Nemrégiben egy sajtóhibás mondat kapcsán vettük újra elő az ami–amely problémáját. Ehhez a témához kaptuk Évától a következő kérdést:

Jaj, erről jut eszembe: az amely és a mely használatában mintha lenne egy elmozdulás a mely felé, ami nekem sehogy nem tetszik, mert az szerintem kérdőnévmás (vagy mi a szösz, én mindig utáltam a nyelvtant), de roppant elterjedtnek tűnik. Lehet, hogy én le vagyok maradva egy brosúrával? Vagy csak valami divat ez most éppen? Tudna valaki segíteni? Előre is köszönöm!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ha valóban kezd gyakoribbá válni a mely használata vonatkozó névmási kötőszói szerepben, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a nyelv nemhogy nem romlik, de még „javul” is! (Persze ez csak vicc: se nem romlik, se nem javul: csak semlegesen változik.) A mely elterjedésére nézvést nincsenek pontos adataink, csupán benyomásaink. Ezek megegyeznek Éváéval: valóban mintha újra divat lenne a mely használata. Ami azért vicces, mert a forma irodalmi és archaikus (oldschool, úgy is mondhatjuk). Csak a legszűkebb környezetünkben körülnézve: van olyan rendszeres szerzőnk, aki következetesen mely-t használ amely helyett, sőt az egyik felelős szerkesztőnk szövegeiben is nagyon gyakori a mely. Azt tapasztaljuk tehát, hogy vannak, akik következetesen használják az amely helyett a mely-t, és vannak olyanok is, akik egyszer-egyszer.

A mely valóban kérdő névmási szerepű egy főmondati kérdéseben (Mely anyagok mérgezőek az alábbiak közül?), de az Éva által kifogásolt helyen nyilvánvalóan nem kérdő névmási szerepű, hanem vonatkozó névmási kötőszó (Elolvastam a könyvet, melyet még nagyapám hagyott rám). A kifogás alapja éppen ez: a mely – amely különbség jól, logikusan tükrözi a kétféle használat különbségét. Csakhogy a mely a kétféle használatban különbözik egymástól: más a hangsúlyuk, más a hanglejtésük, és végső soron teljesen más a mondatbeli szerepük is. Így aztán nem áll fönt a veszélye annak, hogy összekeverjük őket.

Archaikus az a nélküli változat
(Forrás: Wikimedia Commons)

A 80-as években készült Nyelvművelő kézikönyv az amely rövidebb, vele egyenrangú alakjának tekinti a mely-t. Az amely szócikk következetesen mindkét elemről beszél: a rövidebb és a hosszabb alakról. Ezen kívül külön szócikket találunk a vonatkozó névmások és határozószók rövidebb alakjairól is. Ebből kiderül, hogy a rövidebb alakok az irodalmi nyelvi, archaikus formák, és a hosszabbak tekinthetőek inkább köznyelvinek. A szócikk a vonatkozó névmások létrejöttét is elmagyarázza; az amely a mely-ből jött létre úgy, hogy összeolvadt az előtte álló utalószóval: az, mely... > azmely > ammely > amely. A rövidebb forma tehát a régiesebb, ezt az irodalmi hagyomány őrzi, a köznyelv azonban az amely-t használja.

Mi lehet az oka annak, hogy sokan mégis a mely kötőszót részesítik előnyben? – Több tényező játszhat ebben szerepet. Ezek közül az egyik lehet az, hogy az iskola implicit és explicit módon az irodalmi nyelvváltozatot a többi fölé helyezi, azoknál értékesebbnek tartja. Lehetséges, hogy a beszélők egy része ennek az elvárásnak próbál megfelelni.