Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbb moksa-erza fórumon felmerül a közös nyelv megteremtésének kérdése, és a véleményeket általában nem túl finoman ütköztetik a résztvevők. A probléma természetesen azért is sarkalatos, mert egy egységesített nyelvváltozat, közös irodalmi nyelv kialakításával talán meg lehetne állítani, vagy legalábbis le lehetne lassítani az egyre gyorsuló nyelvváltási folyamatot. Vagy épp ellenkezőleg. Ugyanis a másik tábor pedig attól tart, hogy az iskolákban a gyerekeknek mintegy idegen nyelvként kellene megtanulni ezt a mesterségesen kialakított közös nyelvváltozatot, és ez éppen hogy inkább hozzájárulna a nyelvváltáshoz, nemhogy lassítaná a folyamatot. Az is árulkodó, hogy a „mordvin” fórumokon lingua francaként általánosan az orosz nyelvet használják a résztvevők a kötelező erza/moksa protokollmondatokon túl.

Mint két tojás?
(Forrás: Wikimedia Commons / Simm)

Egy nép – egy-két nyelv

A Rénhírek is már több ízben beszámolt arról az olykor ellenségeskedésbe átcsapó vitáról, amely az egységes norma és a különállás hívei között folyik. Különösen érdekes, hogy a vita a magyarországi „mordvinológusok” körében is hasonló vehemenciával folyik, míg a hagyományos nézet nyelvjárásoknak, egész pontosan nyelvjáráscsoportoknak tekinti az erzát és a moksát (ezt a véleményt tükrözi például Keresztes László 2011-ben megjelent Bevezetés a mordvin nyelvészetbe című jegyzete), addig sok kutató a mordóviai általános gyakorlatot követve különálló nyelveknek tartja őket. A kérdésben nehéz állást foglalni, ráadásul ebben az esetben a Max Weinreich által terjesztett híres mondás, miszerint a nyelv egy olyan nyelvjárás, amelynek hadserege és flottája van, sem igazán alkalmazható.

Ha történeti szempontból közelítjük meg a kérdést, azt állapíthatjuk meg, hogy a moksa és az erza nyelvjáráscsoport a 13. századra (vagyis a tatár hatás kezdetének időszakára) már elvált egymástól. Az egység vagy két nyelv kérdése azonban az irodalmi nyelvek kialakítása során váltott ki először igazán jelentős vitát. Az 1920-as évektől kezdve élt a két elképzelés, amely mindkét oldalon jelentős támogatói bázist szerzett. Végül – sokak szerint hatalmi nyomásra – 1925-ben két irodalmi nyelv kialakítása mellett döntöttek.

A mai mordóviai diskurzus érdekes vonása, hogy míg a nyelv kérdésében eléggé megoszlanak a vélemények, azt nem vonják kétségbe, hogy az erzák és a moksák egy nemzetet alkotnak. (Kivéve néhány radikálisnak tekintett alkotót, például az Erzjany masztor (Erza föld) című újság szerkesztőit, akik az erza különállást hirdetik.) A mai hatalmi állásponttal kapcsolatban mindenképpen árulkodó lehet, hogy előfordulhatnak a finugor.ru oldal elleni incidenshez hasonló esetek. A hírportált ugyanis bírósággal fenyegette meg a Mordóviai Nemzeti Politika Minisztériuma, valamint a Mordvin Nép Régiók Közti Mozgalmának vezetősége, hogy ha nem hagy fel azzal a gyakorlatával, hogy az erzákat és a moksákat külön népnek kezeli, és nem illeti őket a mordvin elnevezéssel. Egy másik esetben a cenzúra letiltotta az egységes nyelvváltozat létrehozásának lehetetlenségéről szóló cikket.

Erza = basic moksa?

De vajon mennyire lenne tényleg lehetetlen a közös norma megteremtése? Melyek a fő eltérések a két nyelvváltozat között? Az összehasonlításban érdemes a nyelvi szintek szerint haladni.

A moksák néha rosszmájúan azt állítják, hogy nyelvük „lebutított” változata az erza, hiszen például az erza hangkészlet kevesebb hangot tartalmaz, mint a moksáé. A moksa nyelvben vannak olyan jellegzetes hangok, amelyek alapján akár már első hallásra is megállapíthatjuk, hogy erza vagy moksa beszélő szólt-e hozzánk „mordvinul”.

A magánhangzórendszerben az ä hang (nyílt e, a magyar nyelvjárások egy részében is megtalálható) és a redukált ə (mint például az angol water szó második szótagjának magánhangzója) csak a moksa irodalmi nyelvben található meg (az erza irodalmi nyelvben nem). Bár az is igaz, hogy azokban az erza nyelvjárásokban, amelyek érintkeztek a moksával, szintén fellelhetők ezek a hangok. A moksául tanulni vágyó erzákat azonban ez nem mindig segíti, ugyanis a moksa ä és az erza nyelvjárási ä nem ugyanabban a környezetben fordulnak elő, és ez bizony félreértésekhez vezethet, például a kéz szavunk moksa irodalmi nyelvi megfelelője käď, az erza irodalmi nyelvben pedig keď alakot találunk. Ezek után logikus lenne, hogy az ä-t is tartalmazó erza nyelvjárásokban is käď lesz a kéz. Meg is találhatjuk a szót a dialektusban, csakhogy az ’bőr’-t jelent, a ’kéz’ szó pedig az irodalmi nyelvnek megfelelő formában keď-ként fordul elő. És ez még csak a számos hamis barát egyike volt.

A mássalhangzórendszerben a legérdekesebbek a zöngétlen l, r és j hangok. Bizonyos környezetekben a magyar beszélők számára sem nehéz kiejteni a zöngétlen j hangot, mivel a magyar nyelvben is előfordul, például ha kimondjuk a lépj szót, az utolsó hang egy zöngétlen j lesz. Az már persze más kérdés, hogyan boldogulnánk a hang kiejtésével a moksa veJksa ’kilenc’ jelentésű szóban. A nyelvtankönyvekben a nyelvrokonság bizonyítékai részben a tankönyvírók általában előszeretettel tüntetik fel a magyar hal szó rokon nyelvi megfelelőit. Ha az erza és a moksa formákat vesszük górcső alá, a mordvin megfelelőkben jól látható válik az erza és a moksa közötti zöngés-zöngétlen különbség: erza kal versus moksa kaL (L jelöli a zöngétlen l hangot).

Zöngétlen hal
(Forrás: Wikimedia Commons / ArielGold)

A két nyelvváltozat között szabályos hangmegfelelési különbségeket is találhatunk, az egyik legjellegzetesebb a š–č megfelelés, például a születni ige a moksában šačoms, az erzában čačoms. Sajnos a kiejtés dolgában a helyesírás sem könnyíti meg a dolgunkat, az erzában elsősorban a szóelemző elv érvényesül, a moksában ugyan a kiejtés elve a meghatározó, a pontos kiolvasást viszont nehezíti, hogy a cirill ábécé jelenlegi formájában, kiegészítés nélkül nem alkalmas az összes moksa hang egyértelmű jelölésére.

Az alaktanban elsősorban a névszók ragozásában találunk jelentősebb különbségeket, az igék paradigmája alanyi (határozatlan) ragozásban nagyon hasonlít, ami viszont a tárgyas (határozott) ragozás esetén már korántsem mondható el. A névszói esetek száma a moksában magasabb, összesen 13, míg az erza 12 esettel büszkélkedhet. 12 eset funkciójában is megegyezik a két nyelvben, a kauzatívusz (’valami miatt’) csak a moksában fordul elő. A legnagyobb eltérések a birtokos személyragok esetében vannak, a csak az egyik változatot ismerők számára különösen zavaró lehet, hogy az erzában a -ze ragváltozat az egyes szám harmadik személyű birtokosra utal, míg a moksában a -źə rag egyes szám első személyű tulajdonosra mutat.

A szókincsbeli eltérések is jelentősek a két nyelvváltozat között, ráadásul a hangmegfelelések és a hangváltozások ismeretének hiányában és a helyesírási elvek eltérő volta miatt lehet, hogy még a jó szándékú beszélő/olvasó sem ismeri fel, hogy adott esetben a két nyelvváltozatnak egy közös (eredetű és jelentésű) szaváról van szó. A „hamis barátok” pedig különösen meg tudják nehezíteni az életet, például egy ártatlan „Add a csontot a kutyának” mondat erzául elhangozva jókora megrökönyödést válthat ki egy moksából, ugyanis az erza lovaža ’csont’ jelentésű szó moksául ’holttest’ jelentéssel bír.

A kutya (utolsó) vacsorája?
(Forrás: Wikimedia Commons / Sklmsta)

És a soksák hova álljanak?

A helyzetet az is bonyolítja, hogy létezik még egy körülbelül tízezres lélekszámú mordvin népcsoport Mordóvia területén, akik magukat soksáknak nevezik. A soksák Mordóvia nyugati részén, tehát alapvetően moksa területen élnek, mégis nyelvjárásukat (?) hagyományosan az erza nyelvjárások közé sorolják. Az iskolában is erza sztenderdet tanító könyvekből tanulnak.

A soksákat egyáltalán nem ismerik el külön népcsoportként. Mordóviában egyébként is az az általános tendencia, hogy az erzákat és a moksákat csak nyelvük alapján különböztetik meg, a mordvin nép szubetnoszának tartva őket. A köztársaságban élő kisebbségekkel foglalkozó intézmények nevében a mordvin jelző szerepel, kivéve például az egyetem erza és moksa tanszékét, amelyek viszonyáról árulkodhat az is, hogy a bölcsészettudományi kar két ellentétes szárnyán helyezkednek el.

A két nyelvi közösség viszonyát az is mutathatja, hogy a kiadványokon legtöbbször a mordvin jelző szerepel, ha a két népcsoport kultúráját igyekeznek a könyvben bemutatni, például mordvin konyha, mordvin istenek stb. A nyelvészek, legalábbis akik szeretnék az egységes nyelv kialakítását, sokszor hangsúlyozzák, hogy a két nyelv közötti eltérések nem olyan mértékűek, hogy ne lehessen megérteni egymást, ha a beszélő tisztában van néhány alapvető konvertálási szabállyal és elfogadja, hogy bizonyos szavak másképp vannak a két nyelvváltozatban, amelyeket a beszélő szinonimaként alkalmazva gazdagíthatja is a nyelvhasználatát,

A médiában a párhuzamosság a jellemző, vagyis a tévéműsorokban két bemondó szerepel, és egymást követik a moksa és erza riportok. Hasonló tendenciákat lehet megfigyelni a rádióadásokban is, például a fiatal célközönségnek szóló Vajgel rádió moksa és erza műsorszerkesztői együtt dolgoznak a program összeállításán. A nemzetiségi színházban a plakát alapján nem mindig lehet tudni, milyen nyelven lesz az előadás, és a bérelhető headsetekkel csak orosz nyelvű szinkrontolmácsolást biztosítanak.

Az egyetemi hallgatók a kollégiumban sokszor legalább az értés szintjén elsajátítják a másik változatot, és könnyebb helyzetben vannak azok is, akik kevert nyelvjárási területről érkeztek, vagy akiknek a falujukban mindkét népcsoport tagjai laknak.

Arról is sok vita folyik, hogy kik vannak a köztársaságon belül dominánsabb szerepben. A kulturális élet szereplői közül jó néhányan törekszenek arra, hogy egyensúlyba kerülhessen a két nyelv használata. Csak egy kis adalék ehhez a kérdéshez, hogy a 2008-as pekingi olimpiára készülődve számos oroszországi kisebbségi nyelvre lefordították a Queen We are the champions című számát (például udmurtra is), és a mordvin változatot előadó Roszicsi együttes az erza és a moksa nyelvet felváltva használta a dalban.

Bár a 2012-es év a moksák és erzák közti megbékélést nem hozta el, az orosz–mordvin ezeréves barátság ünnepe lett, amelynek során nagyszabású rendezvénysorozaton mindenki örvendezik a harmonikus együttélésnek. Hogy valójában mi lehet a dolog háttere, már olvashatták egy korábbi posztunkban.

Forrás

Лингвист: В чем различие между эрзянским и мокшанским языками?