Budapest városrészeinek és közterületeinek a neve manapság is változik, ha nem is olyan sok esetben, mint a nagy politikai fordulatok után. De a városi utcákat, tereket, városrészeket már a korábbi századokban is többször átkeresztelték. Például a budai német közterületek nevét 1847 nyarán, alig több mint fél évvel az 1848-as forradalom és szabadságharc előtt kezdték el magyarosítani. Döbrentei Gábor költő, akadémikus javaslatára 1847. június 17-én a fővárosi közgyűlés úgy határozott, hogy „Buda szab. kir. főváros megyéjében kebelezett völgyek és bérczek” közül ötvenhét kap magyar nevet az addigi német helyett. S mi volt a cél? „A nemzetté olvadás megközelítésére untalan intse mindazokat, kik azokon a tájakon örvendenek és kéjelegnek, vagy azokat mívelik és a szorgalom verítékével hasznosítják.”, írta 1852-ben ifj. Palugyai Imre.

A határozat kivonatát, melyben az érintett régi és új nevek találhatók, cikkünk végén találják meg olvasóink. A cikkben a német neveknek a kivonatban szereplő helyesírását követjük, noha más forrásokban apróbb különbségek (például egybeírás-különírás tekintetében) fellelhetők.

Az új közterületnevek a határozat értelmében 1848. november 1-jén léptek érvénybe. Addig a lakosságot falragaszokon értesítették a névváltoztatásokról. S annak ellenére, hogy az 1848-as év meglehetősen sok változást hozott a magyarság életébe, az akkor javasolt nevek többsége ma is olvasható a fővárosi térképeken.

Döbrentei Gábor
(Forrás: Wikimedia Commons / Ország-Világ (1880))

Az Életképek irodalmi folyóirat 1844. január 3. és 1848. december 31. között hetente jelent meg. Alapítója, Frankenburg Adolf épp a Dűlőkeresztelő idején vált meg a laptól és adta át azt 1847. július 1-jével Jókai Mórnak, aki 1848. áprilisától Petőfi Sándort is maga mellé vette társszerkesztőnek.

A Dűlőkeresztelő nevű ünnepélyes eseményről az Életképek című folyóirat 1847 nyarán több lelkes hangú cikkben is beszámolt. Ezekből tudjuk, hogy a fenti közgyűlési határozat egyhangú elfogadása után, június 19-én Döbrentei számos újságíróval és az ünneplő tömeggel, zeneszóval felvonult a mai Tündér-hegyre (akkor még Am Himmel ’az ég közelében’) és ott felolvasta a közgyűlés határozatát. Majd 150 fős lakomát rendeztek egy közeli vendéglőben, ahol lelkes pohárköszöntők követték egymást. Az ünnepségen Pest városának meghívott képviselői nem jelentek meg, azaz „Pestváros egyetlen egy tagja által sem volt személyesitve” (Életképek1847. 7. sz. 845.).

Miért nevezték ezt a nagy eseményt Dűlőkeresztelőnek? A magyar nyelv értelmező szótára szerint a dűlő szót elsősorban egy községhez tartozó, nagyjából párhuzamos utakkal határolt, azonos talajú részére használják. Emellett dűlőnek nevezzük a szántóföldek közt futó földutakat is. Az itt bemutatott esemény nevében az első jelentés lelhető fel, hiszen az 57 új név legtöbbje a város egy-egy területére vonatkozott.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A régi és az új küzdelme

Honnan származtak az újonnan megállapított nevek? Döbrentei Gábor javaslatait alapos irodalmi kutatás után terjesztette elő, s a hegyi ünnepségen „mindegyik elnevezést régi okiratokból szedett adatok nyomán commentálva ’s igazolván” (Életképek1847. 7. sz. 844.) olvasta fel.

Ám az elnevezéseknek csupán egy része támaszkodott korábban előforduló magyar nevekre – mint például a ma is élő Nyék városrésznév, mellyel a hajdani királyi vadaskert területét illették. A Sasad név is egy régi tulajdonnév felélesztése. Ez a határozat kivonatában Sasat alakban szerepel, mindenütt másutt azonban a ma is ismert Sasad formában találkozunk vele. A pusztát már a 13. századi leírásokban is Sasad néven emlegették, s a területet Mátyás király adományozta Buda városának. Ugyancsak eltér a mai írásmódtól Kelemföld neve, amit a 19. században német néven Donaulinieként, azaz ’Dunavonal’-ként ismertek. A földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a már a középkorban is használt Kelenföld név is német eredetű, ám ez Döbrenteiéket nem zavarta. Kiss Lajos szótárában a név előtagját a grīn ’lárma, vízzúgás’ szóval, utótagját pedig a Feld ’mező, földterület’ szóval hozza összefüggésbe. A Kelenföld szót először az Ördög-árok torkolatának környékére, azaz a Vár-hegy és a Gellért-hegy közti völgyre használták.

Kelenföld
(Forrás: Wikimedia Commons / Elkagye / CC BY_SA 3.0)

A Döbrentei által javasolt elnevezések jó részét egyszerűen a német név fordításával alkották meg. A tükörfordítások többsége ma is él – talán csak a Vigadombnak keresztelt Lusthügel ’Öröm domb’ nyomát nem leljük a térképeken. A Gazdagrét – Rieche Ried, a Szépvölgy – Schöntal, az ottani spanyoljuh-tenyésztéséről elnevezett Spanyolrét – Spaniolwiese vagy a Szent Márton kápolnájáról elkeresztelt Mártonhegy – Martinsberg neveket ma városrésznévként is használjuk. Utcák vagy terek is őrzik az 1847-ben elfogadott magyar neveket: a Naphegy tér az akkoriban Sonnenbergként, ma Nap-hegyként ismert hegy nevét viseli.

Az MTI épülete a Napghegyen – egy időben itt működött a nyest szerkesztősége is
(Forrás: Wikimedia Commons / Vince / GNU-FDL 1.2)

Az új nevek harmadik csoportja a magyar történelem nagy alakjainak állított emléket. Például az addig Königsbrunn-nak, azaz ’királykútnak nevezett kutat IV. Béláról Bélakútnak keresztelték. A ma használt forma azonban a két név vegyítéséből lett: a Béla király úton látható a Béla király kútjának műemlékvédelem alatt álló forrásháza és a hozzá kapcsolódó vízgyűjtő folyosó, amin keresztül néhány más forrás vizével együtt a Várba vezették a vizet. A Hunyad-orom nevét Hunyadi János ihlette, míg az akkoriban Blocksbergként ismert hegyet Gellért püspökről Gellérthegynek nevezték.

Nem vált be azonban a Bátorihegy név, amit a mai Hárs-hegy (akkoriban Lindenberg ’hárshegy’) neveként javasoltak. A hegy oldalában ugyanis hajdanán pálos kolostor állt, s itt élt Báthori László fráter. Róla azt tartották, hogy sokáig a közeli barlangban némán böjtölt. A hatalmas üregrendszer ma is Bátori-barlang néven ismert, de a hegy hű maradt a hársakhoz. A Hárs-hegy és a János-hegy közti nyerget sem nevezik Báthoriról Bátoraljának, amit az Unter der Schäferin ’szép juhászné’ név magyarítására javasoltak Döbrenteiék. A német név tükörfordítása azonban utcanévként (Szép Juhászné köz és út) és a Gyermekvasút megállójának neveként (Szépjuhászné) ma is él. Miről volt híres a juhászné? Egy monda szerint Mátyás király itt ismerkedett meg egy juhász csodálatos szépségű feleségével. Így a pálos kolostor köveiből épített vendéglőt Szép Juhásznénak nevezték, s a népszerű vendéglátóhely neve átragadt a környékre is.

Az oroszlánok halála

Buda körül vót egy völgy, amit Szép juhászné völgyének neveztek el, mert Mátyás király arra vadászgatott, és vót ott egy szép menyecske, akihöz be-betért a kalibába. Egy kis történet is szól róla, hogy közösen ették az aludttejet a köcsögbü. Később ebbe a völgybe Mátyás király – hatalma jelképéül – egy verembe nyolc oroszlánt tartott, és a legenda szerint azok az oroszlánok abba az órába múltak ki, amikor Mátyás király meghalt Bécsben.

Sudár Annamária (szerk.) Mesék Mátyás királyról, Kríza Ildikó gyűjtése

Kevéssé volt időtálló a Mátyáscsurgó név, melyet az akkor Saukopf, azaz ’disznófej, disznófő’ néven ismert forrás új, magasztosabb neveként javasoltak. A forrást úgy foglalták, hogy a víz egy disznófej alakú szobor száján folyjon ki. És hiába szerették volna ezt a valamikor itt vadászgató Mátyás királyról elnevezni, a forrást ma is Disznófőként találjuk meg a térképen. Pedig a Mátyáscsurgó név a korabeli források szerint „Döbrentei úrnak a’ forrásóvó épületén látható versezete által divatra kelt, ez hivatalosan is használtatandik.” (Életképek, 1847. július 11.)

A Disznófő-forrás ma
(Forrás: Wikimedia Commons / Texaner / CC BY-SA 3.0)

Úgy látszik, Döbrentei úrnak nagyon nem tetszettek a sertések, mert másik két disznós nevet is meg akart változtatni – ezeket már sikerrel. A ma Pasarétet akkoriban a Sauwiesen und Schmalsbergel ’disznórét és zsírdomb’ nevekkel illették. Döbrentei az utolsó budai pasának, Abdurrahman Arnautnak állított emléket az új, előkelőbbnek ható Pasarét névvel.

Az utolsó budai pasa
(Forrás: Wikimedia Commons)

A mai Virányos neve ennél kalandosabb. 1847-ben ezt a ’virágos’ a ma Zugligetként ismert terület magyar neveként javasolták, de az egy Zugligettel szomszédos terület neveként maradt fenn végül. Az akkoriban Sauwinkel ’disznózug’ vagy a szókezdő s elhagyásával keletkezett, kevésbé disznószagú Auwinkel ’ligetzug’, s a valószínűleg Szigliget mintájára alkotott Zugliget néven is ismert tájékot akarták előkelőbb néven nevezni. Miért? Ugyanis a fenti elnevezések „sem ’a miveltebb nyelvnek, sem a’ vidékről képezhető fogalomnak meg nem felelő nevezetek” (Életképek, 1847. július 11.). Ennek ellenére a Zugliget név ma is él és virul a Virányossal együtt.

Nem maradt meg azonban a Pozsonyihegy, melynek két német neve is volt: a Johannesberg ’János-hegy’ és a Preßburgerberg ’Pozsonyi-hegy’. A városlakóknak – Döbrenteivel szemben – inkább az előbbi név tetszett. Így lett Budapest legmagasabb hegye János-hegy. Úgy tűnik, a lakosokat nem hatotta meg az a történet, miszerint tiszta időben Pozsony váráig is ellátni innen. Manapság inkább azt tartják, nem is Pozsonyt, hanem a Magas-Tátra csúcsait is látni lehet az itt található Erzsébet-kilátóból. Úgy tűnik, nem csak a nevek, a városi legendák is folyamatosan változnak.

A Magas-Tátra – vajon tőlünk is látszik?
(Forrás: Wikimedia Commons / Anna Regelsberger / GNU-FDL 1.2)

Források

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára

A magyar nyelv értelmező szótára I.

Ráday Mihály (szerk.)(2003) Budapest teljes utcanévlexikona

Dr. Seenger Ervin (1967): A budahegyvidéki „Dűlőkeresztelő”

Életképek folyóirat 1847. júniusi és júliusi számai

Ifj. Palugyai Imre (1852) Buda-Pest szabad királyi városok leírása. Pest.

Balázs Attila (2012): Hegyvidéki városrészek

Kahlich Endre (2001): Utcaelnevezések a Hegyvidéken

Szatucsek Zoltán (szerk.)(2000) Hegyvidéki olvasókönyv. Szemelvények Budapest főváros XII. kerületének történetéből

Balázs Géza: A budai dűlőkeresztelő

Az alábbiakban közöljük a fővárosi közgyűlés határozatának kivonatát. A korabeli plakátok reprint kiadása több forrásműben is szerepel, azonos formában. A lent olvasható változat a részben gót betűkkel írt plakát begépelt változata, melyben a nevek utáni pontokat elhagytuk és a számozást egységesítettük a jobb követhetőség érdekében. A neveken természetesen semmit nem változtattunk.

Kivonat

Buda szab. kir. főváros

megyéjében kebelezett völgyek és bérczek ujabb elnevezését tárgyazó, 1847. évi Junius 17. napján tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből.

1. Rézmál – Kalvarienberg und Kreidenbruch

2. Szemlőhegy – Josephberg

3. Vérhalom – Franzisciberg

4. Mátyáshegy – Mathiasberg

5. Árpádorom – Gaißberg

6. Törökvész – Rochusberg – Fruchtbare Ried – Ochsenried

7. Pasarét – Sauwiesen und Schmalzbergel

8. Nyék – Leopoldfeld – Taufelsgraben – Huthweide – Schwarztöpfl – Hafnerbergl

9. Kuruczles – Marengraben – Krutzenwinkel

10. Bátorihegy –Lindenberg

11. Bátoralja – Unter der Schäferin

12. Ferenczhalom – Franzenshöhe

13. Viradó – Köffinger’sche Gründe

14. Pozsonyihegy – Johannesberg – Preßburgerberg

15. Vajdabércz – Felsen

16. Virányos – Sauwinkl – Auwinkl

17. Mátyáscsorgó – Saukopf

18. Tündérhegy – Am Himmel

19. Hunyadorom – Laszlovszkyberg

20. Istenhegy – Schwabenberg

21. Hajnalos – Östlicher Abhang des Schwabenberges

22. Táboros – Rothelacke

23. Vezérhalom – Raitzentöpfl

24. Bélakút – Königsbrunn

25. Nádorkút – Doktorbründl

26. Svábhegy – Kleine Schwabenberg

27. Németvölgy – Deutschenthal

28. Sasat – Burgerberg, – Straße

29. Sashegy – Adlerberg

30. Kelemföld – Donaulinie

31. Gellérthegy – Blocksberg

32. Előmál – Weißersandberg

33. Csilebércz – Kukukberg – Dreihotter

34. Dobogó – Galgenberg

35.Örsőt – Breitermarast – Tabaner Huthweideberg

36. Kőérberek – Kammerwald

37. Petneházirét – Sonnenwirthsweisen

Az eredeti határozatban a 38. ponttól kezdve nevek szám nélkül szerepelnek – a szerző.

38. Szépvölgy – Schöntal

39. Csatárka – Csatarken

40. Zöldmál – Grüngraben

41. Pálvölgy – Paulithal

42. Kútvölgy – Brunnenthal

43. Farkasvölgy – Wolfsthal

44. Farkasrét – Wolfswiese

45. Mártonhegy – Martinsberg

46. Orbánhegy – Urbaniberg

47. Naphegy – Sonnenberg

48. Vigadomb – Lusthügel

49. Gazdagrét – Reiche Ried

50. Hosszúrét – Lange Ried

51. Madárhegy – Starentanz

52. Határrét – Letzte Ried

53. Spanyolrét – Spaniolwiese

54. Péterhegy – Petersberg

55. Őrmező (melybe a nagy mocsár foglalandó) – Feldhut

56. Istenkút – Straßenbrunnen

57. Meződomb – Wiesbergl”

Forrás: Az eredeti kivonat reprint kiadása – Szatucsek Zoltán (szerk.)(2000) Hegyvidéki olvasókönyv. Szemelvények Budapest főváros XII. kerületének történetéből. Bp. XII. ker. Önkormányzat. 10–11. o.