A magyar Wikipédia szerint Macedónia nem tévesztendő össze Makedóniával – és viszont. Makedónia egy ókori állam, illetve Görögország (északi) része, mely három régióból áll. Macedónia viszont a mai Macedón Köztársaság, illetve előzménye, a valamikori hasonló nevű jugoszláv tagköztársaság. Ennek ellenére a Wikipédia Macedónia történetét már az ókortól tárgyalja. Az időbeli határ kérdését az is bonyolítja, hogy a mai Macedónia az ókori Makedóniának csupán északi peremterülete. Ha különbség van a kettő között. felmerül a kérdés: mikor vált Makedónia Macedóniává?

A képet bonyolítja, hogy Macedónia szócikken belül a szigorú „nem tévesztendő össze” enyhül:

Macedónia nevének kiejtése magyarul „c”-vel és „k”-val egyaránt helyes. Görögösen k-val, latinosan c-vel mondják.

A megfogalmazás némi kétségeket ébreszt: a mai állam nevét csak c-vel írhatjuk, de kiejteni [c]-vel és [k]-val egyaránt helyes? Aligha erről van szó, feltehető, hogy csupán a megfogalmazás téves, és arra utal, hogy a mai államot Macedóniának és Makedóniának is nevezhetjük. Ennek viszont ellentmond, hogy a Makedónia egyértelműsítő lapja nem tartalmaz utalást a Macedónia szócikkre. További érdekesség, hogy a Makedónia szócikkben nincs utalás arra, hogy az ókori államot is lehetne Macedóniának nevezni.

De honnan származik ez a két hasonló elnevezés, és hogyan alakult ki különböző jelentésük – vagy különbözik-e egyáltalán?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy kis nyelvtörténet

Mint a fenti Wikipédia-idézet is megjegyzi, a [k]-s ejtés „görögös”, a [c]-s „latinos”. Ez a megállapítás tulajdonképpen helytálló, de pontosítsuk egy kicsit! A görögben a szót valóban [k]-val ejtették, és így került be a latinba. Később azonban a latinban a [k] [cs]-vé vált [e] (és [i]) előtt: a [cs] aztán a különböző újlatin nyelvekben, illetve az egyes területek latin ejtésében [sz]-szé vagy [c]-vá is válhatott. A német és a magyar nyelvterületen [c]-vé vált. A [c]-s ejtés tehát nem a klasszikus latin jellemzője, hanem a középkori és az újkori latiné, azé is csak Közép-Európa területén.

Ha a mai európai nyelveket vizsgáljuk meg, akkor azt találjuk, hogy a keleti területeken csak a [k]-s alakokat használják mind az ókori, mind a modern állam, illetve területük megnevezésére: ez jellemzőkeleti szláv és délszláv nyelvekre (közöttük a makedónra/macedónra) és a csehre, továbbá a finnre, az észtre, a litvánra, a skandináv nyelvekre, a törökre és a görögre – habár köztudott, hogy a görögök vitatják,  nevezhető-e egyáltalán így az állam és a nép. Ide sorolható még a lett is, melyben ķ [ty] van, de ez a [k] közvetlen folytatója.

Kolostor az Ohridi-tó partján
(Forrás: Wikimedia Commons / Vanjagenije / GNU-FDL 1.2)

Ezzel szemben [cs]-t, [sz]-t, [c]-t, ritkábban esetleg más hasonló hangot találunk az újlatin és a kelta nyelvekben, a baszkban, az angolban, a hollandban, a lengyelben és a szlovákban – az ókori államról szóló szlovák szócikk azonban megjegyzi, hogy létezett a [k]-s alak is, de már elavult.

A magyar wikipédiához hasonlóan foglal állást a német, ahol szintén két alakváltozat használatos: a mai állam neve lehet Mazedonien [macedónien] és Makedonien [makedónien] egyaránt, az ókori államról szólva viszont kizárólag az utóbbi változatot említi.

Na és a magyarban?

A nyelvek nevének helyesírásában általában útmutatónak számító A világ nyelvei szerint a szláv nyelv neve macedón, de ritkán használják a makedon megnevezést is (így, rövid o-val). Az ókor (a görögtől különböző, de azzal feltehetően viszonylag közeli rokonságban álló) nyelv neve makedon, de régebben használatos volt a macedón elnevezés is.

A Helyesírási kéziszótár (melynek második, 1991-es kiadását vizsgáltuk) csak a Macedónia, macedóniai, macedón alakokat ismeri, k-s alakokat nem. Az Osiris Kiadó Helyesírás című kötetének szótári része viszont egyértelműen úgy foglal állást, hogy Macedónia ország, míg Makedónia „görögországi körzet”.

Macedón-makedón táj
(Forrás: Wikimedia Commons / Alan Grant / CC BY-SA 3.0)

Az 1990-es Akadémiai kislexikon szerint Macedónia egy jugoszláv tagköztársaság (történetét 395-től tárgyalja: a terület ekkortól tartozott a Bizánci Birodalomhoz), Makedónia viszont ókori királyság (történetét i. e. 148-cal zárja: ekkor vált római provinciává. A Révai Nagy Lexikona viszont nem tesz különbséget: a Macedonia címszó (13. kötet, 79. o.) a Makedonia címszóhoz irányít, ahol a terület történetét tárgyalja a megjelenés idejéig (azaz kb. 1914–1916-ig). Az 1998-as Britannica Hungarica világenciklopédia viszont kizárólag a Makedónia alakváltozatot használja mind a mai, mind az ókori állam, mind Görögország részének neveként.

Az Akadémiai Kiadó kétnyelvű, különböző időszakokból származó szótárait ellenőrizve azt tapasztaltuk, hogy az idegen–magyar szótárak magyar megfelelőként csak a macedón alakot tartalmazzák, míg a magyar–idegen szótárakban a makedón alak vagy a macedón szócikkre utal, vagy ugyanazt az idegen nyelvű megfelelőt adja meg, utalás nélkül bármiféle jelentéskülönbségre.

Tehát akkor?

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelvhasználatban nincs nyoma annak, hogy a makedón és a macedón, illetve a Macedónia és Makedónia között különbség lenne: mind a c-s, mind a k-s változat utalhat mind az ókori, mind a mai népre, nyelvre, területre, államra stb. Ugyanakkor tény, hogy tetten érhető a törekvés a két alakváltozat használatának a szabályozására: eszerint a [c]-s alaknak a mai, míg a [k]-s alaknak az ókori államot és népet jelöli (illetve az utóbbi utal a mai Görögország területének egy részére is). Akik ezt a törekvést hűen követik, azok nyelvében valóban megvan a kettősség, de ugyanez nem mondható el a magyar nyelvhasználók összességéről.

Táj Sveti Naum közelében
(Forrás: Wikimedia Commons / Pietro Crincoli / CC BY-SA 2.0)

A következőkben két kérdést kell tisztáznunk. Az egyik az, hogy célszerű-e megkülönböztetést tennünk. Első pillantásra a válasz igen, hiszen így nem kell a szövegkörnyezet segítségével tisztázni, hogy adott esetben melyik országról, népről, nyelvről beszélünk. Ugyanakkor az is könnyen belátható, hogy ilyen megkülönböztetésre a valóságban nincs szükség. Ha britekről szólunk, akkor sem jövünk zavarba, nincs szükség arra, hogy megkülönböztessük az ókori kelta népet a mai Nagy-Britannia polgáraitól. Ráadásul egyáltalán nem egyértelmű, hogy a terület 5., 10. vagy 15. századáról szólva az ókori vagy az újkori elnevezést célszerűbb-e használni. A megkülönböztetés egyetlen valódi motiválója az, hogy a németben is hasonlóan van: csakhogy a k-s alak használatát a németben is megengedik a modern viszonyokra vonatkozóan, azaz a megkülönböztetés teljes mértékben amúgy sem érvényesül.

A másik kérdés pontosan erre vonatkozik: van-e értelme annak, hogy a megkülönböztetés aszimmetrikus legyen? Az világos, hogy a c-s változat leginkább a mai népre stb. használatos, ugyanakkor ők magukat k-val nevezik meg, tehát a k-s formát rájuk vonatkoztatni aligha lehet hibás. De mi a helyzet a c-s formával? Alkalmazható-e az az ókori népre? Nos, ez ellen sem szól semmi. Sőt, egészen biztos, hogy ez a forma úgy élte át a századokat, hogy nem a még nem létező modern Macedónia államra, és nem is a még önálló etnikummá nem vált modern macedón népre nem vonatkozott. A c-s alak is az ókori államot és népet, illetve annak területét jelölte.

Öreg platán Pirgiben (Katrinicában), a görög–macedón határ görög oldalán
(Forrás: Wikimedia Commons / Giorgos Rot)

Felvethetné még valaki, hogy a megkülönböztetés mégiscsak hasznos lehet. Nos, lehetne, ha kialakult volna. Jelenleg viszont sokkal alkalmasabb arra, hogy műveletlennek, tájékozatlannak bélyegezzük azokat, akik nem a normalizációs törekvéseknek megfelelően használják. Ilyen értelemben viszont sokkal inkább káros, mint hasznos.