József nevű olvasónk nehéz kérdéssel fordult hozzánk:

Gyakori szóvicc az "oroszlán" - "orosz lány" párossal való poénkodás. Azon gondolkodtam el, hogy Oroszlány város neve feltehetőleg az "oroszlánból" származik, végülis oroszlán van a címeren. Ez azt jelenti, hogy egy régebbi nyelvállapotban ny-nyel mondták az oroszlánt? Ez már csak azért is furcsa, mert a forrásul szolgáló törökben tudtommal n-nel mondják ("aszlán").

Oroszlány címere
(Forrás: Wikimedia Commons / Dencey)

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy József helyesen gondolja: az oroszlán szó valóban török eredetű, és Oroszlány neve is ebből származik. A mai törökben ugyan valóban aslan [aszlan] az oroszlán neve, de ez egy korábbi *arslan [arszlan] alakra megy vissza, csak egyszerűsödött benne a mássalhangzó-kapcsolat. A torlódást más török nyelvek magánhangzó-betoldással oldották fel, pl. tatár арыслан [ar^öszlan]. (Persze a címert nem tekinthetjük bizonyítéknak, hiszen ezt utólagos értelmezés alapján is alkothatták. A települést eredetileg Oroszlánkőnek hívták – a kő itt sziklára épült várra utal –, de természetesen nem azért, mert oroszlánok éltek itt. Az Oroszlán ebben az esetben személynév.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

József kérdése arra vonatkozik, hogy miért lesz a szó végi n-ből ny.  A válasz könnyebbik része, ha rámutatunk, hogy ez a magyarban egyáltalán nem ritka jelenség. Korábbi cikkeinkben több hasonló példa is volt, legutóbb a boszorkány esetében, nem sokkal korábban a járgány kapcsán, régebben a karácsony eredetével kapcsolatban tapasztalhattunk hasonló változást.

A szó végi n : ny megfelelést megfigyelhetjük a nyelvjárásokban is. Főleg a Dunántúl nyugati részén, illetve Erdélyben fordul elő, hogy a szó végén a köznyelvi n helyén ny-t találunk: szappany, rokony, fony, eleveny, tehény, vászony, csalány stb. Igaz, a Dunántúlon ennek az ellenkezőjére is akad példa: legin ’legény’, asszon. Vannak nyelvjárások, ahol magánhangzó előtt is gyakran válik az n ny-nyé: teknyő, keszkenyő, hónyal ’hónalj’, nyőll ’nő’.

Oroszlány
(Forrás: Wikimedia Commons / Szeder László / GNU-FDL 1.2)

Vannak olyan nyelvjárások is, ahol szó végén és t előtt csak n, magánhangzó előtt csak ny állhat. E nyelvjárásokban a ragozásban váltakozást figyelhetünk meg: rokon : rokonyok, szappan : szappanyoz, lepín ’lepény’ : lepínyen stb. Abban azonban a szakirodalom ellentmond, hogy ez hol fordul elő: egyes források szerint keleten, mások szerint a Nyugat-Dunántúlon. Mindenesetre az ilyen nyelvjárások is kiválthatnak változásokat olyanokban, amelyek nem ismerik ezt a váltakozást: a váltakozás nélküli beszélők tévesen azonosíthatják a tövet a váltakozással beszélők beszédében.

A kérdést tehát elintézhetnénk annyival, hogy az ilyen változások gyakoriak, nincs bennük semmi meglepő. Ha azonban arra szeretnénk választ adni, hogy egyáltalán miért fordulnak elő ilyen változások, már nehezebb helyzetben vagyunk. A hangváltozások ugyanis nem ok nélküliek. Tipikus ok lehet a hangkörnyezet hatása. Például a palóc nyelvjárásban az n i előtt válik ny-nyé. Ennek az az oka, hogy az [i] képzésekor a nyelv háta nagyon közel kerül a szájpadláshoz, körülbelül ott van a legközelebb, ahol az [ny] (ill. [ty] és [gy]) képzésekor a nyelvhát a szájpadláshoz ér. A változást tehát úgy lehet magyarázni, hogy a beszélő túl erősen „rákészül” az [i] ejtésére, ezért a nyelvét nem az [n] képzésének megfelelő helyen érinti a szájpadláshoz, ezért ejt [ny]-t. (Természetesen ez nem a mai palóc beszélőkre vonatkozik, hanem azokra, akiknél a változás végbement. A maiak azért ejtenek [ny]-t, mert az ő nyelvükben már az van.)

Oroszlánok
(Forrás: Wikimedia Commons / Julie Ramsey / GNU-FDL 1.2)

A szó végi n > ny változást azonban nem lehet a környezettel magyarázni. Az egyetlen magyarázat, melyet óvatosan megkockáztathatunk, az az, hogy a szó végi (illetve mássalhangzó előtti) helyzetben az n és az ny nehezen különböztethető meg, mivel elsősorban nem ezek ejtését halljuk meg, hanem azt, hogy már az előző magánhangzó képzésekor az orrüregen át távozik a levegő (vagy egy része). Ezt egyszerű odafigyeléssel aligha vehetjük észre, de műszeres mérések alapján tudjuk. Az [n]-t és az [ny]-t megelőző magánhangzó jelentősen különbözik a nem orrhangú mássalhangzókat megelőzőtől, de a kettő között nincs jelentős különbség. Talán ez az oka annak, hogy a két hang ilyen helyzetben hajlamos felcserélődni.

Orosz lányok
(Forrás: Wikimedia Commons / Veni Markovski / CC BY 2.0)

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Szabó Géza: A magyar nyelvjárások

Kálmán Béla: Nyelvjárásaink

Kiss Jenő szerk.: Magyar dialektológia