Az MTI ismét nyelvészeti vonatkozású ismeretterjesztő cikket közölt a LiveScience portál cikke alapján. Ez a beszámoló a Plos One portálon megjelent tanulmányra épül. Lássuk, mit állít a cikk!

Caleb Everett, a Miami Egyetem antropológiai nyelvésze több mint félezernyi nyelvet vizsgált meg világszerte, és arra az eredményre jutott, hogy a hegyvidéki régiókban beszélt nyelvekben több nagy nyomatékkal kiejtett, úgynevezett ejektív mássalhangzó van, mint a tengerszinthez közeli területeken beszélt nyelvekben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Először is fontos tisztázni, hogy bármilyen jól hangzik a „több mint félezernyi nyelvet vizsgált meg világszerte”, Everett nem maga kereste fel e nyelvek beszélőit, sőt, még az egyes nyelvekre vonatkozó szakirodalomból sem neki kellett összeszednie a vonatkozó adatokat. Ezek bárki számára elérhetőek a The World Atlas of Language Structures Online (A nyelvi szerkezetek online világatlasza) holnapon, ha összevetjük ezt a térképet azzal, amelyet a cikkben találunk, látjuk, hogy ugyanazokról a nyelvekről van szó.

A kék és lila pontokkal jelölt nyelvekben vannak ejektív mássalhangzók (részletes jelmagyarázat a WALS oldalán)
(Forrás: WALS)

Zárt hangszalaggal

De mik is azok a „nagy nyomatékkal kiejtett” ejektív mássalhangzók? Amikor a magyarban egy mássalhangzót kiejtünk, legyen az zöngés vagy zöngétlen, a hangszalagok a gégében nyitva vannak. Vagy szabadon áramlik át rajtuk a levegő (a zöngétleneknél), vagy egy szűkebb résen át, megrezegtetve a hangszalagokat ( a zöngéseknél). A szájüreg és a tüdő tehát mindkét esetben egyetlen teret képez, a két tér között jelentős nyomáskülönbség nincs (ill. a tüdőben nagyobb, és ez folyamatosan kiegyenlítődik). Csak ilyen mássalhangzók vannak a világ legtöbb nyelvében – a térképen ezeket fehér kör jelöli, az 567 vizsgált nyelvből 413 ilyen.

Vannak nyelvek, melyekben vannak másképp képzett mássalhangzók is, ilyenek a cikkben emlegetett ejektívek. Ezek képzésekor a hangszalagok összezárulnak, és a gégefő felfelé mozdul (ez gyakran megfigyelhető az ádámcsutkán is), ennek köszönhetően a szájüregben megnő a nyomás, és a hang képzése erőteljesebb, robbanásszerű lesz. A számítások szerint a nyelvek 16%-ában vannak ilyen hangok. Mivel a hangszalagok zárva vannak, az ilyen hangok mindig zöngétlenek. Az alábbi videó egy kitalált nyelv, a na’vi ejektív hangjait tanítja.

Van két rokon képzésmód is. Az implozív mássalhangzók képzésekor a hangszalagok szintén zártak, de a gégefő lefelé mozdul, ezért a levegő a zár oldásakor befelé áramlik a szájüregbe. (A hangszalagok általában nem teljesen zártak, hanem a zöngés képzéshez hasonló pozícióban vannak. Implozívák a nyelvek 13%-ában fordul elő. Míg az ejektívek és az implozívák tipikusan felpattanó zárhangoknál (mint a magyar p, t, k stb.), réshangoknál (pl. f, s, z) és zár-réshangoknál (pl. cs, dzs) fordulnak elő, addig a harmadik típus, az úgynevezett glottalizált rezonánsok az úgynevezett szonoránsoknál (pl. m, n, l, r stb.). A két csoport közötti különbség, hogy míg az előbbieknél akadály áll a levegő útjába – a zárhangoknál eltorlaszolja, majd hirtelen felengedi, a réshangoknál fékezi, a zár-réshangoknál a kettőt kombinálja –, addig a szonoránsoknál viszonylag szabadon áramlik a levegő. A szonoránsok tipikusan zöngések, de előfordulnak zöngétlenek is (utóbbiak pl. a moksában is). Képezhetőek azonban úgy is, hogy a hangszalagok teljesen zárva vannak (de a gégefő nem mozdul se fel, se le): ezek a glottalizált rezonánsok. Ilyen hangok egyes források szerint a nyelvek alig 13%-ában fordulnak elő, de a WALS szerint sokkal ritkábbak, mint az ejektívák és az implozívák – ráadásul a legtöbb esetben olyan nyelvekben vannak meg, melyekben ejektívák is vannak.

Most, hogy már tisztában vagyunk az ejektívák mibenlétével, nézzük meg, hogy igaz-e az az állítás, hogy „ a hegyvidéki régiókban beszélt nyelvekben több [...] ejektív mássalhangzó van, mint a tengerszinthez közeli területeken beszélt nyelvekben”. Nos, az tény, hogy néhány hegyvidéki régióban valóban feltűnő az ejektívákat használó nyelvek sűrűsége: itt elsősorban a Kaukázust és az Észak-Amerikai Parti-hegységet, illetve az Andokot emelhetjük ki. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy ezeken a vidékeken sem minden nyelvben vannak ejektív hangok, és nagy hegységekben sem mindenhol vannak ilyen nyelvek Van olyan elképzelés, mely szerint ejektív mássalhangzók lehettek az indoeurópai alapnyelvben is, de ezek idővel megszűntek. Az indoeurópai őshazával kapcsolatban több elképzelés is van, de semmiképpen nem teszik magas hegységekbe.
(a Kaukázus kivételével Eurázsia hegységeiben nem fordul elő). Előfordulnak viszont olyan nyelvekben, melyeket nem hegyvidéken beszélnek: például a koreaiban; több, az Egyesült Államok prérividékén, illetve az Amazonas erdeiben beszélt nyelvben, vagy akár a Mikronéziában beszélt yapiban. Afrikában éppúgy előfordul hegyes, mint sík vidéken: a hauszát például a szavanna és a Szahara közötti átmeneti övben beszélik.

Minden miértnek megvan az azértje...

Ha el is fogadjuk, hogy legalább tendenciaszerűen több nyelvben fordulnak elő ejektív mássalhangzók a magasabb területeken, akkor is meg kell magyaráznunk, hogy miért van ez így. Lehetséges, hogy ez csupán a véletlen műve? Everett megpróbál magyarázattal szolgálni.

Az ejektív mássalhangzók talán azért elterjedtebbek ezekben a régiókban, mert ott könnyebb kiejteni ezeket a hangokat vagy mert minimalizálják a szájon át történő folyadékveszteséget a száraz, hegyvidéki környezetben – magyarázta a nyelvész [...]

Ez tehát rögtön két magyarázat. Az eredeti cikk absztraktja a könnyebb ejtést részletesebben magyarázza: „ejective sounds might be facilitated at higher elevations due to the associated decrease in ambient air pressure, which reduces the physiological effort required for the compression of air in the pharyngeal cavity” – azaz azért könnyebb kimondani az ejektív mássalhangzókat, mert magasan kisebb a légnyomás, és ez megkönnyíti a garatban a magas légnyomás létrehozását. Ez azonban nagyon nem meggyőző magyarázat, hiszen aligha feltételezhető, hogy a légnyomáskülönbség mértéke jelentősen befolyásolná a képzésmód nehézségét. Ha így lenen, azt kellene tapasztalnunk, hogy a hegylakók a völgybe leereszkedve többször tévesztik el e hangok képzését, vagy hogy egyetlen nyelv hegyi nyelvjárásaiban meglenne az adott hangzó, más míg a völgyekben beszélt nyelvváltozatokban hiányoznának.

A „száraz, hegyvidéki környezetre” való utalás még meglepőbb. Mint láthattuk, az ejektív mássalhangzókat használó nyelvek igen sűrűn fordulnak elő a Kaukázusban, az Észak-Amerikai Parti-hegységben, illetve az Andokban: ezek a területek kifejezetten csapadékosak.

A világ csapadéktérképe (19. század)
(Forrás: Wikimedia Commons / Julius Hahn: Atlas der Meteorologie (1887))

Afrikában is a kontinens közepén húzódó sávban a leggyakoribbak az ilyen nyelvek, éppen az esőerdők vidékén. Ugyanakkor sem Afrika, sem Ázsia, sem Ausztrália sivatagos területein nem találunk ejektív mássalhangzókat használó nyelveket, legfeljebb Botswana és Patagónia sivatagjaiban fordulnak elő.

Esőerdő Brit Columbiában
(Forrás: Wikimedia Commons / Vranak / CC BY-SA 3.0)

Nyelv és éghajlat

Az MTI cikke nem titkolja, hogy Everett eredményei távol állnak az általános felfogástól:

A nyelvészek általában abból indulnak ki, hogy a földrajzi elhelyezkedés nem játszik szerepet a nyelv formálódásában, a bizonyos környezethez vagy természethez kapcsolódó szókincstől eltekintve. Csokornyi kisebb tanulmány sugallja, hogy a meleg éghajlat nyelveiben több a magánhangzó, mint a hideg éghajlatú területeken, ám ezek a megállapítások ellentmondásosak.

Az eredeti cikk azonban nem a magánhangzók és mássalhangzók arányáról beszél:

One recent strand of research, however, has challenged this basic assumption by offering compelling evidence that warmer climates correlate positively with the degree of sonority of a given language, at least in a small though diverse sample of about sixty languages [...]. According to such work, more sonorous phonological features (such as simple syllables with higher rates of vowel occurrence and greater mean amplitude) are more likely to occur in languages spoken in warmer climates, putatively because cultures in hotter places rely more heavily on communication at greater distances.

Egy kutatássorozat a közelmúltban megkérdőjelezte ezt a feltételezést [ti. hogy az éghajlat és a nyelv között nincs összefüggés], rámutatva arra, hogy a melegebb éghajlaton magasabb a nyelvek szonoritási foka, legalábbis A változatos minta itt arra utal, hogy földrajzilag szétszórt és nem rokon nyelveket vettek mintául.  hatvan nyelv kisebb változatos mintája alapján. Ezek szerint a szonoránsabb fonológiai jegyek (mint az egyszerű szótagok több magánhangzóval és nagyobb átlagos amplitúdóval) gyakrabban fordulnak elő a melegebb éghajlaton beszélt nyelvekben, véhetően azért, mert a forró helyeken gyakrabban kommunikálnak nagy távolságokon keresztül.

Ami a magánhangzókat illeti, Európában egyetlen nyelv van, melyben több a magánhangzó, mint a mássalhangzó: a finn. Bár lehetne kivételes ellenpélda is, ez azért mégis elgondolkodtató.

Magyarul nem egyszerűen a magánhangzók gyakoriságáról van szó, hanem bonyolultabb a kérdés. Nem mindegy azonban, hogy mit mérünk: ha egy nylvben gyakoribbak a szonoráns mássalhangzók (m, n, l, r stb.), mint az obstruensek (nem szonoránsok: pl. p, t, k, f, s, z, cs, dzs stb.), akkor összességében nagyobb a nyelv összonoritása, de kisebb a szótagok szonoritási amplitódója (azaz a szótagmagként álló magánhangzók, és a szótag szélén álló mássalhangzók szonoritási különbsége – részletesebben magyarázat korábbi cikkünkben található).

Egy mindenesetre bizonyos: akármit is mérünk, a nyelvek története során bekövetkezhetnek olyan változások, melyek ezeket az értékeke rövid idő alatt erősen megváltoztatják. Így például a honfoglalás utáni századokban a magyarból eltűntek a tővégi magánhangzók (gondoljunk a feheruuaru rea meneh hodu utu rea klasszikus példájára, de sok szóbelseji magánhangzó is kiesett. Néhány száz évvel korábban hasonló folyamatok mentek végbe a szláv nyelvekben is. Ezek a változások nem hozhatóak összefüggésbe azzal, hogy e nyelvek beszélői más éghajlatra költöztek (pláne nem állítható, hogy hidegebb éghajlatra). Az egyáltalán nem világos, melegebb éghajlaton miért kommunikálnának az emberek nagyobb távolságban.

Az MTI cikke így ér véget:

A tudós tisztában van azzal, hogy hipotézisét további kutatásoknak kell igazolniuk. „Érthető a kételkedés” – mondta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magasság és az ejektív hangok közötti kapcsolat adatai nagyon meggyőzőek.

Nos, a nyelvészek közül nem sokakat győzött meg. Mark Lieberman a Language Logon azt emeli ki, hogy a közeljövőben sok hasonló cikk várható, hiszen elektronikus adatbázisok sora válik elérhetővé. Szerinte a kutatás legnagyobb hibája, hogy két véletlenszerűen kiválasztott tényezőt (ejektívek és tengerszint feletti magasság) vizsgált, míg egy ilyen kutatás akkor lenen meggyőző, ha minden értelmesnek vagy értelmetlennek tűnő nyelvi és nyelvben kívüli kritériumot (pl. az ige és a tárgy szórendje és a magasság; a hátul képzett orrhangok és a megtakarítási hajlandóság, a lexikális tónusok és a haplocsoportok) összepárosítana, és megnézné, hogy ezek között melyek között van (és milyen erősségű) statisztikai összefüggés. Mai technikai eszközökkel ez már nem nagy kihívás, Sean Roberts pl. a szingapúri repülőtéren várakozva végzett ilyen vizsgálatot, és Everett szerencséjére azt állapította meg, hogy az ejektívek megléte valóban nagyobb magasságot jósol. Az ige és a tárgya szórendje (illetve ez a főnév és a melléknévi jelzőjének sorrendjével összefüggésben) azonban sokkal erősebb összefüggést mutatott a magassággal. Erre pedig olyan erőltetett magyarázatot sem lehet adni, mint amilyet Everett kísérelt meg a légnyomással és az artikulációval kapcsolatban. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy véletlenről van szó.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy Everett megfigyelése nem teljesen alaptalan, de magyarázatkísérletei, illetve megközelítése nem kielégítőek. Ne csodálkozzunk tehát, ha a nyelvészek elküldik melegebb éghajlatra.

További olvasmányok

Chapter 7: Glottalized Consonants

Ejective consonant, Implosive consonant, Glottalic consonant, Airstream mechanism és egyéb kapcsolat az angol Wikipédián