szerényen arra kérem: üzletük ajtajára továbbra se azt írják ki, hogy „open”, mert ha meghagyják a „nyitva” szócskát, higgyék el, többen térnek majd be oda!

Érdekes tudományos kísérletet lehetne végezni azzal kapcsolatban, hogy melyik boltot választják többen, bár mi úgy véljük, hogy nem lenne szignifikáns különbség. Azért nem, mert egyfelől nem igazán érdekel senkit, hogy magyarul vagy éppen angolul van-e kiírva az, hogy nyitva van-e egy bolt: sokkal lényegesebb például, hogy milyen akciók vannak, illetve hogy azokat hogyan hirdetik a boltosok.

Természetesen azt mi sem szeretnénk, hogy bántsák a magyart, de nem érezzük szükségességét Zrínyivel együtt kiáltani ezt. Főleg úgy nem, hogy a nyelv bántalmazására gondolunk közben, hiszen a nyelvet nem lehet bántani, molesztálni. A nyelv nem egy élőlény, nem lehet benne kárt tenni azáltal, hogy használjuk. Sőt: a nyelv nem is tárgy, így elrontani sem lehet. Éppen ezért felesleges aggódnunk emiatt.

Felhasznált irodalom

Grétsy László (2009): Vallomások: Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről