Az iszlám vallásnak két ága van, a szunnita és egy másik, amelyet a magyarban többféleképpen neveznek. A neten a leggyakrabban síita formában találjuk, ha eredeté nézzük, ez a „helyes”. Az elnevezés ugyanis az arab (as-)sía ’párt’ szóból ered – az as- a határozott névelő, azaz ’a(z)’ –, ehhez kapcsolódik az -ita képző. A tővégi a a képző előtt kiesik, valahogy úgy, ahogy a banda : bandita esetében.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Sokszor előfordul egy másik változata, a siíta is. Körülbelül minden tizedik síita helyett siíta áll. Kétségtelen, hogy a bizonytalanságot az kelti, hogy a magyarban nem szokott egymás mellett két i (í) állni, így eleve szokatlan hangkapcsolatról van szó. Feltehető az is, hogy a nyelvhasználók azt sem érzékelik, hogy az -ita képzett szóról van szó. Ugyanakkor analógiás hatásról aligha beszélhetünk, legalábbis A magyar nyelv szóvégmutató szótára szerint a magyarban mindössze egy -íta végű szó van, a szkíta.

A siítáét közelíti a sííta előfordulási száma. Ennek az írásformának is az lehet az oka, hogy a nyelvhasználó egyáltalán nem képes megjegyezni a szokatlan magánhangzó-kapcsolatot. Meglepően magas a siita alak előfordulási száma is: igaz, ezek jó része olyan lehet, ahol csak az url-ben jelenik meg ez a forma. E találatok számát növelik az online keresztrejtvényfejtő-lexikonok is, ezekben bizonyos hosszú magánhangzókat nem is használnak.

Tényleg elég bonyolult
(Forrás: Wikimedia Commons)

Természetesen felvethetjük, hogy számos esetben egyszerű elírásról van szó. Másfelől azt is feltételezhetjük, hogy a „helyes” alakok számát az növeli, hogy sokan utánajárnak, hogyan is kellene írni, illetve egyes esetekben mások (szerkesztők, korrektorok) javítják ki a „hibás” alakokat. Ezek egyébként meglepően gyakran fordulnak elő az online sajtóban is. Tulajdonképpen azt kell megállapítanunk, hogy a szónak nincs megszilárdult alakja a magyarban. Ehhez hozzájárul az is, hogy az í eleve bizonytalan hang: a legnyugatibb nyelvjárásokban nem, az ország középső részén csak első szótagban fordul elő (l. tanít [tanit]), és a nyelvterület nagy részén első szótagban is ingadozik (tízes [tizes], vízi [vizi]).