@hun: Szó sincs arról, hogy a nyelv különbözősége miatt lennének különböző személyiségek. Sokkal inkább azért, mert a nyelv más kultúrához kötődik, más környezetben mozognak, más a társadalmi helyzetük. Érdemes megfigyelni, hogy a fentiekben sem egyszerűen pl. japán–angol kétnyelvűeket vizsgáltak, hanem olyanokat, akik nők voltak, amerikaihoz mentek férjhez, gyerekük is volt tőlük, és akik csak ritkán tudták használni a japán nyelvet. Aligha lett volna ilyen egységes a kép, ha pl. japán üzletembereket is bevonnak, vagy olyan amerikaikat is vizsgálnak, akik Japánban élnek és ott váltak kétnyelvűvé.

@Sultanus Constantinus: "...egyszerűen vanank dolgok, amelyeket két különböző nyelvén másképp fejeznek ki és semmi több."

a semmi több aztán (egy ponton túl) vagy a kifejezhetőség korlátja vagy a másképp kifejezés abszolút különbsége.

a nyelvek máshogy vannak összerakva, és másfajta (korlátozott/irányvonalú) nyelvi minta (amely a gondolkozás tükörképe), másfajta gondolkozást eredményez.

@El Vaquero: "biztos vagy benne, hogy kétnyelvű volt? Mert a kétnyelvűek pont hogy bármikor tudnak anyanyelvi szinten váltani a nyelveik között, élőben, telefonon és fejen állva is."

Ilyen értelemben nem volt kétnyelvű, hiszen pont erről szól a történet: nem volt egy olyan személyisége, amely tudott volna anyanyelvi szinten magyarul és németül.

@El Vaquero: Ezt én is megfigyeltem magamon a spanyolnál, pedig én sem vagyok kétnyelvű.

Szerintem a mi esetkünkben inkább arról van szó, hogy mivel az idegen nyelven csak korlátozottan tudjuk kifejezni magunkat, nyilván nem is lehetünk ugyanazok, mint amikor az anyanyelvünket használjuk.

Viszont azt is megfigyeltem, ahogy a cikk is írja, hogy bizonyos dolgokat tök másképp mondanék spanyolul, mint ahogy magyarul mondjuk. Bár ennek az okat is lehet az, amit az előbb írtam, de szerintem mégsem az, hanem itt tényleg arról van szó, hogy egyszerűen vanank dolgok, amelyeket két különböző nyelvén másképp fejeznek ki és semmi több. Erre a fordítások során jöttem rá. A magyarok pl. sokszor mindent túlbonyolítanak, redundánsan fogalmaznak, főleg kéréseknél, ami sem a spanyolban, sem az angolban nem szokás --- ők elintézik egy por favorral vagy please-zel, nincs "kérem szépen" meg "nagyon szereném, ha..." stb., ez már nekik nevetségesen túl lenne bonyolítva.

Végre egy normális témájú cikk, és nem finnugor meg nyelvtörténetes baromság. Ezt magam is megfigyeltem, és olvastam is róla. Sőt magamon is érzem valamennyire, annak ellenére, hogy nem vagyok kétnyelvű, és csak egy anyanyelvem van. Pl. megfigyeltem, ha messze nem vagyok belőle anyanyelvi szinten, de ha angolul beszélek vagy gondolok végig dolgokat, vagy akár csak kiejtést gyakorlok, akkor az egész mást hoz ki belőlem, valahogy magabiztosabban állok hozzá ahhoz a témához, és néha még a lényegét is jobban látom át a dolgoknak, míg magyarul hajlamos vagyok bizonytalankodni, fölöslegesen túlbonyolítani ezt-azt, szem elől veszíteni a lényeget.

@TI: biztos vagy benne, hogy kétnyelvű volt? Mert a kétnyelvűek pont hogy bármikor tudnak anyanyelvi szinten váltani a nyelveik között, élőben, telefonon és fejen állva is.

A nyelvi személyiség kettősségről egy - számomra akkor sokkoló - történetet mesélek el.

Egy házaspárral dolgoztam együtt, már legalább egy éve. A feleséggel sokat beszélgettem, mindennapi dolgokról is, nem csak a munkáról. Soha a legkisebb gyanúja nem merült fel, hogy nem magyar.

Egy alkalommal telefonhoz hívták az asszonyt, aki olyan rémes akcentussal és akadozva, kimondottan rosszul beszélt magyarul, mintha nem is az az ember lett volna, akit ismertem.

Rákérdeztem és kiderült, tíz éve költözött hozzánk, született német.

Teljesen nyilvánvaló volt akkor számomra, hogy én a mindennapokban a magyar személyiségével találkoztam. Amikor telefonált, akkor a német személyisége próbált magyarul beszélni, rosszul.

Torma István

Bizonyos mértékig biztosan létezik ez a kettősség. Ebben biztos vagyok. De ennek mértéke szerintem egyénenként nagyon változik. Nálunk a családban szinte mindenki kétnyelvű és van akinél megfigyelhető ez a kettősség és van akinél nem.

De szituációtól is függ.

Viszont egy ilyen teszt szerintem nem tudja korrekt módon tükrözni azt amit egymás között érzünk.

Nyálas... egy cihológus jobban tudja, hogy milyen a "személyiségem", mint én? Miért, kölcsönösen megvan minden tapasztalatunk egymás életéről, tanulmányairól, értékítéletéről? Tapogasd a... lelkét! Ez gusztustalanabb, mint férfi nőgyógyászhoz menni. Egyenes, kiforrott karakterű ember bármely nyelven önmagát adja. Persze, ha nem egyformán gazdag a szókincse (vagy ha a héber nem előnyös "odaát"), akkor nem egyformán fog viselkedni a bőrében.

Kontroll csoport volt a vizsgálatban? Mennyire megbízható ez a teszt? Lehet, hogy második tesztelésre azonos nyelven is más eredmény jön ki, mint elsőre.

Üdv!

A cikk szokás szerint korrekt és érdekes, azonban erősen vitatható az eredeti TAT képek közreadása az oldalon, mivel ezek a képek arra szolgálnak, hogy egy személy problémáinak gyökeréhez jusson közelebb mind a kliens, mind pedig a terapeuta, segítve a segítségre szoruló egészségesebbé / jobban működőbbé válásban. Közreadásuk esetén már nem újként találkozik velük az ember, nem spontán, hanem előre felépített történeteket mond el, ami torzítja személyiségének megismerését. Pszichológusi berkekben ez mindenképpen a pszichológusi etikával ellentétes, de más közreadó esetén sem kívánatos az előbbi torzító hatás miatt, mivel egy gyógyulni vágyó gyógyulását nehezítheti meg.

A másik link természetesen nem ilyen, az egy most folyó vizsgálathoz információgyűjtés, ez mindenképpen egy pozitív dolog, köszönet érte.