A mongol nyelvben az égtájak megnevezésére nem egy, hanem két rendszer is használatos. Az egyik a számunkra is megszokott mintát követi, azaz abszolút irányokként tekint az égtájakra, de van egy másik is, ami viszonylagos irányneveket használ, s egy bizonyos nézőpontból személve érthető csak.

Ha nem a megszokott módon nézzük a térképet, az ismerős tájon is könnyű lehet eltévedni
(Forrás: Rákos Attila)

Az első rendszerben az égtájak elnevezése a következő: умар ([um^ar]) ’észak’, дорно ([dor^on]) ’kelet’, өрнө ([ör^ön]) ’nyugat’. A déli égtáj kakukktojás, valójában hiányzik ebből a készletből, s helyette a másik rendszerből való kifejezést kénytelenek használni. Ez a másik pedig egy olyan rendszer, amelyben egy dél felé néző ember szemszögéből vannak megadva az irányok, azaz balra tőle kelet van (зүүн [dzűn] ’bal’ > ’kelet’), jobbra pedig nyugat (баруун [barún] ’jobb’ > ’nyugat’). Észak ebből a nézőpontból hátul van, s ezt tükrözi a megnevezése is: ар ([ar]) ’hát, hátsó, vmi hátsó része’ vagy хойд/хойт ([ho^ed]/[ho^et]) ’hátsó, hátul’. Dél természetesen elöl lesz, erre utal az өмнө ([öm^ön]) vagy урд ([urd]) szó, mindkettő jelentése ’elöl, előtt, elülső’. Ez a két elnevezés a délre az, ami a másik, nézőpontfüggetlen rendszer hiányzó elemét is kipótolja.

Minthogy a viszonylagos rendszer elemei elsődleges jelentésükben (jobb, bal, elöl, előtt, hátul, mögött) is széles körben használatosak, előfordulhatnak olyan esetek, amikor a körülmények ismerete nélkül nem határozható meg egyértelműen, hogy az égtájra vagy nem az égtájra gondoltak. Pl. a байшингийн баруун тал ([ba^esⁱngín barún tal]) kifejezés egyaránt jelentheti, hogy ’az épület jobb oldala’ és azt, hogy ’az épület nyugati oldala’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A két égtájrendszer párhuzamosan él egymás mellett a mongol nyelvben, de természetesen megvan a maguk használati köre. Az abszolút égtájak elnevezései jellemzően a hivatalosabb szóhasználatban fordulnak elő, míg a viszonylagos elnevezések inkább hétköznapi helyzetekben. Ugyanaz a kifejezés élhet mindkét változatban is, pl. a hivatalosabb Өрнөд Европ ([örn^öd jevrop]) ’Nyugat-Európa’ mellett létezik, s gyakoribb is a Баруун Европ ([barún jevrop]), vagy Умард Солонгос ([um^ard szol^ong^osz]) ’Észak-Korea’ mellett szintén gyakoribb a Хойд Солонгос ([ho^ed szol^ong^osz]). Ugyanakkor pl. a ’keletkutatás’ jelentésű дорно дахины судлал ([dor^on dahⁱní szudl^al]) kifejezésben a [dor^on] ’kelet’ szó nem cserélhető le a [dzűn] ’bal’ szóra.

A mellékégtájak elnevezései szinte sosem követik az abszolút rendszert, mindig a viszonylagos megnevezésekből állnak össze. Északkelet és északnyugat gyakorlatilag mindig a [ho^ed] elemet tartalmazza ’észak’ jelentésben, az ар ([ar]) szót elvétve, s mint az látható, az összetétel elemei fordítva állnak a magyarhoz képest:. зүүн хойд ([dzűn ho^ed]) ’bal hátul’ > ’északkelet’ és баруун хойд ([barún ho^ed]) ’jobb hátul’ > ’északnyugat’. Délkelet és délnyugat már tartalmazhatja mindkét változatát a déli irány elnevezésének: зүүн өмнө/урд ([dzűn öm^ön]/[urd]) ’bal elöl’ > ’délkelet’ és баруун өмнө/урд ([barún öm^ön]/[urd]) ’jobb elöl’ > ’délnyugat’.

A világ kicsiben

A viszonylagos égtájak rendszerének szemlélete tükröződik a jurta elrendezésében is – nem véletlenül, hisz a jurta egyben világmodell is. A mongolok a jurtájukat (mongolul гэр [ger]) hagyományosan dél felé tájolják, azaz a jurta egyetlen bejárata dél felé néz. A jurtán belül szigorú rend uralkodik, a kör alakú térben mindennek megvan a maga helye, s minden helynek a maga értéke. A jurta alapvetően két részre osztható: a nyugati része a férfioldal, a keleti pedig a női. A férfioldalon tárolják a férfiak tevékenységeihez tartozó tárgyakat (lószerszámok, vadászeszközök, stb.), míg a női oldalon a nők munkájához köthető edényeket, varróeszközöket.

Mongol jurtabelső az ajtó felől nézve. Megfigyelhető, hogy a bentlévők nagyrészt a férfi és női oldal szerint rendeződnek el, de az is, hogy ez a hagyományos felosztás mára már nem érvényesül szigorúan
(Forrás: Magyar–Mongol Nyelvjárás- és Népi Műveltségkutató Expedíció archívuma)

Ez az észak-déli tengely nem csak nemek szerint osztja fel a jurta belsejét, hanem meghatározza a jurta egyes részeinek presztízsértékét is. Délről (az ajtó felől) északra haladva egyre növekszik ez az érték, azaz mind a női, mind a férfioldalon az ajtó melletti részek számítanak a legkevésbé megbecsültnek, s az ajtótól távolodva, a jurta belseje felé haladva egyre nő a megbecsültségük. A jurtában levő emberek is ezzel összhangban, a családban és a közösségben elfoglalt helyzetüknek megfelelően helyezkedhetnek el: az ajtónál a legalacsonyabb rangúak, míg a legrangosabbak (pl. a házigazda) az északi részen – természetesen nemük szerint a férfi és a női oldalon. Mivel a férfi oldal hagyományosan megbecsültebbnek számít, a jurta legrangosabb helye így az északnyugati rész, s ennek külön neve is van: хоймор ([ho^em^or]).

A mongol jurta belső felosztása
(Forrás: Rákos Attila)

Mint látható, a jurtában tartozkodó legrangosabb személy az ajtóval szemben, dél felé nézve ül. Ha az ő nézőpontjából nézzük az égtájakat, akkor pontosan a mongol rendszer szerinti elrendezést kapjuk: háta mögött van észak, előtte dél, jobbra nyugat, balra pedig kelet, azaz pont fordítva, mint a magyar kisiskolások által ismert versikében. Ha pedig egy térképre nézünk, úgy tűnik, mintha a mongolok fejjel lefelé néznék – legalábbis hozzánk képest.

Földrajzi nevek

A déli iránynak van még egy elnevezése, amit önmagában az égtáj jelölésére nem használnak, de domborzati formák vagy tájak dél felé eső részének megnevezésre igen. Ez a szó az өвөр ([öv^ör]), ami elsődlegesen a ruha vagy a test elülső oldalát jelöli, vagy a ruha „keblét”, azaz a hagyományos mongol köntösnek az öv feletti része által formált öblös üreget, amit sokszor zsebként használnak. Mivel a mongol szemlélet szerint a déli irány elöl van, az [öv^ör] szó is alkalmas a jelölésére.

A mongol köntös öv feletti részének belsejét zsebnek is használják
(Forrás: a Magyar–Mongol Nyelvjárás- és Népi Műveltségkutató Expedíció archívuma)

Az [öv^ör] szó szerepel a ma Kínához tartozó Belső-Mongólia mongol nyelvű elnevezésében is: Өвөр Монгол ([öv^ör mong^ol]) – ennek jelentése voltaképp ’Elülső-Mongólia’, azaz ’Dél-Mongólia’. Ezzel szembeállítható a Külső-Mongólia néven ismert terület (ez a mai Mongólia) elnevezése, az Ар Монгол ([ar mong^ol]), ami ’Hátsó-Mongóliát’, azaz ’Észak-Mongóliát’ jelent. (A félreértések elkerülése végett érdemes megjegyezni, hogy a két terület magyar elnevezése nem ezeknek a mai mongol formáknak a fordítása.)

Az égtájak megjelennek a mai Mongólia térképén is egyes megyék elnevezésében. Létezik egy Дорнод ([dorn^od]) nevű megye, amelynek jelentése egyszerűen ’keleti’ (ez a legkeletibb megye az országban). Az Архангай ([arhanga^e]) és Өвөрхангай ([öw^örhanga^e] közti különbség ugyanaz, mint a Belső- és Külső-Mongóliánál említett: az előbbi jelentése ’Észak-Hangáj’, az utóbbié ’Dél-Hangáj’ (a хангай szó jelentése ’ligetes, erdős hegyvidék’, de egy hegység neve is). A Góbi (mongol говь [govⁱ] ’száraz, félsivatagos puszta’) Mongóliára eső része is több megye területén fekszik, s az elnevezésüknél itt is az égtájak dominálnak: Дорноговь ([dorngovⁱ]) ’Kelet-Góbi’, Өмнөговь ([ömngovⁱ]) ’Elülső-Góbi’, azaz ’Dél-Góbi’, valamint Дундговь ([dundgovⁱ]) ’Középső-Góbi’. A közép megjelenik még egy megye nevében: Төв ([töv]) ’központ(i)’.

Mongólia megyéi
(Forrás: Rákos Attila)

Utazás a folyón

A természetben előforduló jelenségek az ember tájékozódását is meghatározzák, az irányokat, útvonalakat ezekhez viszonyítva is meg lehet adni. Ilyen fontos tájékozódási pont lehet például egy folyó, aminek van forrása és torkolata – de mongolul ez kicsit másként hangzik. A folyónak ugyanis – kis csúsztatással – feje és lába van: a forrásra használt эх ([eh]) szó eredeti jelentése ’fej’, s ez változott ’vmi eleje’ jelentésűvé, míg a torkolatra használt адаг [ad^ag] ’vmi vége’ szó a mongolba egy török nyelvből került át, ahol elsődleges jelentése ’láb’ volt.

A folyónak nem csak az elhelyezkedése számíthat, hanem folyásával irányt is kijelöl. A mongol nyelvben van két szó, ami ehhez a folyásirányhoz köthető, az уруу ([urú]) és az өөд ([őd]). Az előbbi azt az irányt jelöli, amelyikbe a folyó vize folyik (’folyásirány mentén, folyón lefelé’), míg az utóbbi a folyásiránnyal szemben állót (’folyón felfelé’). Az [urú] egyébként eredetében is összefügghet a korábban már említett урд ([urd]) ’elöl, előtt, dél’ szóval, valamint az урагшаа ([ur^agsá]) ’előre (felé), dél felé’ és урсах ([ursz^ah]) ’folyik’ szavakkal.

A Túl (Tola) folyó Mongóliában
(Forrás: Wikimedia Commons / Vidor)

Az [urú]) és az [őd] jelentése lehet még ’felé’ vagy ’irányában’, de az [urú] gyakoribb ebben a szerepben. Olyannyira, hogy rövidült formájából még egy irányhatározói esetrag is létrejött, ami – hangrend szerint illeszkedve – -руу/-рүү ([-rú/rű]) alakú, illetve -р ([-r]) végű szavaknál elhasonulással -луу/-лүү ([-lú/lű]) alakot vesz fel (az utóbbi változat egyébként nem [-r] végű szavaknál is terjed az előbbi rovására), pl.: сургууль руу [szurgúlⁱrú] ’az iskola felé’, гэр лүү [gerlű] ’ház felé, hazafelé’. (Bár nyelvtanilag ragokról van szó, a mongol helyesírás szerint ezeket külön kell írni.)

Az [őd] jelentheti továbbá, hogy ’fel, felfelé’, s nem csak a víz folyásának értelmében, hanem függőleges vagy ferdén felfelé haladó irányt is jelölve, de ilyen jelentésben jóval korlátozottabb a használata, mint az általánosan elterjedt дээш(ээ) ([dés(é)]) ’felfelé’, дээр ([dér]) ’fent, felett’, дээд ([déd]) ’felső’, дээгүүр ([dégűr]) ’felett (mozgásban)’ szócsoporté. Az [őd] általános ’fel’ jelentésben csupán néhány kifejezésben fordul elő, pl. az өөд явах ([őd jav^ah]) ’felmegy’  (явах ’megy), az өөд харах ([őd har^ah]) ’felnéz, ránéz’ (харах [har^ah] ’néz’), az өөд болох ([őd bol^oh]) pedig ’felemelkedik’ jelentésű (болох ’vmivé válik, lesz’), de ezeket is lehet más kifejezésekkel helyettesíteni. Az өөд болох tiszteleti kifejezésként ’elindul’ vagy ’meghal’ jelentésű is lehet – az ’elindul’ jelentés inkább régebbi szövegemlékekben fordul elő, míg a ’meghal’ ma is használatos. Van olyan szöveg, melyben ugyanarra a személyre vonatkoztatva mindkét értelemben előfordul, alattomos csapdát állítva az óvatlan olvasónak.

A nap járása

A nap járása szintén szembetűnő jelenség, s az égtájak, irányok meghatározására is kihathat. Jól szemlélteti ezt a magyar nyelv kelet és nyugat szava, melyek a nap égen megtett útjához igazodnak. A mongolban is megtalálhatjuk ennek párhuzamát, előfordul, hogy keletet нар мандах зүг ([nar mand^ah dzüg]) ’napfelkelte irány’, nyugatot pedig нар шингэх зүг ([nar sing^eh dzüg]) ’naplemente irány’ névvel illetik, de nem csak égtájak, hanem forgásirányok megnevezéséhez is felhasználják a napot. Ha a mongol rendszer szerint dél felé nézünk, akkor a nap balról (keletről) jobbfelé (nyugatra) haladva ír le egy ívet, így a ’nap [szerint] helyes’ (нар зөв [nar dzöv]) irány a balról jobbfelé tartó, míg a ’nap [szerint] hibás’ (нар буруу [nar burú]) irány jobbról balra tart. Mindez megfelel a mi óramutató járása szerinti és azzal ellentétes irányunknak.

Овоо [ovó], azaz áldozati halom Mongóliában
(Forrás: a Magyar–Mongol Nyelvjárás- és Népi Műveltségkutató Expedíció archívuma)

Noha a mindennapokban a „naphelyes” és „naphibás” irány egyszerűen csak annak szinonimájaként szolgál, hogy jobbra forduljunk-e (нар зөв эргэх [nar dzöw erg^eh] ’nap [szerint] helyes irányba fordul’) vagy épp balra (нар буруу эргэх [nar burú erg^eh] ’nap [szerint] hibás irányba fordul’), szakrális síkon mindenképp a „naphelyes” irány számít jónak és követendőnek, míg a „naphibás” rossznak és kerülendőnek. Ha egy társaságban körbeadják az italt vagy ételt, akkor azt mindig „naphelyes” irányban kell tenni, ahogy a Mongólia-szerte látható áldozati kő- vagy farakásokat (овоо [ovó]) is az óramutató járása szerinti irányban kell megkerülni háromszor, ha mellettük visz el a vándor útja, s a mongol nemzeti jelképben, a szojombóban látható jan és jing „halacskái” (mongolul хос загас [hosz dzag^asz] ’páros hal’) is az óramutató járása szerint kell álljanak.