Basil Bernstein társadalmi helyzet és a nyelv összefüggéseit leíró elméletével foglalkozó cikksorozatunk előző részében a kidolgozott és a korlátozott nyelvi kód fogalmával ismerkedtünk meg. Ezúttal a két kóddal összefüggő szereprendszerekről és nyelvi jelentésekről írunk. De hogy ne csak kizárólag Bernstein elméletéről legyen szó, illetve hogy könnyebben érthető legyen maga az elmélet, elsőként a szerep fogalmát tisztázzuk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mi a szerepem?

Az ember viselkedésének már ősidők óta vannak szabályszerűségei, követendő mintái, amelyet az adott társadalomban élők továbbörökítenek a következő generáció számára. Ezek persze folyamatosan változnak, módosulnak (akárcsak a nyelv). A gyermek elé születésétől kezdődően számos szerep tárul; ezek megtanulása pedig szociális folyamat, ezért a többi ember viselkedése kiemelt jelentőségű.

A szerep – általánosabb megközelítésben – a társadalomban elfoglalt helyzet (státusz) által megkövetelt és kulturálisan előírt viselkedés. Az szerepek olyan pozíciókhoz kötődnek, amelyekben emberek közötti kapcsolatokról van szó. Vannak olyan szerepek, amelyek minden kultúrában megtalálhatók, de más-más előírások kötődnek hozzájuk. Például minden kultúrában és társadalomban van anyaszerep, de kultúránként eltérő, hogy milyen elvárás tartozik hozzá.

Hétköznapi értelemben vett szerep
(Forrás: Wikimedia Commons / Зимин Василий Геннадиевич)

Szűkebb értelemben az adott szituációban szereplő személy előírt viselkedését, reagálási módját értjük szerep alatt. Ez a kognitív nyelvészet nézőpontjával cseng össze, amely szerint a társas viselkedéseinket sémák, forgatókönyvek irányítják, amelyek a tapasztalatok és a kulturális minták révén alakulnak ki.

Bármilyen szerepről is legyen szó, lényeges egy dolgot kiemelni. Nem mindenki képes azonosulni egy adott szereppel vagy annak minden minden aspektusával. Elképzelhető, hogy a személy nem akar megfelelni a szerep egyes előírásainak, mert azok nem illenek a személyiségéhez (ilyenkor beszélünk szereptávolításról). Ehhez a jelenséghez kapcsolódik Bernstein elmélete.

Valaki tökéletesen tud azonosulni az adott szereppel, míg mások kevésbé
(Forrás: Wikimedia Commons / Wizard)

Nyílt és zárt szereprendszerek, személyi és tárgyi jelentések

Bernstein abból indult ki, hogy az egyes szereprendszerek – talán találóbb lenne a szerepközeg megnevezés –, mint például a család, milyen alternatívákat kínálnak az egyének számára a különböző nyelvi jelentéstartalmak megvalósítására. A jelentéstartalmak alapvetően kétfélék lehetnek: személyi és tárgyi jelentések. Az előbbi a személyek közötti és a személyen belüli (pl. amikor a gyermek a szüleiről vagy önmagáról beszél), míg az utóbbi a tárgyak közötti viszonyokra utal (pl. amikor a gyermek kedvenc játékáról beszél).

Az elmélet szerint a nyelvi jelentéstartalmak megvalósulásának lehetőségeit a szereprendszer fajtája határozza meg. Amelyik lecsökkenti ezeknek a jelentéseknek az alternatíváit azt zárt szereprendszereknek nevezi Bernstein. Minél kevesebb ilyen alternatíva áll az egyén rendelkezésére, annál merevebb és kevésbé bonyolult a szintaktikai és lexikai választások köre, tehát annál korlátozottabb a nyelvi kód. Ha  a szülők nem bátorítják az önálló gondolkodást és kifejezést, valamint az új jelentéseket, akkor jó eséllyel korlátozott lesz a nyelvi kód. Másképpen megfogalmazva: egy készen kapott rendszert tanul meg a gyerek, ami kevésbé rugalmasan alakítható,

A dolog megvilágítására képzeljünk el egy olyan gyereket, aki mindig csak nézi, ahogy az apukája összeszereli a legóját. Egyszer azt mondja, hogy most ő szeretné csinálni, de az apja nem engedi, mondván, úgyse képes rá. Játsszon azzal, amit ő már összerakott, de hagyja úgy, ahogy ő összerakta, ne szedje szét. Aztán képzeljünk el egy olyan gyermeket, aki összerakhatja és szétszedheti a legóját. Melyikőjük lesz a hatékonyabb,  amikor legózni kell?

Több választási lehetőség, több lehetséges kimenetel
(Forrás: Wikimedia Commons / Moroboshi / CC BY-SA 3.0)

A nyílt szereprendszer értelemszerűen a zárt ellentéte. A nyílt szereprendszerek a nyelvi jelentések megvalósításakor lehetővé teszik több alternatíva mérlegelését. És minél több alternatíva lehetséges egy szereprendszeren belül, annál bonyolultabb, rugalmasabb a szintaktikai válogatás, vagyis annál kidolgozottabb a nyelvi kód. Mindezt a hétköznapok során úgy kell elképzelni, hogy ugyanannak a dolognak kifejezésére, kifejtésére szélesebb repertoár nyílik meg nyelvileg azok számára, akik nyílt szereprendszerben tanultak. Így ők kidolgozott kóddal rendelkeznek.

Szerepkonfliktus és feszültségforrás

Bernstein feltételezése szerint ahol a szereprendszer nyílt, valószínű, hogy támogatják az új jelentések kidolgozását, és egy bonyolultabb fogalmi háló kialakítását. Ahol viszont zárt, ott ugyanennek az ellentétére van nagyobb esély: nem szorgalmazzák az új jelentések kidolgozását, a fogalmi rendszer pedig korlátozott. Ilyen esetben a nyelvi jelentéseket készen kapja a gyermek, azaz belép egy kész jelentésrendszerbe, de ő maga nem változtat azon. Vagyis nem a saját fogalmai segítségével jut el az egyén az új jelentésekhez, nincs megfelelő motivációja arra, hogy felfedezze és kiterjessze az adott jelentéseket (l. az előbbi legós analógiát). A zárt szereprendszerben felnövekvő gyerek például csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud megbirkózni a kétértelműséggel. Nincs tisztában azzal, hogy mit kell elkülönítenie a jelentések létrehozásakor, hiszen olyan környezetben tanulja meg ezeket, amelyek egyértelműek és közösségi jellegűek.

A szereprendszeren (is) múlik, hogy milyen lesz a használt kód
(Forrás: Wikimedia Commons / Andre Engels / CC BY 2.0)

A probléma akkor kezdődik, amikor a gyerek egyéni szókincsbeli és szintaktikai válogatással próbálkozik, tehát nyílt szereprendszert kíván létrehozni. Ilyenkor következik be a szerepkonfliktus. Leegyszerűsítve: a személynek olyan szerepet kell vállalnia, amely nem illik az egyéniséghez, amely komoly feszültségforrássá válik. Különösen érdekes, hogy a feszültség és a konfliktus forrása a zárt szereprendszernél éppen az, ami a nyílt szereprendszerben szocializálódó gyermeknek az alapvető megtanulandó tartalom. Úgy is mondhatnánk, hogy a korlátozott kódban pontosan az a szerepviszony a konfliktus létrehozója, amely a kidolgozott kód kialakulását segíti vagy segítené elő. És ez a legmarkánsabban az iskolai tanulmányok során jelent problémát...

Visszakanyarodva a legós hasonlatra: az iskola adottnak tekinti, hogy a gyerek tud legót összeszerelni, szétszedni, átalakítani. Ezzel az előfeltevéssel történik a tanítás, ezen alapszik a sok-sok feladat, amit a nebuló kapni fog. Na de, ha a gyerek csak egy készen kapott legóépítményt fogdosott világéletében, akkor iszonyú hátrányban lesz azzal szemben, aki már szétszedte és össze is rakta azt.

Felhasznált irodalom

Basil Bernstein (1975): Nyelvi szocializáció és oktathatóság. In: Pap Mária – Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások, Gondolat, Budapest, 393–434.

Buda Béla (1986): A szocializáció a gyermekkorban. In: Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Budapest, 83–91.

Szabó Éva, Vörös Anna és N. Kollár Katalin (2004): A tanári szerep, a hatalom és a tekintély problémái. In: N. Kollár Katalin és Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak, Osiris, Budapest, 418–434.