A 2014-es labdarúgó-világbajnokság jelenleg az elődöntőknél tart. A mérkőzéseket többek között Mezei Dániel közvetíti; ennek apropóján nemrég jelent meg egy blogbejegyzés Ezért utálom Mezei Dánielt címmel. A szerző elsősorban a kommentátor szakmai felkészültségét, tájékozottságát bírálja, de kitér olyan nyelvi kérdésekre is, mint például a külföldi játékosok neveinek kiejtése. A bejegyzéshez hozzászólók pedig szintén nem rejtik véka alá véleményüket Mezei nyelvhasználatával kapcsolatban.

Ezernyolcszázhatvanmüntyhen, Bajerleverkúzen

A fent említett cikk Mezei Dániel jó néhány szakmai jellegű szarvashibájának kivesézése után a kommentátor nyelvérzékéről, pontosabban annak hiányáról ír. Ennek kapcsán a cikk írója a külföldi csapatok és játékosok neveinek helytelen kiejtését sérelmezi:

Számomra Mezeiben az a legirritálóbb, hogy nyelvérzékének hiányáról mit sem sejtve, a lehető legidegesítőbb módon tudja elcseszni a külföldi játékosok, csapatok nevét. Már a 2000-es évek elején kihúzta nálam a gyufát a „Bajerleverkúzen”-ezéssel, meg az „Ezernyolcszázhatvanmüntyhen”-ezéssel.

Nem egyedi eset, hogy a beszélők között vita alakul ki az idegen nevek magyar kiejtésével kapcsolatban. Ebben a kérdésben nehéz általános szabályokat felvázolni, hiszen a nyelvek hangzói eltérőek, nem beszélve az egyes nyelveken belüli nyelvjárási sajátosságokról. Ilyen esetekben az egyes hangzókat vagy a hozzájuk leginkább hasonlító magyar hangzókkal helyettesíthetjük, vagy az írás alapján dekódolunk magyarra. Például az angol walked szót a legtöbb magyar nyelvhasználó – az írás alapján – d végződéssel ejti. Ellenben ugyanennél az angolok t-szerű végződést használnak, akárcsak az angolul jobban tudó honfitársaink.

A Bayern Leverkusen csapatnevének Mezei-féle kiejtése a fenti videó és abban használt standard német alapján valóban nem teljesen helytálló. Mindamellett mégsem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a kommentátor helytelenül használja az általa preferált alakokat.

Akkor helytelen-e a Bajerleverkúzen?

Hogy miért nem jelenthetjük ki azt, hogy Mezei Dániel egyértelműen rosszul ejti az említett idegen neveket, és hogy miért nem lehet emiatt utálni, arra az egyik hozzászóló, sassay hívja fel a figyelmet:

Egyezzünk meg annyiban, hogy a magyarországiak nagyrészének elég pocsék kiejtése van, főként, ami az angol szavakat illeti. A némettel jobban állnak. Ennek ellenére, a bajorok München-t Müntyennek ejtik, bár nem látom mi probléma lenne, ha Münchennel. Ez kb. olyan, mintha próbálnánk kideríteni, hogy Chicago Csikago vagy Sikago, vagy a Michigan tó Micsigen vagy Misigen, mert mindkettőt használják, ha bárki járt már a környéken tudja, hogy erről ott is parázs viták folynak. Ez pusztán szokás, és nem nyelvtudás kérdése.

Hasonló véleményen van a Sherlock_Holmes nevű fórumozó is:

Meglehetősen nevetséges a kiejtést kritizálni, ahogy azt korábban írták már páran. Jó példa itt erre Mascherano, amiben a wikipediáról utánanézett kommentelők sem tudnak megegyezni, hogy hogy is kéne ejteni. Vagy föntebb valaki Sergio Perezt említi, aki – bár mexikói – mivel részben Európában nőtt fel, maga is Serdzsó Perezként használja a nevét, de nem baj, mi magyarok meg akarjuk magyarázni, hogy hogy is kéne ejteni a saját nevét.

A hozzászólóknak teljesen igazuk van. Az adott országokban is nagyon gyakran – földrajzi helyzettől, társadalmi rétegtől függően – eltérően ejtik az érintett neveket. Sőt az is előfordulhat, hogy maga a játékos másképp mondja ki a saját nevét, mint hazájában a kommentátorok. Itt ugyanaz a helyzet áll fenn, mint Magyarországon például a Körös folyó esetében. A Köröst ejtik hosszú (Kőrős) és rövid (Körös) magánhangzókkal egyaránt, sőt még vegyes hangzókkal (Kőrös) sem ritka.

Tehát az említett nyelvi alakok legfeljebb az egyes országok standardja felől nézve titulálhatóak helytelennek, a nyelvek egésze felől nézve nem. A kérdés csak az, hogy egy kommentátor mit tegyen, mit tehet ilyen esetekben.

Mit csináljon a kommentátor?

Ha külföldi (elsősorban európai) adókon követjük a világbajnokságot, akkor azt vesszük észre, hogy a legtöbb országban nem tartják különösebben fontosnak, hogy az idegen neveket – legyen az egy csapat vagy egy játékos neve – az eredeti kiejtéshez hasonlóan ejtsék. Egyrészt azért lehet ez így, mert ahogy már szó volt róla, még az adott országban is többféle kiejtési változat él egy-egy névre. Másrészt hasonlóan egy-egy nyelvi forma megítéléshez, ez is igen szubjektív. Míg valakinek a standardtól eltérő alak rendkívül zavaró, másnak az teljesen természetes. Sőt lehet, hogy épp a standard változat bántja a fülét. Ez is ízlés dolga, mint az öltözködés.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Természetesen egy mérkőzés közvetítésénél más a helyzet, mint egy hétköznapi beszélgetésnél. Ez egy jóval formálisabb regiszter, tehát elvárható, hogy a mérkőzés közvetítője kerülje például a szlengszavakat vagy a vulgáris kifejezéseket. De hogy mennyire várható el az, hogy a kommentátor kinyomozza az összes idegen név helyi standardnak megfelelő kiejtését, már nehezen megválaszolható.

Talán ez lenne a legalaposabb, legkörültekintőbb megoldás. De nem biztos, hogy ez mindig járható út, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sok esetben ez inkább nevetség és gúnyolódások tárgyát képezné, mint pár éve Faragó Richárdnál, aki éppen ennek a körültekintő hozzáállásnak köszönheti, hogy élcelődések céltáblájává vált.

Úgy gondoljuk, hogy az, hogy Mezei Dániel hogyan ejti Jagielka vagy München valamelyik városi csapatának nevét, lényegtelen. Az, hogy felkészült-e vagy élvezhetővé tud-e varázsolni egy egyébként alacsony színvonalú meccset, már kevésbé. Ám úgy véljük, ez nem a kiejtésen múlik.

Felhasznált irodalom

Trudgill, Peter (1997): Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, JGYTF.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése