Olvasónk kérdezi, mi „helyesen” a neve annak az országnak, amelynek London a fővárosa. Nagy örömünkre szolgál, hogy olvasónk kellően óvatos, maga teszi hozzá: „bár ezt sosem lehet tudni mi a hibás és mi a nyelvhasználat”. Ennek ellenére úgy tartja, hogy sem az Anglia, sem a Nagy-Britannia nem helyes az ország megnevezéseként, csak az Egyesült Királyság. Nézzük!

Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királysága
(Forrás: Wikimedia Commons / UKPhoenix79 / GNU-FDL 1 2)

Egy kis földrajz

Anglia fővárosa London. Anglia az Európa észak-nyugati részén fekvő Nagy-Britannia nevű sziget déli háromnegyedének nagyobbik részét foglalja el (a fenti térképen piros). Ebből a területből két nagyobb félsziget nyúlik ki nyugatra, amelyek közül az északabbi nem tartozik Angliához, az Wales [velsz] (angolul [wejölz], velsziül Cymru [kömri], a térképen sárga). A sziget északi harmadán egy másik ország, Skócia terül el (kék). Ennek fővárosa Edinburgh (amit magyarosan [edimburg]-nak is szoktunk ejteni, angolul [edinböra] vagy [edinbra] a megszokott ejtése).

Aki követi a foci eb-t, vb-t, az tudja, Anglia, Skócia, Wales és Észak Írország külön indulnak ezeken a bajnokságokon. Igaz, az olimpián, mi több, az Eurovíziós Dalversenyen viszont együtt.

Mivel Anglia a legprominensebb része a hivatalosan Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királysága nevű államalakulatnak, ez utóbbinak is London a fővárosa. (Amikor Magyarország és Horvátország egyetlen királyságot alkott, annak Buda, később Budapest volt a fővárosa, mert Magyarország volt a hatalmasabb a két ország közül.) Ez az államalakulat négy országból áll: a már említett Angliából, Skóciából, Walesből, valamint a Nagy-Britanniától nyugatra fekvő Ír-sziget északi negyedéből, Észak Írországból (zöld). 1920 előtt egyszerűbb volt a képlet, mert az Ír-sziget egyben alkotta a negyedik országot, a fentebbi idézett hivatalos név is rövidebb volt, mert hiányzott belőle az Észak. A négy országot angolul home countries-nak, azaz kb. ’honi országok’-nak nevezik. (Számolva azzal, hogy lelkes olvasóink közül egyeseket esetleg elszomorítunk, már itt közöljük, hogy az angol home és a magyar honi között semmilyen történeti kapcsolat nincs.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A görögök Albiónnak nevezték a szigetet, magyarul ez szinte csak a ködös Albion költői/vicces kifejezésben él. Skócia gael neve is összefügg ezzel: Alba. A középkorban latinul az Albania nevet is használták Skóciára.

Nagy-Britanniát, az Ír-szigetet és az körülöttük levő sok száz kisebb szigetet együtt Brit-szigeteknek (British Isles [britis ajölz]) nevezzük. (Azt a finomságot már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy a Mann sziget és a Csatorna-szigetek, Jersey, Guernsey és egy tucat kisebb sziget, nem részei Nagy-Britanniának, de még az Egyesült Királyságnak, és így az Európai Uniónak sem. A Csatorna-szigetek Anglia franciaországi birtokainak a maradékai.) Nagy-Britannia azonban nem azért „Nagy”, mert a Brit-szigetek legnagyobbika, és nem is azért, mert a közelmúltig a világtörténelem egyik leghatalmasabb birodalmát uralta, hanem azért, hogy megkülönböztessük Kis-Britanniától, amit a magyarban franciásan Bretagne-ként [brötȧny] ismerünk. Ennek az angol neve Brittany [britöni] vagy [britni].

Egy híres Britni
(Forrás: Wikimedia Commons / Glenn Francis / GNU-FDL 1 2)

Egy kis történelem

A Nagy Alfréd király 9. sz.-i Angol-szász krónikája szerint a britonok, akik először népesítették be Britanniát, Örményországból érkeztek. Ez kb. annyira igaz, minthogy a rómaiak ősei a görögök által lerombolt Trójából menekültek volna. Tehát semennyire.

A Brit-szigeteken főként kelták (északon piktek és goidelek, délen britonok) éltek abban az időben, amikor a rómaiak meghódították a déli felét az i. sz. 1. században. A rómaiak nagyjából a skót határig jutottak el, tehát a mai Anglia és Wales tartozott a Britannia nevű tartományukhoz. Az 5. század elején nyugati germán törzsek, angolok, szászok és jütök települtek a szigetre (a mai Dánia és Északnyugat-Németország vidékéről), és a mai Anglia területéről kiszorították a britonokat, akik a róluk elnevezett szigetnek csak a nyugati végein maradtak mutatóba. A britonok egy része átköltözött Bretagne-ba – az itt élőket ma bretonnak nevezzük, a félszigetnek is új nevet adtak, persze magukról –, sőt a 6. században a mai Spanyolországban is alakult egy Britonia nevű püspökség, de ez csak a következő két évszázadot élte túl.

A (barna) britonok kiszorulnak Britanniából
(Forrás: Wikimedia Commons / Rubén Tarrío)

A 9. században újabb, ezúttal északi germánok, azaz vikingek jöttek Dániából és Norvégiából, de ők nem tudtak maradandó államot alkotni. A 11. században érkezett az utolsó hódító, Vilmos, Normandiából (ez a Bretagne-tól keletre fekvő következő félsziget és környéke Franciaországban). Normandiát magát is az „északi emberek”, a normannok, vagyis a vikingek települtek korábban le. Ekkor három évszázadon át erős francia hatás éri Angliát, ami később is sokáig kitart.

Walest 1282-ben igázták le az angolok, a Magyarországon Arany János által hirhedté tett Edvárd király, angol király vezetésével. Azóta mindig az angol trónörökös Wales hercege. Ugyanez az Edvárd király kezdte kóstolgatni Skóciát is (a rettenthetetlen Mel Gibson, alias William Wallace állt neki ellent), de a skót függetlenség formálisan egészen 1707-ig fennmaradt (sőt előfordulhat, hogy a közeli jövőben ismét létrejön).

Egy kis angol

Angol ember tehát elsősorban az, aki Angliában honos (bár alább ezt kicsit módosítani fogjuk: a bevándorlók nem így látják). Az angolok, a skótok, a velsziek egyaránt britek. Sokszor egy északír is britnek vallja magát, bár ő – ha otthon él – akkor földrajzi értelemben nem Nagy-Britanniában, igaz a Brit-szigetek második legnagyobbikán él. A brit (angolul British) tehát az egész államalakulat közös jelzője.

Az államalakulatukra a britek leginkább a Britain [britön] vagy a UK [jüwkej] (United Kingdom ’Egyesült Királyság’) megnevezést használják. Archaikus, illetve fellengzős még a Britannia, ahogy a Pink Floyd is gúnyoldik: Would you like to see Britannia rule again, my friend? ’szeretnéd látni Britanniát újra uralkodni, barátom?’.

A British English ’brit angol’ az angol két legismertebb változata közül a „nem amerikait”, azaz a dél-angliait jelenti, de véletlenül sem a skót, velszi vagy az ír angolt (bár az észak-angliai esetleg belefér), miközben ezeket – az ír kivételével – britek beszélik. Hogy a helyzet még összetettebb legyen, az Anglo-Saxon ’angolszász’ jelzőt egyfelől az óangol nyelvre (6–11. sz.) használjuk, de sokszor a „fehér többségű angol anyanyelvű” országok gyűjtőneve is, ezek Nagy-Britannia, USA, Írország, Kanada, Ausztrália, Új Zéland. (A jütökre meg már senki sem emlékszik…)

Felmérések szerint a honosodott bevándorlók Angliában britnek érzik magukat, nem angolnak („az angolok a fehérek”). Ezzel szemben a Skóciában és Walesben élő bevándorlók erősebben érzik magukat skótnak vagy velszinek. A bennszülött skótok és velsziek közül sokan skótnak, velszinek és britnek tartják magukat (mert pl. brit útlevelük van), de vannak olyanok is, akik szerint a britek csak az angolok. És nyelvileg, legalábbis a „brit angol” nyelvváltozat értelme szerint, ez így is van. Közben – mint láttuk – a velszieknek, de még a skótoknak is több közük van történetileg a névadó britonokhoz, mint az angoloknak. Az emberek nemzeti érzületei nem mindig felelnek meg a történelmi eseményeknek és a népnevek etimológiájának.

Egy kis magyar

Hivatalosan a Németországnak nevezett állam neve is Német Szövetségi Köztársaság, mégsem használja ezt a mindennapokban szinte senki azóta, hogy nem áll szemben az úgynevezett Demokratikussal. Olyat is ritkán hallani, hogy valaki Kínai Köztársaságnak nevezné Tajvant. Sőt a korabeli Európában legtöbben csak Ausztriá-t mondtak Osztrák-Magyar Monarchia helyett.

A magyarban, úgy ahogy az angolban is, a Britannia az ókori tartományt idézi fel vagy fellengzősen birodalmi, az Egyesült Királyság viszont, az angoltól eltérően, túl hivatalos – hogy a teljes nevét ne is említsük ismét. A rövidített EK pedig szóba se jöhet, azt az Európai Közösség foglalja. Ezért magyarul hivatalosabban Nagy-Britanniának szoktuk az országot nevezni (figyelmen kívül hagyva azt, hogy ez Észak-Írországot igazából nem tartalmazza), esetleg pars pro toto egyszerűen Angliának. (Most már tudjuk: a Nagy-Britannia is metonímia a teljes név helyett.) Az Amerika név az (Amerikai) Egyesült Államokra vonatkozik a legtöbbször, pedig az egész földrészt is így hívják. Az Egyesült Államok pedig mindig az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik, véletlenül sem a Mexikói Egyesült Államokra. Ezen a téren precizitásnak a diplomácián kívül esetleg a földrajzi szaknyelvben lehet helye, a hétköznapi életben egészen biztosan nem.

Mexikói 20 pesós érmén: Estados Unidos Mexicanos
(Forrás: Wikimedia Commons / El gobierno de México)

Egyáltalán nem csak országok nevével fordul ilyesmi elő: a Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Egységes Pedagógia Szolgálat nevű iskolát például Solymári Iskola (ez pars pro toto) vagy Hunyadi (ez egyszerű rövidítés) néven emlegeti szinte az összes érintett. A teljes nevet csak a diplomáciában – a hatóságokkal való érintkezésben – kell használni. A nyelv sikeres működéséhez hozzátartozik, tulajdonképpen elengedhetetlen az ilyen „pontatlanság”.