Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán szigetein Tajvantól Új-Zélandig és Madagaszkártól a Húsvét-szigetekig az emberek ugyanazon nyelvcsalád nyelveit beszélik. A különböző nyelvek használói ugyan nem értik meg egymást kölcsönösen, a nyelvtani hasonlóság mégis szembetűnő.

Törzsi tánc a Hiva Oa szigeten
(Forrás: Jasse Adams)

Egy nagy nyelvcsalád

A világon összesen 380 millió ember anyanyelve származik az ausztronéz nyelvcsaládból, amely körülbelül 1200 nyelvet számlál – ez az összes élő nyelvnek nagyjából egy ötödét teszi ki. A nyelvek elterjedése szinte teljes mértékben az ázsiai és óceániai szigetvilágra korlátozódik, magán az ázsiai kontinensen csupán a maláj és néhány sokkal kisebb nyelv őshonos.

Az ide tartozó nyelvek között a legnagyobb különbség Tajvan szigetén van, a legkisebb pedig a legkeletebbre fekvő szigeteken. Így például Tahiti és Hawaii nyelvei szinte kölcsönösen érthetők a hatalmas – 5000 km-es – földrajzi távolság ellenére, míg egy kivétellel a nyelvcsalád összes alága csak Tajvanon található meg. Teljes az egyetértés a nyelvészek között, hogy ez az ausztronéz nyelvek Tajvanról történt eredetének és elterjedésének az egyértelmű jele.

Tajvanon ma is élnek még ausztronéz őslakosok: a teljes lakosság 2%-át teszik ki (kb. 400 ezer főt), és legalább 16 különböző nyelvet beszélnek. Ezek közül négy a kihalás szélén áll.

A régészeti is genetikai kutatások alapján feltételezhetően igen régen, 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és több hullámban történt az ausztronéz nyelvek migrációja. Bár általánosítani nem könnyű, néhány közös vonást meg lehet állapítani rájuk vonatkozóan. Ragozó nyelvekről van szó, amelyek kevés fonémát használnak – általában legfeljebb öt magánhangzót –, és gyakran alkalmaznak duplázást, például a többes szám vagy a melléknév-fokozás kifejezésére. A szókészleti hasonlóság is viszonylag nagy, például nagyon sok ausztronéz nyelv ugyanazt a Tajvanon is megtalálható mata szót használja a szemre.

Az ausztronéz nyelvek többségét kevesen beszélik, ám kilencet mégis több mint 10 millióan. Viszont a nagy számban beszélt nyelvek közül mindössze három számít hivatalos nyelvnek. A többi 16 sokkal kisebb, egy milliónál is kevesebb beszélőt számláló szigeti nyelv: ilyen a tetum (Kelet-Timor őshonos nyelve), a fidzsi, az új-zélandi maori, vagy a mindössze 6000 ember által beszélt naurui.

Tagalog vagy filippínó?

A három nagy hivatalos ausztronéz nyelv közül a filippínó a Fülöp-szigetek hivatalos nyelve. A filippínót a főváros, Manila környékén mintegy 22 millió ember által beszélt nyelvből, a tagalogból hozták létre mesterségesen. Pontosabban 1959-ben politikai okokból átnevezték a tagalog nyelvet filippínóvá – de a kettő oly kevéssé tér el mind nyelvtanban mind szókincsben, hogy nyelvészeti szempontból gyakorlatilag ugyanannak a nyelvnek számítanak. A Fülöp-szigetek több mint 300 évig Spanyolország gyarmata volt, ezért van az, hogy az ország lakossága ma túlnyomórészt katolikus, a családnevek és a régebbi keresztnevek általában spanyol eredetűek, és a hétköznapi beszéd nagyjából 40%-a spanyol jövevényszavakból áll. Az függetlenség 1898-as kikiáltása után a Fülöp-szigetek még egy fél évszázadig az Egyesült Államok felügyelete alá tartoztak egészen a végső, 1946-ban kivívott függetlenségig. A filippínó mellett az angol ma is hivatalos nyelv, a felsőoktatásban rendszeres a használata, és a mai keresztnevek többsége is angol eredetű. Az általánosan elterjedt angol-filippínó kétnyelvűség miatt gyakori a két nyelv közötti kódváltás, azaz a két nyelv kevert használata: a taglish (=tagalog+english) a beszélt nyelvben akár egy mondaton belül is előfordul. A filippínó és az országban beszélt több mint 150 nyelvnek közös jellemzője az ige-kezdetű szórend, ahol igei toldalékok jelzik, hogy az utána következő főnevek közül melyik az alany és a tárgy.

A világ egyik legelterjedtebb nyelve

Az ausztronéz nyelvcsalád másik nagy hivatalos nyelve az egymásnak nagyjából megfeleltethető – bár szókincsben eltérő – maláj és indonéz (Bahasa Indonesia) nyelvek. Ezeknek különböző változatai egy dialektus-folytonosságot képeznek, és négy országban is – Malajzia, Indonézia, Szingapúr, és Brunei – hivatalosak. Az 50 millió anyanyelvi és további 200 millió másodlagos beszélőjével a maláj-indonéz dialektus-folytonosság a világ hetedik legelterjedtebb nyelvének számít – rögtön a kínai, az angol, a spanyol, az urdu/hindi, a francia és az arab után. A különbség a maláj és az indonéz között valamivel nagyobb, mint a brit és az amerikai angol között; különbségek vannak mind a kiejtésben, mind a szókészletben. Ezek a különbségek kevésbé feltűnőek a nem anyanyelvi tanulók számára, akiknek a két nyelv teljesen azonosnak tűnhet. A szókészleti különbségek az eltérő gyarmatosító országok nyelvi behatásaira vezethetők vissza. Indonézia több mint kétszáz évig holland gyarmat volt, ezért az indonéz nyelvben sok a holland jövevényszó, míg a malajziai malájra az angol nyelv volt nagyobb hatással. Azonban mindkét nyelvet a klasszikus malájból hozták létre. Az ősi maláj eredetileg valószínűleg egy szumátrai nyelv volt – első írásos emlékei a 7. századból maradtak fenn –, amely később az iszlám hódításával terjedt el közvetítő nyelvként az egész indonéz szigetvilágban. A Szumátra Riau térségében beszélt maláj különösen alkalmas volt erre a szerepre, mert nyelvtana és fonetikája is meglehetősen egyszerű. Akárcsak a Fülöp-szigeteken a filippínó és az angol nyelv között, úgy Malajziában a maláj és az angol között is gyakori a kódváltás a városi kétnyelvű fiatalság körében. Érdemes még megemlíteni, hogy ugyan Indonézia lakosságának többsége ismeri és használja az indonéz nyelvet második nyelvként, ezt közel sem tökéletes helyességgel teszik.

Egy 70 milliós státusz nélküli nyelv és egy távoli rokon

76 millió anyanyelvi beszélőjével a jávai a világ legnagyobb, hivatalos státusz nélküli nyelve. Jáva a világ egyik legsűrűbben lakott szigete, és 130 millió lakosa több mint felének jávai az anyanyelve. A malájhoz hasonlóan a jávai szintén egy klasszikus nyelv, amelynek igen jelentős, 1200 évre kiterjedő irodalma van: az első írásos emlékek i. sz. 804-ből származnak. A jávai nyelv egyik különlegessége a beszéd három udvariassági szintje, amelyet tovább tagol az egyenrangúság vagy az alá-felé rendeltség. Ezekhez az udvariassági formulákhoz külön nyelvtan és szókincs tartozik, helyes használatuk pedig presztízsnek számít.

Az ausztronéz nyelvek legnyugatibb elterjedése Afrika keleti partjainál található, Madagaszkár szigetén. Az ország lakosai 98%-ának anyanyelve a hivatalos nyelv, a malgas. A malgas nyelv alapszókészletének túlnyomó része megegyezik a Madagaszkártól légvonalban is 7000 km-re található Borneó szigeti nyelv, a Barito folyó partján ma is létező Ma’anyan nyelvvel. A mai napig nem teljesen tisztázott, vajon hogyan jutottak el ide az ausztronéz betelepülők. A régészeti leletek szerint ez legalább két nagy hullámban, valamikor a 8. és a 14. század között történhetett.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ausztronéz nyelvi ízelítő a magyar nyelvben

Bár igen nagy a fizikai távolság köztünk és az ausztronéz nyelvek beszélői között, néhány ausztronéz szó a magyar nyelvbe is beépült. Az talán nem meglepő, hogy az orángután, a tabu, a tetoválás és az ukulele szavak Óceániából származnak, de azt már kevesebben tudják, hogy a bambusz, az ámokfutás, a gekkó, és a kámfor szavaknak is ausztronéz eredete van. Az ehhez a cikkhez is felhasznált Wikipédia nevének pedig a wiki tagja ’gyors’-at jelent hawaiiul.