Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztunk a nyelvi alapú diszkriminációval és annak iskolai megjelenésével, okaival, hatásaival. A szakavatott olvasó teljes joggal furcsállhatta, hogy Basil Bernstein angol szociológus neve egyszer sem került elő. Az ok, amiért ez így alakult, az, hogy Bernstein hatása annyira jelentős, elmélete pedig annyira összetett, hogy méltánytalan lett volna, ha csupán említésszinten szólunk róla. Éppen ezért egy egész cikksorozaton keresztül eredünk a társadalmi státusz és a nyelvhasználat közötti összefüggések, illetve a korlátozott és a kidolgozott nyelvi kódok nyomába. Ám mielőtt mindezeket megtennénk, ismerkedjünk meg a nagy hatású szociolingvisztika elmélet kiötlőjével, magával Bernsteinnel. Már csak azért is, mert a magyar nyelvű oldalak között keresgélve Bernstein – hol félreértelmezett, hol kissé pontatlanul leírt – elméletén kívül szinte semmilyen információ nem találhatunk az angol tudósról.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tudományos pálya előtti időszak

Basil Bernstein 1924. november 1-jén született emigráns zsidó családban London East End nevű városrészében. A felhőtlen gyerekkor egészen a második világháború kitöréséig tartott. Ekkor a kiskorú Bernstein önkéntes szolgálatot vállalt a Brit Királyi Légierő tüzér-bombázó egységénél, melyet Afrikába vezényeltek. A háború után visszatért Londonba, és szülővárosában, Stepheney-ben kezdett el dolgozni. Munkáját ismert helyi fiúklubokban végezte, amelyek kilenc és 18 év közötti bevándorló zsidó családok hátrányos helyzetű gyerekekeivel foglalkoztak. Az itt töltött idő alatt fontos tapasztalatokra tett szert a jó pár évvel későbbi, nyelvi kódokkal kapcsolatos elméletére vonatkozóan.

Basil Bernstein (1924–2000)
(Forrás: historylearningsite.co.uk)

Egyetemi éveit 1947-ben a London School of Economics and Political Science (a Londoni Egyetem Közgazdaságtan és Politikai Tudományok Iskolája) nevű oktatási intézményben kezdte társadalmi tanulmányok szakon. Ám ezt nem folytatta sokáig: egyik tanára ösztönzésére nagyjából egy hónap után átjelentkezett szociológiára. Mivel családja nem tudta anyagilag támogatni őt, különböző fizikai munkákat vállalt, bolti eladóként dolgozott, és a rossz anyagi helyzete miatt többnyire a barátainál aludt. Ám a nehéz életkörülmények némi pozitív hozadékkal is jártak, hiszen a hátrányos helyzetről nemcsak tanulmányokban olvashatott, hanem saját bőrén érezhette, környezetében tapasztalhatta.

1954 és 1960 között postai kézbesítőket, dokkmunkásokat és sofőröket tanított London Shoreditch nevű városrészében. Tantárgyai igen széles skálán mozogtak, a matematikától kezdve egészen a testnevelésig. Egyes osztályoknak kénytelen volt bonyolult motormechanikai ismeretekről, motorjavításról és -szerelésről vagy közúti biztonságról szóló órákat is tartani. Mindezt úgy, hogy ő maga nem tudott vezetni, de ez az apróság mindvégig rejtve maradt tanítványai előtt...

Tudományos pályája

Mielőtt felvették a doktori képzésre, Bernstein 1960-ban az University College London kutatóasszisztensévé vált. Két évvel később az Institute of Education, vagyis a „neveléstudományi intézet” munkatársa lett, ahol elkezdte virágzó pályafutását. Először adjunktusnak, majd docensnek nevezték ki, 1967-ben pedig a tanszék és a szociológiai kutatócsoport vezetőjévé vált. Ekkor vágott bele nagy hatású és széles körben vitatott munkájába.

University College London
(Forrás: Wikimedia Commons / LordHarris / GNU-FDL 1.2)

Bernstein legfontosabb munkái ebből az időszakból:

• Class, Codes and Control
• Theoretical Studies Towards a Sociology of Language
• Applied Studies Towards a Sociology Of Language
• Towards a Theory of Educational Transmissions

A szociológiai kutatócsoport vezetőjeként a társadalmi akadályok, hátrányok és a tanulás kapcsolatával, illetve az ezzel összefüggő kommunikációs különbségek társadalmi rétegzettséget elősegítő és újratermelő szerepével foglalkozott. 1971-től kezdődően sorra jelentek meg munkái a témakörrel kapcsolatban (l. keretes anyagunkat). Munkássága nyomán számos tudományos elismerésre tett szert, és nem utolsó sorban igen nagy hatással volt jó pár ország oktatási gyakorlatára és reformjára.

Törekvésének újdonsága elsősorban abban állt, hogy két, viszonylag új tudományterületet, a szociológiát és a nyelvészetet egy közös modell keretében használta fel. A társadalmi helyzet és a nyelv összefüggéseit vizsgálta az oktatás szempontjából. A londoni külvárosi gyermekek sorsa érdekelte, és arra próbált választ adni, hogy miként lehetne ezeknek a gyerekeknek az iskolai és nyelvi fejlődését elősegíteni. Kiinduló tézise az volt, hogy más nyelvi kódot használnak a különböző társadalmi osztályokba tartozók, ám az iskola ezt nem veszi figyelembe, így az úgynevezett korlátozott nyelvi kódot használó tanulókat hátrányos helyzetbe hozza. Hogy az ezen a területen végzett munkássága mennyire sokrétű és jelentős, azt jól mutatja az angol antropológus, Dame Mary Douglas feljegyzése:

Először 1965-ben találkoztam Basil Bernsteinnel, közvetlenül azután, hogy átadtam a kiadónak a Purity And Danger című könyvem kéziratát. A Penguin Survey Of The Social Sciences című könyvben megjelent rövid cikke, [az] A socio-linguistic approach to social learning egyszerűen felvillanyozó hatással volt rám. Ugyan nem értettem teljes egészében, mégis lelkes izgalom fogott el újszerű megközelítését olvasva.

Itt volt egy nagyszerű gondolkodó, aki az akkori társadalom legmélyebb kulturális problémáival küzdött, de az elméletének megvalósulását egy későbbi, modernebb ipari társadalomban látta. Az ötvenes években a tudomány különböző ágainak figyelme már kezdett a szociális dimenzió felé irányulni, de ne felejtsük el: ekkor még a szociolingvisztika meglehetősen fiatal tudomány volt, épp ezért a régebbi diszciplínák úgy kezelték az innen származó tudáselemeket, mintha azok csupán díszítő kellékei lennének a főbb tudományoknak.

Dame Mary Douglas
(Forrás: Wikipédia)

Maga Bernstein is érzékelte annak problémáját, hogy a meglévő tudományok kirekesztő módon viselkednek az úgynevezett interdiszciplináris tudományokkal szemben. A nyelvészetben, a pszichológiában és más tudományokban a „szocio” rész eleve adottnak számított, így a szociológiának sem kellett újraértelmeznie önmagát. „Az emberek beszélnek, de a szociológia hallgat erről” – hirdette.

Annak ellenére, hogy Basil Bernstein munkájának jelentősége a szociolingvisztikában, a szociológiában és a pedagógiában megkérdőjelezhetetlen, idehaza nem lelt túl nagy visszhangra. Csupán néhány kutató – Réger Zita és Pléh Csaba – használta föl részben elméletét.

Basil Bernstein 76 éves korában, 2000. szeptember 24-én hunyt el gégerákban. Nyelvi kódokkal kapcsolatos elmélete a mai napig vitatott, ám az kétségtelen, hogy egy rendkívül fontos kutatási területet nyitott meg, amikor a gyerekek által használt nyelvi változatokat kezdte vizsgálni. Ahhoz sem fér kétség, hogy a legtöbb nyelvész másképp közelíti meg a problémakört, azonban a problémák kezelésében semmivel sem sikeresebbek, mint Bernstein volt.

Felhasznált irodalom

Charap, John M. (2000): Basil Bernstein

Ronald Wardhaugh (1995): Szociolingvisztika. Osiris–Századvég, Budapest.