Függetlensége elérésekor, 1965-ben a városállam azért tette az angolt hivatalos nyelvévé, hogy biztosítsa a lehető legnagyobb gazdasági jólét nyelvi feltételeit. A pénz nyelve pedig az angol. A cél azóta sem változott: a nyelvpolitika abszolút módon alkalmazkodik a globális üzleti élet elvárásaihoz. Több mint száz, zömében külföldi kereskedelmi bank serénykedik a pénzügyi negyed felhőkarcolóiban. A Keppel kikötőben és Jurong Ipari Parkban 300 gyárban és dokkon kereskednek az Egyesült Államokkal, Kínával és Japánnal. A tudomány, a kereskedelem és a technológia terén Szingapúr nem meri elszalasztani a fejlődés lehetőségét. Sokáig tartott ugyanis, amíg kiemelkedett a jelentéktelenségből.

A modern világváros
(Forrás: Wikimedia Commons)

A régi Szingapúr: kalózok lakhelye

A Szingapúr nevű kis falut sokáig kalózok lakták. A 14. századig a szumátrai birodalom tagja volt, amikor is Jávához, majd Sziámhoz tartozott. A malaccai birodalom a 15. században csatolta magához. Utánuk jöttek a portugálok, a hollandok és a brit Kelet-Indiai Társaság. A tengeri útvonalak kereszteződésében fekvő kis falu korán bevonzotta a kínai és maláj kereskedőket. Végül a gyarmati Szingapúrban angol mintára épült ki a közlekedési rendszer és a modern közigazgatás.

Nomen est omen?

Már város neve is nemes eredetre utal. Szingapúr a maláj Singaporá-ból jön, és jelentése „oroszlánváros”. Pora szanszkritül „város”, „erőd”; az ismerős görög polishoz (erődítmény) kapcsolódik. Singa a szintén szanszkrit „si hah”-ból ered és a „Singh” minden szik vallású férfi személyneve.

Nyelvi téren az ország ötvözte az angol pragmatizmust és az ázsiai tekintélyelvű kormányzási módot.  A független Szingapúrt 30 éven át vezette egy kínai származású miniszterelnök, aki most mentorminiszter. Li Kuan Ju angolul tárgyal, mandarinul nem tud; azt viszont elérte, hogy fia a jelenlegi miniszterelnök.

Az országnak fontos szava van az ASEAN-ban (Dél-Kelet-Ázsiai Nemzetek Társasága), az EU-hoz hasonló hatalmú gazdasági szervezetben.  Mégis megérezte 2009-ben a gazdasági recessziót, csakúgy, mint európai nyelvi hasonmása, Svájc. 2010-re viszont már visszatért a régió gazdasági mozdonyának szerepéhez. A városállam jó kapcsolatokat ápol a másik angol nyelvű hatalommal is: amerikai hajók szabadon hajózhatnak ki-be a szingapúri szoroson át. Szingapúr csak a kínai gyárak termelékenységétől tart.

Dél-kelet Ázsia Svájca

Egyesek folyékonyabban beszélik a pénz nyelvét, mások kevésbé. De 50 év alatt elérték, hogy bizonyos szinten mindenki beszéli az angolt Szingapúrban. A kormány négy nyelvet ismer el hivatalosként: az angolt, a malájt, a mandarint és a tamilt. A négy nyelv négy különböző nyelvcsaládhoz tartozik: az angol az indoeurópaihoz, a maláj az ausztronézhez, a mandarin a sino-tibeti nyelvekhez, a tamil pedig a dravida nyelvcsaládhoz. Az iskolákban a gyerekek angolul és még egy nyelvet tanulnak a többi háromból.

Az angol akkor terjedt el, amikor az oktatási rendszerben a tanítás közvetítő eszközeként kezdték használni. A maláj történelmi és szimbolikus szempontok miatt lett hivatalos. Bár a bazár-maláj volt a lingua franca a függetlenségig, a nyelvpolitika kiszorította azt. A lakosság 85 százaléka már nem is beszéli. Használata csak a nemzeti himnuszra és a pénzérmékre korlátozódik. No és a katonai parádékra; a katonák ugyanis malájul tanulják a lépésparancsokat.

A tamilt a szingapúri indiaiak 60 százaléka beszéli, ami a lakosság 3,2 százalékának felel meg. A többiek a hindit vagy malajálamot használják. Nagy részük a szolgáltatási szektorban dolgozik, és az angolra is szüksége van.

Miért van a kínai többség kisebbségben? Kétnyelvűség és morálóra

Az angol a tanítás nyelve az állami iskolákban. Indiai, kínai és maláj gyerek egyaránt első nyelvként tanulja. Kap hozzá még egy „anyanyelvet” is: származásától függően mandarint, malájt vagy tamilt. Ha úgy kívánja, választhat akár népi nyelvet: hindi, bengáli, punjábi, gujaráti vagy urdu van a pakliban. Viszont a morálórát elemiben csak „anyanyelven” tálalják. Az állampolgári ismereteket középiskolában pedig csak angolul töltik be a fejekbe – a morál nyelve különbözhet, az államé viszont egységes.

A mandarint a kínai „Új kulturális mozgalom” hatására vezették be 1920-ban. Bár a 30-as, 40-es években több kínai iskolát is indítottak, az angol erőltetése miatt a beszélt mandarin csak az 1970-es években terjedt el. Ekkor kezdte el a kormány A Beszélj mandarint kampányt a kínaiak nyelvének egységesítése érdekében. Ezt megelőzően csak a tanult kínaiak beszélték a mandarint, az 1950-ben alapított Nanyang egyetemhez hasonló intézményekben. És persze az üzleti életben.

Ma már a mandarin a legbeszéltebb nyelv (35% beszéli), és a kínaiak teszik ki a lakosság 75 százalékát. Meg is voltak lepődve, amikor a múlt században az angol kiszorította őket az iskolákból. A kínai nyelvű Nanyang Egyetem bezárt, a többi kínai iskola pedig átváltott angolra. Nyelvi kérdésekben nincs apelláta Szingapúrban. A „terror” eredménye: 50 év alatt minden szingapúri beszéli az angolt és még egyet a többi három nagy nyelv közül.

A tanulj mandarinul kampány egyik plakátja

Sem szinglis, sem lógis

A szingapúri utcai nyelv a szinglis, az angol nyelvre épülő helyi kreol változat. A városban főleg a külföldiek nem beszélnek (jól) angolul. A lakosság 36 százaléka külföldi, és a külföldiek fele dolgozik a szolgáltató ágazatban (értsd kisegítő személyzet). Az angolul beszélő szingapúriaknak gondot okoz az importált szolgáltató személyzet nyelvi felkészültsége.

A helyben születettek körében sem tudták a kétnyelvűséget teljes mértékben elérni. Az ország „atyjának” tekintett és jelenleg tanácsadói miniszterként szolgáló Li Kuan Juhoz hasonlóan sok szingapúri kínai folyékonyan tud angolul, de mandarinul nem. Ennek az oka az, hogy a Kína déli részéről érkezettek a hozott nyelvjárást beszélik otthon. Mások folyékonyan beszélnek mandarinul, de angolul nem. Tehát furcsamód a kínaiak között is akadnak értekezési gondok.

Nem csoda hát, hogy az ország nyelvileg megosztott. Bizonyos helyeken inkább mandarint vagy otthon használt kínai nyelvjárást beszélnek. Máshol inkább az angol a népszerű. A kávézókban, nagykereskedésekben és szupermarketekben elsősorban mandarint vagy tört keverékangolt beszélnek. Viszont gyors-és más éttermekben, a legtöbb munkahelyen, moziban, bankban, kormányhivatalban (Magyarországgal ellentétben) szeretnek angolul beszélni. Az itt használt nyelv a szinglis és az egységes szingapúri angol között váltakozik, ami pedig a brit angolon alapul.

A pénz nyelve már nem az, amit Szingapúrban gondolnak

A válasz kezdeti kérdésünkre, hogy hogyan lett a kalózfaluból gazdasági nagyhatalom, feltételezhetően a következő: a városállam átvette az angol pragmatizmust, és ötvözte azt a kínai szorgalommal. Kihasználta, hogy – a földközi-tengeri Máltához hasonlóan – tengeri útvonalak kereszteződésében fekszik; és a tudásra alapozott.

Századunk háborúi gazdasági háborúk; a csaták helyszínei a tőzsdék; a repülők és anyahajók csak díszletet szolgáltatnak az élőben közvetített háborús valóságshowkhoz. Ebben a háborúban a kereskedő Szingapúr jól helyezkedik.

Esetleges tanulság magyaroknak: bevonzani külföldieket, nyelvi pragmatizmus és tolerancia, valamint a tudás fejlesztése.

Az angol a jelen nyelve, a kínai a jövőé. Érdemes mindkettőt beszélni. Amíg ki nem derül, hogy a jövő már itt van.

Források:

Anne Pakir (1999). Bilingual education with English as an official language: Sociocultural implications (pdf). Georgetown University Press.

www.straitstimes.com

J. Minchin: No Man Is an Island (2nd ed. 1990);

www.un.org/esa/population/publications/migration/UN_MigStock_2008.pdf