Arab tavasz, Alekosz, Fukusima, végtörlesztés – ezek a 2011-es év legnépszerűbb szavai a pozsonyi Új Szó szerint. A sor persze folytatható az olyanokkal, mint az euróválság vagy a bóvli, az olyan új formákról nem is szólva, mint az álamfő. Ezek nem mindegyike született tavaly, de korábban csak jóval ritkábban hallhattuk vagy olvashattuk őket különféle sajtóorgánumokban, mint tavaly. Ismertté, az életünk részévé váltak. Bármelyikük jó eséllyel pályázna a 2011-es év szava megtisztelő címre.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De ahány nyelv, annyi szokás. Oroszországban például a RoszPil lett az év szava. A RoszPil egy állampolgári adományokból működtetett civil szervezet, amelynek célja, hogy figyelemmel kísérje az állami pénzek elköltését, illetve, hogy felderítse a közbeszerzések területén  előforduló visszaéléseket. Németországban viszont a stresszteszt szó nyert 2011-ben. Az euróválság és a rossz gazdasági helyzet miatt a bankokat vetették stresszteszt alá 2011-ben – akármilyen nehéz is ezt a szót kimondani. A franciák 2011-es politikai szótárának egyik legjellemzőbb darabja az AAA, a legjobb kategóriájú pénzügyi minősítés. De a 2011-es év politikájának szüleménye a Merkozy név is, amely Angela Merkel és Nicolas Sarkozy nevének összevonásából keletkezett. Nagy-Britanniában pedig squeezed middle kifejezés nyert, amit magyarra szorongatott középosztály-nak fordítanak, és arra a társadalmi rétegre utal, amelynek tagjai túl szegények ahhoz, hogy a szabad piac előnyeit élvezzék, de túl tehetősek ahhoz, hogy bármilyen állami támogatást igénybe vehessenek.

Vajon mi kerül be a szótárakba?
(Forrás: Wikimedia Commons / Jvdc, Veinarde / CC BY-SA 2.0)

Az év szava szavazások – ahogy a fenti példák is mutatják – egy örök nyelvészeti problémát is felvetnek. Tudniillik, hogy mi is a szó? Lehet-e az év szava a squeezed middle, ami rögtön két szóból áll. Nem csalás ez? Ugyanez a kérdés merül fel az arab tavasz esetében. Ezek a hétköznapi értelemben nem szavak, hanem inkább kifejezések. No és mi a helyzet az AAA-val? Ez csupán egy betűkombináció, egy rövidítés, aminek persze megvan a maga jelentése, de a hagyományos értelemben nem neveznénk szónak, még mozaikszónak sem, márcsak azért sem, mert nem felel meg egyetlen nyelv hangtani szabályainak sem.

Lehetséges azonban az is, hogy a szóra vonatkozó definíciós kérdések értelmetlenek. Nincsen jó nyelvészeti definíció arra, hogy mi tekinthető szónak. Miért tekinthetjük bizonyos értelemben szavaknak az olyan szerkezeteket, mint az arab tavasz? Azért, mert jelentésükben egységet alkotnak. Hiába ismeri valaki az arab és a tavasz szavak jelentését, ebből nem fogja kitalálni, hogy a kifejezés a 2011 elején az arab országokban kitört politikai megmozdulásokat jelenti. A szótárszerkesztők számára ez azt jelenti, hogy az ilyen kifejezéseket fel kell venni a szótárba.

De vegyük észre, hogy nem minden olyan nyelvi egységet kell felvennünk a szótárba, melyet önálló szónak tartunk. Nyelvtani értelemben a guglizik és a guglizás két külön szó: az előbbi egy ige, az utóbbi egy belőle képzett főnév. Ennek ellenére az ilyen szópároknak csak az egyik tagját, az igét szokás szótárazni, hiszen az ige ismeretében már a főnév jelentését is ki lehet találni. (Természetesen érdemes szótárazni a főnevet, ha annak speciális jelentése is kialakult: például az írás nem csak magát a cselekvést, hanem annak eredményét is jelentheti, használatos ’írásrendszer’ – cirill vagy latin írás – jelentésben stb.)

Fogadjuk el, hogy a szó egy nagyon jó, hasznos hétköznapi kategória, amely nem pontos, és nem is szorul pontos definícióra. Azt, hogy éppen milyen értelemben használjuk, úgyis a szövegkörnyezet dönti el. Az ilyen kérdésben a hajszálhasogatást pedig hagyjuk meg a szakembereknek.