-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk nem először csalódott bennünk, és ennek most hangot is adott. De vajon mit vár tőlünk, és megfelelhetünk-e elvárásainak?
Remek hétvégi cikkünk, a 10 étel, amit ne etess meg a macskáddal Facebook-posztjához kommentelt olvasónk.
Ismét csalódtam! Azt hittem, a nyelv és tudomány helyesen használja a magyar nyelvet. S nem! A cím angolból szó szerint fordított hibás mondat, amelyet a média is naponta használ. Helyesen: 10 olyan étel, amit ne etessünk a macskával! A tegezés is angolból átvett, és azért káros mert már a gyerekek, sőt a a fiatalok is , a mindenkit tegezés miatt nem tudnak magyarul igét ragozni, és nem ismerik magyarul a személyes névmásokat!
Lássuk az eredeti címet, és olvasónk javaslatát, és vizsgáljuk meg a különbségeket!
10 étel, amit ne etess meg a macskáddal
10 olyan étel, amit ne etessünk a macskával!
Az első különbség az olyan szó megléte vagy hiánya. Érzésünk szerint ez a magyarban minden további nélkül elhagyható. Ezt az érzésünket rengeteg netes találat erősíti meg:
10 dolog, amit soha ne mondj egy nőnek!
15 dolog, amit ne csinálj a facebook-on
5 dolog, amit ne tegyél reggel 10 előtt
7 dolog, amit ne mondj szex után
10 mondat, amit ne mondj egy diétázónak!
13 kérdés, amit ne tegyél fel egy diáknak
Tíz retro magyar dal, amit ne hagyj ki
10 dolog, amit nem tudtál az Oroszlánkirályról
10 dolog, amit nem tudsz a csókról
50 dolog, amit nem képzeltél volna a rómaiakról
5 dolog, amit inkább ne mondj egy kisgyerekesnek
15 magyar találmány, ami megváltoztatta a történelmet
10 tech cucc, ami megváltoztatta a világunkat
Öt lemez, ami megváltoztatta a gitáros Brigi életét
Egy nap, mely megrengette a világot
Egytucat ötlet, mely megrengette a világot
Tíz nap, amely megrengette a világot
10 szoftver, mely megrengette a világot
Ami feltűnő, hogy keresésünk során véletlenül sem bukkantunk olyan mondatra, melyben ebben a szerkezetben szerepelt volna az olyan. Természetesen ez sem lenne helytelen, és ha szándékosan keresünk, találunk ilyen mondatokat:
Három olyan gondolat az iszlámról, amit nem ismerhetsz
Öt olyan időtöltés, amely élménnyé teheti a strandolást
Öt olyan pókerfilm, amit igazán leforgathatna már Hollywood
Öt olyan cucc, amire egyáltalán nincs szükségünk
Tíz olyan étel, amely az egészséges fogyásban segít
Tíz olyan hiba, amit jó elkerülni, ha blogolsz!
Mindenesetre semmi nem utal arra, hogy az olyan elhagyása ezekben a mondatokban hiba lenne. A Nyelvművelő kézikönyvben sem találtunk semmit, ami arra utalna, hogy legalább a konzervatív nyelvhasználat elvárná az olyan használatát.Érdekes módon olvasónkat nem zavarja az amit, holott a konzervatív nyelvhasználók ilyen mondatokban a(z a)mely(ek)et használatát várná el.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A másik különbség, hogy a meg igekötő elhagyása. Itt már van jelentésbeli különbség a mondatok között, hiszen ha valamit etetünk a macskával, akkor nem arra ösztökéljük, hogy az egészet egye meg, csupán arra, hogy egyen bele; ha megetetjük vele, akkor viszont valamilyen egész elfogyasztására sarkalljuk. Olvasónk tehát kifogásolhatná, hogy nem az a fontos, hogy ne etessük meg az egész nyers tojást, hanem azt se engedjük, hogy belenyaljon. A cím azonban önmagában utalhat egyetlen falatra (egy szem mazsolára, egy falat tejfölre stb.), a cikkből pedig egészen egyértelmű, milyen étel mekkora adagban lehet veszélyes. Ilyen alapon akár azt is lehetne kifogásolni, hogy az alkohol nem étel, sőt nem is ital, legfeljebb italokban található meg stb. – szóval szőrszálhasogatás.
Még érdekesebb a harmadik, az igealakban jelentkező különbség. Ehhez olvasónk indoklást is fűz. Ha nem tenné, részben igazat is adhatnánk neki, hiszen az efféle tanácsadó műfajban a magyarban hagyományosan tényleg a többes szám első személy a bevett – gondoljunk a szakácskönyvekre! Persze ez sem jelenti, hogy más formák használata helytelen lenne.
Az indoklás azonban több misét is megér! Először is, egyáltalán nem igaz az, hogy a tegezés az angolból került volna a magyarba! A tegezés ősidők óta megvan, éppen a magázás az, ami új fejlemény (a népmesékben még a legutolsó kanász is tegezi a királyt, akkor is amikor nagy tisztelettel beszél vele). A maga a maga kegyelmed rövidüléséből vált a ’saját’ jelentésű szóból személyes névmáshoz hasonló megszólító elemmé; az Önt pedig Széchenyi István alkotta meg, saját bevallása szerint is a német Sie megfelelőjeként. Tehát éppen a magázás az, ami idegen mintára alakult.
Ráadásul a tegezés már csak azért sem származhat az angolból, mert az angol nem tud tegezni, kizárólag magázni: mint azt korábban megírtuk, az angolban a ’te’ jelentésű thou gyakorlatilag teljesen kiszorult a használatból, helyette a you-t használják, melynek jelentése ’ti, Ön, Önök’. Persze ennek az lett a következménye, hogy a tegezés és a magázás különbsége el is tűnt az angolból, tehát az angollal kapcsolatban egyáltalán nem beszélhetünk tegezésről és magázásról. (Az a fenti megfogalmazásunk, hogy „az angol nem tud tegezni, kizárólag magázni”, kizárólag történetileg igaz, és ironikusan értendő.)
Érthetetlen olvasónknak az az állítása is, hogy ha mindenkit tegezünk, el fogunk felejteni ragozni. Természetesen akár tegeződünk, akár magázódunk, magunkról első személyben, a társalgáson kívül álló személyekről harmadik személyben fogunk beszélni, így az igeragozást semmi sem veszélyezteti. Hasonló a helyzet a személyes névmásokkal is. Mivel a magázásban a harmadik személyű alakokat használjuk, az a veszély sem fenyeget, hogy az igealakok kivesznének. Kiveszhet a maga mint személyes névmás, illetve az Ön, Önök (ezeknek önállóan más szerepük nincs), de ezzel sem valami ősi dolgot vesztünk el, hanem a magázás néhány évszázados divatját.
Természetesen felesleges vészharangkongatás az is, hogy a magázás kiveszhet. Hosszú távon erre nyilván megvan az esély, de akkor fog bekövetkezni, ha a beszélőközösség úgy érzi: nincs szüksége rá. Ha pedig nincs rá szükség, minek is őrizgetnék?
Természetesen sajnáljuk, ha olvasónk csalódott, de úgy érezzük, nem tehetünk semmit. Csak reális elvárásoknak érdemes megfelelni, légből kapott, megalapozatlan és tévhitekre épülő elvárásoknak nem. Reméljük, olvasóink többsége azért elégedett, és ezentúl jobban odafigyel macskája táplálására.