A "kivételez" egy jó példa lett volna. Jelentésétől függően lehet igekötős és nem igekötős.

@Sultanus Constantinus: szerintem is, ez egyfajta szóalkotásnak tekinthető.

(Át lettem ide irányítva egy hasonló cikkből.) Nekem épp az a megfigyelésem, hogy a "befolyásol"-t ma már egyre többen használják igekötős igeként (pl. "nem folyásolható be", "be tudja folyásolni" stb.), és egyáltalán nem viccnek szánják, hanem szimplán így mondják, még tanult emberek is. Ez viszont azt jelenti, hogy valóban létrejött egy új kategória a magyarban: olyan igekötős igék, amelyeknek igekötő nélkül nincs értelmük.

Az inverz jelemség pedig a kirándul. A mai beszélőnek a "hova ránduljunk ki" viccnek tűnik, pedig... na jó, az én nyelvérzékemnek legalábbis, hogy ne ánosítsak által.

@El Vaquero: nekem a "beantragen" vagy a "beratschlagen" ugrik be, ami hasonló lehet, és ahol a múlt idő szintén nem *beantrug vagy * beratschlug, hanem beantragte és beratschlagte. Persze hozzá kell tenni, hogy a tő itt maga az Antrag és az Ratschlag.

@szigetva: Nem minden nyelvjárásban, de a legtöbben a szünet előtti /ə/ [ʌ] vagy [ɐ], esetleg EE-ben [a], Nem is annyira a szóvéggel függ össze, inkább a szünet tartásával. Ha ugyanis a svá végű szónál nem tartunk szünetet, lendülünk tovább a következőre, akkor tipikusan tényleg [ə] van benne, már ha a nyelvjárás is olyan, meg nem szól bele valami speciális hasonulási helyzet.

@El Vaquero: A szóvégi [ə] kifejezetten nyílt, nem azért írjuk át az ə jellel, mert fizikailag azt ejtjük ott, hanem fonológiai okokból (mert hangsúlytalan).

Úgy tudom (nem biztos), hogy fellebbezést ugyanoda kell benyújtani bizonyos időn belül újbóli elbírálásra, feltehetően újabb, vagy addig figyelembe nem vett bizonyítékok bevonását kérve.

-Nekem az jut eszembe a "fel-lebbezni" szóról, hogy a "lobbizni vm. mellett" hasonló, de idegen szó...:)

-A fel-lebbent/ fel-lobbant (*fellobbint) szavak már magyarul vannak, közelebbinek látszik egymáshoz a két említett kifejezés (ha z=nt), és talán az értelmük is rávilágít a feltehető eredetükre..

Van egy olyan érzésem, hogy a "fellebbez"-től ("fellebbenteni", bemutatni szándékozik figyelmen kívül maradt bizonyítékokat) valamiféle "leleplezést (rejtve maradt igazságét)" várnak az érintettek, ha jól gondolom, egy per újra felvételétől. Talán a szóvégi "z" innen táplálkozhat?:)

@szigetva: az átírások azért jól mutatják, de nyilván nem érvényesek minden nyelvjárásra. Meg itt most fonémikusan írtam, csak az volt a lényeg, hogy van különbség a két ejtett hang között. Ráadásul ha az /ə/ ténylegesen [ə], a /ʌ/ pedig ténylegesen [ʌ], akkor is, az /ə/ hang velárisok közelében hátrébb csúszik, a [ʌ] (itt most nem az [ɐ]-ról van szó) pedig kicsi zártabbá válik, szóval a "well-cum" és "wellcuhm" között elég szoros lenne a meccs, de különbség akkor is van a legtöbb nyelvjárásban. Meg ha már összemosod, akkor jobb is, ha az /ə/-vel, mert akkor az angol anyanyelvű beszélgetőpartner rendben konstatálja, azt hiszi, hogy "wellcuhm"-öt mondtál (és az ő nyelvérzéke ezt is várja el). Fordítva lenne gáz, bár lehet sok angol azt sem hallaná meg, fene tudja, ehhez kísérletet kéne végezni legalább egy közepes mintán. Akár neked, akár Lindseynek is jó cikktéma lenne.

@El Vaquero: „ez legfeljebb a te egyéni szocproblémád” nem éppen egyéni, ha sokan ugyanúgy ejtik őket. Az átírást nem szabad összekeverni a kiejtéssel.

@Krizsa: semmi ilyen szabály nincs, legalábbis a sztenderd közmagyarban. Van egy csomó ugyanúgy ejtett szópár, néha ragozva is, de félreértést nem okoz, mert a szövegösszefüggésből mindig kiderül melyik jelentésében kell érteni. Ez csak a te mániád, hogy ami írásban különbözik, annak szerinted kiejtésben is különböznie kell.

@szigetva: igen, de ez legfeljebb a te egyéni szocproblémád. Annyiból persze nem alaptalan, hogy tényleg vannak angol nyelvjárások és beszélők, ahol rettenet kicsi a különbség, vagy nincs is az illető hangok között. Mondjuk nem tudom, hogy te milyen modellt követsz az angol kiejtésedben, csak annyit, hogy a brit vonalból valamelyik nyelvjárást. Gondolom vagy hagyományos (gimsoni) RP (ettől van ultrakonzervatívabb, konzervatívabb és modernebb RP is), vagy (lindseysta) SBE, azoknál meg van különbség /ʌ/ és /ə/ között. Én a GA-t követem, abból is inkább a nyugati média nyelvjárását, és abban is egyértelműen van különbség az illető hangok között.

Az egészet azért hoztam fel, mert a Hunglishban [vɛlkam]-nak ejtik a [vɛlköm] helyett, mert a come-mal látnak analógiát, ami még logikus is lenne, de az angol anyanyelvűek viszont az ellenkezőjét teszik. Nem véletlen, hogy a ragozása sem rendhagyó.

@Krizsa: Viszont van "tol" is, meg "toj" is, mégis [tojjuk] a "toljuk" is, meg a "tojjuk" is.

Nincs már hova feljebb-eznünk. A kiejtésben fejjebbezés volna, de a gyökre a magyar nyelv vigyáz. Ha értelemzavar lenne a hasonulásból, nem változtatja. A gyök az FL, aminek jó sok gyökszava van, s csak az egyikből lett igekötő. Felfelébb-ezésről van szó. Így nem feJJebbezésnek, hanem feLLebb-ezés ejtjük. Ellenpélda: úgy véljük (véjjük). Véj szó nincs, így nem lehet belőle értelemzavar.

@El Vaquero: Én nem nagyon hallom a különbséget a [ʌ] és a [ə] közt sem. Az igaz, hogy az előbbit van, aki nyíltabban ejti, de sokan meg nem, náluk tehát nincs különbség. A _Kennedy_ és a _Kentucky_ magánhangzói nálam nagyjából azonosak (a hangsúlymintáik különbsége ellenére).