Angol szóvicc

Passport control at the airport.
– Nationality?
– Russian.
– Occupation?
– No, no, just visiting.
Útlevél-ellenőrzés a reptéren.
– Állampolgársága?
– Orosz.
– Foglalkozása? / Megszállás?
– Nem, nem, csak látogatóban.
A vicc az angol occupation kétértelműségét használja ki.

Ma 73 évvel ezelőtt, 1939. augusztus 23-án kötötte meg a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország a Molotov–Rippentrop-paktumot. A paktumban érdekszférákra osztották egymás között a két állam közötti területeket. A szerződés értelmében feloosztották egymás között Lengyelországot (rögtön a következő hónapban), a Szovjetunió bekebelezhette Finnországot (miután azonban az 1939-es téli háborúban jelentős veszteségeket szenvedtek, erről lemondtak, és csak Finnország keleti sávját csatolták el) a három balti államot (Litvániát, Lettországot és Észtországot – ez 1940-ben meg is történt), , illetve Romániából Besszarábiát és Észak-Bukovinát (szintén megtörtént 1940-ben.

A Balti lácnc (vagy út)
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 3.0)

A paktum 50. évfordulóján, 1989. augusztus 23-án a három balti állam területén nagyszabású demonstrációt tartottak: élőláncot alkottak Vilniustól Rigán át Tallinnig. Ez volt a Balti lánc, más néven Balti út. A demonstráción különböző számítások szerint egy és kétmillió közötti személy vett részt – a három államnak összesen nyolcmillió lakosa van. (A TASZSZ hivatalos jelentése 300 000 és 500 000 közé teszi a résztvevők számát, de ez irreálisnak tűnik, mivel legalább 600 000 emberre van szükség a 600 kilométeres lánc megalkotásához.)

A tüntetés céljai megvalósultak: két évvel később a balti államok függetlenné váltak, később pedig – Magyarországgal egy időben – az Európai Unió tagjaivá váltak.

A demonstrációnak természetesen volt hivatalos dala (címe Ébredjetek, balti államok!), mely mind a három ország nyelvén szólt. Az alábbi bejátszásban a zene alatt a demonstrációról készült képeket láthatjuk.

Egyszer talán foglalkozni fogunk a dal teljes szövegével, most elégedjünk meg a dalszövegben felbukkanó államnevekkel:

Litvánul: Lietuva, Latvija, Estija

Lettül: Lietuva, Latvija, Igaunija

Észtül: Leedumaa, Lätimaa, Eestimaa

Bizonyos dolgokat gyorsan lerendezhetünk: az -ija végződés a nemzetközivé vált országnévvégződés (mint például a magyar Anglia, Dánia, Szlovákia stb. esetében), az észt maa pedig egyszerűen annyit jelent, hogy ’föld, ország’. Ez egyébként sok esetben, mint ezekben is, elhagyható, tehát az országok neve Leedu, Läti és Eesti alakban is használható. (Itt nyilván a szótagszám miatt van szükség a maara.)

Litvánia nevének eredete a homályba vész. Az idők és a tudománytörténet során több etimológiát is felállítottak vele kapcsolatban, a litvánok körében például népszerű az az elmélet, mely a lyti ’esik (eső)’ igével hozza kapcsolatba. Próbálták kapcsolatba hozni kelta és latin földrajzi nevekkel is. Ma a legvalószínűbbnek az a nézet látszik, mely a Lietava (más alakban Lietauka vagy Letauka) folyó nevéhez kapcsolja a terület elnevezését: ezek szerint a szó eredetileg e folyó völgyét jelölte. A litvánok azonban ezt népnévként a 9. század óta nem használták, csak az országot nevezték így. Magukat a žemaitis [zsemajtisz] ’alföldi’, illetve aukštaitis [aukstajtisz] ’felföldi’ névvel illették. A szláv nyelvekben azonban Litva formában megmaradt, lakói nevének latin alakja a litvanus – ebből származik többek között a magyar litván, az ország neve viszont már az ebből képzett latinosított forma: Litvánia.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A lettek saját neve, a latvis csak a 17. század közepén bukkan fel – az ebből képzett országnevet, a Latviját viszont csak a 19. század végén kezdték a lettek által lakott területre használni. (A mai Lettország területét közigazgatási egységként Livóniának hívták. Ez a lívekről kapta a nevét, akik 13. században még benépesítették a Rigai-öböl teljes partvidékét. Livóniához tartozott a mai Észtország déli területe is.) Az homályban marad, hogy pontosan honnan származik a név: ilyen nevű lett törzs nem volt, létezik viszont letgal törzs, és e név let- eleme összefügghet a lat-tal. A legvalószínűbb, hogy ez az elnevezés is folyónévből származik, bár bizonytalan, hogy melyikből – a Baltikumban van Leta, Lata, Late és Leite folyó is, sőt, az is elképzelhető, hogy ez az elnevezés is a Lietava nevéből ered. Az e-s változatok a lív lätt elnevezésnek köszönhetően a németen át terjedtek el a világban, míg az a-s változatok a szláv nyelveken keresztül.

Az észtek egy ma már ismeretlen (vagy azonosítatlan), feltehetően balti népre utal, és már Tacitusnál előbukkan. Meglehetősen bizonytalan az is, hogy hol élt ez a nép, mindenesetre amikor a 13. században a német lovagrend meghódította Észtország területét, az mai Észak-Észtországnak az Estonia nevet adta. Maguk az észtek csak a 19. század végén kezdték magukat így nevezni, addig összefoglalóan csak a maarahvas [márahvasz] (szó szerint ’földnép’, azaz ’a (helyi) föld népe’, ’helyi’, ’vidéki’), illetve maamees [mámész] (szó szerint ’földférfi’) szavakkal utaltak magukra; ezen kívül a szűkebb lakóhelyük alapján nevezték meg magukat.

Az élőlánc tizedik évfordulójának tiszteletére kiadott litván pénzérme
(Forrás: Wikimedia Commons / Lithuanian Bank)

Feltűnhet, hogy míg Litvánia és Lettország nevei a három nyelvben nyilvánvalóan azonos eredetűek, addig Észtország lett elnevezése, az Igaunija kilóg a sorból. Ennek semmi köze nincs a nemzetközileg elterjedt elnevezéshez, amelyhez a magyar észt is tartozik. A német hódítás előtt ez észt területeken nem volt egységes állam, de több kisebb államocska is létezett. A mai Észtország délkeleti részén volt az egyik legjelentősebb észt állam, Ugandi (természetesen semmi köze nincs Ugandához). Ennek neve él tovább Észtország és az észtek mai lett elnevezésében. Az érdekesség kedvéért megemlíthető, hogy hasonló az eredete Észtország finn nevének, a Vironak is: ez egy északkeleti tartomány, Viru nevéből származik (ilyen nevű közigazgatási egység, mely körülbelül a magyar megyének felel meg, jelenleg kettő is van: Nyugat-Viru és Kelet-Viru).

Az ilyen nép- és országelnevezések nem ritkák a világ nyelveiben: hogy csak az észtnél és a finnél maradjunk, náluk a németek elnevezése saksa, mely a szászok, az egyik germán törzs nevéből ered. Egy másik germán törzs, az alemánok nevéből származik a francia alemand ’német’ elnevezés, egy másikéból, a teutonokéból az olasz tedesco ’német’, de hasonlóképpen egy törzs nevéből ered volt az angol is. Mi több, eredetileg csak Finnország délnyugati csücskét, Turku környékét, illetve az itt lakó törzset hívták suominak, de később erről kapta a nevét az egész ország. És persze nem szabad elfeledkeznünk a magyar és a megyer kapcsolatáról sem: eredetileg hívták mogyerinek a vezértörzset és az általa vezetett törzsszövetséget is, később a két alakváltozat külön jelölte a törzset, illetve a teljes népet. És a sor még hosszan folytatható tovább.

A balti népnevekről egy nyelvtani érdekességet is érdemes megemlíteni. Egy korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy a litvánok és a lettek nevének nem használatos melléknévi formája: a litvánban a jelzőként használt lietuvių (kb. [lʲetuvʲú]) ’litván ...’ a lietuvis ’litván férfi’ többes szám birtokos esetű formája, a lett latviešu [latviesu] ’lett ...’ a latvietis ’lett férfi’ hasonló alakja. E nyelvekben tehát a valamilyne néphez tartozást mindig úgy fejezik ki, hogy ’a litvánoknak a ...’, ’a letteknek a ...’stb. – mintha magyarul ahelyett, hogy a magyar nyelv, a magyar gazdaság, a magyar irodalom azt mondanánk, hogy a magyarok nyelve, a magyarok gazdasága, a magyarok irodalma stb.

Valami hasonlót figyelhetünk meg az észtben is. Itt a jelzőként használt alakok (eesti ’észt’, läti ’lett’, leedu ’litván’, ungari ’magyar’, soome ’finn’ stb.) úgy néznek ki, mint az egyes szám birtokos esetű alakok (mindig magánhangzóra végződnek), de nem azonosítható, hogy milyen szó alakjai, azaz nincsen alanyesetű alak. A forma gyakran egybeesik az országnévvel, s ennek köszönhetően gyakran hihetnénk, hogy az országhoz kötődik:, pl. az ungari keel ’magyar nyelv’ tulajdonképpen Ungari keel, azaz ’Magyarország nyelve’. Ennek azonban több érv is ellentmond. Egyfelől nem minden nép esetében lehet az országot ilyen rövid formában használni: például az ’Oroszország’ Venemaa, sosem *Vene, míg a jelzői forma vene (opl. vene keel ’orosz nyelv’). Arról nem is szólva, hogy ilyen jelzői formák használatosan akkor is, ha a néphez vagy nyelvhez nem tartozik ország: pl. ladina keel ’latin nyelv’.

Ezek a szavak semmiképpen nem tekinthetőek melléknévnek, mert az észtben a melléknevek az esetek többségében egyeztetődnek a jelzett szóval, ezek viszont ragozhatatlanok. Ha bizonyos nemzetiségű embereket jelölnek, akkor nem is ezeket használják, hanem képzett alakokat, például eestlane ’észt ember, észt férfi’, eestlanna ’észt nő’. Csupán egyes újabb, „egzotikus” népnevek esetében (eskimo ’eszkimó’, tšuktši ’csukcs’ esetében jelöli jelzőtlen alak a néphez tartozó embert. Ilyenkor jelzőként ugyanez az alak áll, mely szintén értékelhető birtokos esetűnek: eskimo keel ’eszkimó nyelv’ (’az/egy eszkimó nyelve’?), Tšuktši meri ’Csukcs-tenger’ (’az/egy csukcs tengere’), ám jelentését nézve nem indokolt, hogy ezt a szerkezetet így elemezzük. Az észt is azt igazolja, hogy a nyelvekben kár logikát keresni.