Többször írtunk már a nyelv átírásáról, arról, hogy hogyan lehetne, kellene jól csinálni. Most az angolnak egy olyan átírási konvencióját mutatjuk be, amelyik a hagyományos helyesírásra erősen támaszkodik. Nyilván nem minden szót írnak át, csak azokat, amelyek váratlan nehézséget okozhatnak. Sok ilyen átírási rendszer van de, a BBC-é talán a legelterjedtebb. Ennek kétségtelen előnye, hogy kevesebb magyarázatot igényel, mint egy olyan átírás, amely a nem nyelvészek számára „kínai” IPA-jeleket használja. Később azért majd ezekre is kitérünk.

Ő helyesírással ír át
(Forrás: Wikimedia Commons)

Majdnem helyesírás

Korábban említettük, hogy egy nyelv helyesírási konvenciói általában csak annak a nyelvnek az átírására alkalmasak. Az angol wet ’nedves’ vagy thin ’vékony’ első hangját a magyar helyesírás nem tudja megfelelően ábrázolni. Az angol viszont igen, épp az itt adott módon. Arról van szó, hogy az angol szavak jó részének kiejtését az angol helyesírás tökéletesen megadja. Ezeknek a szavaknak tehát a szótárak tulajdonképpen feleslegesen adják meg külön a kiejtését (wet [wet]), csak az egységesség kedvéért tesznek így. Csakhogy közben azt a látszatot keltik, mintha a helyesírása alapján megjósolhatatlan volna minden szónak a kiejtése.

Igaz, van közben az angol szavaknak egy másik, szintén nem lebecsülhető halmaza, amelyeknek a kiejtése már nem egyértelműen következik a „helyesírt” alakjukból. A meme [mijm] ’mém’, gene [dzsijn] ’gén’ alapján azt gondolhatnánk, hogy a fete ’fesztivál’ is [fijt], pedig ez [fejt], a Hebe [hijbij], mint Hébé, a fiatalságért felelős istennő a görög mitológiában, viszont [hijb] mint ’bibsi’, a Hebrew [hijbrüu] ’héber’ pejoratív rövidítése.

Hogy a hírolvasókat ne érje meglepetés, a BBC kidolgozott egy olyan átírási rendszert, amely az angol helyesírási hagyományra támaszkodik. Minden hangnak megfelel egy betű vagy betűkapcsolat, és kizárólag az angolban általánosan használt 26 betűt használja. (Pontosabban csak 24-et, mert a q és az x kimarad.)

Egy felesleges betű
(Forrás: Wikimedia Commons / Quellus / CC BY-SA 3 0)

A wet „átírása” tehát továbbra is [wet], a meme viszont [meem] lesz, hiszen az ee az esetek túlnyomó többségében az [ij]-t jelöli. A gene BBC-féle átírása [jeen], mert a g betű itt mindig [g], a [dzs]-nek a j felel meg. Az angol helyesírás a g esetében bizonytalan: get [get] ’kap’, de gem [dzsem] ’drágakő’, gift [gift] ’ajándék’, de gin [dzsin] ’gin’ (ejtsd [dzsin]: hoppá, a magyar helyesírás is cserben hagy!), a j viszont szinte mindig [dzs]. A fete [fayt] lesz, ismétcsak azért, mert az ay leggyakoribb ejtése [ej]. Természetesen van [feet] is, ez a feet [fijt] ’lábak’ szó BBC-s átírása.

Magánhangzó-párosítás

Az angolban hat rövid magánhangzó van, ezek közül ötnek teljesen kézenfekvő az átírása: megegyezik a leggyakoribb helyesírási alakkal.

	ejtés	BBC
bat ’ütő’	[bȧt]	bat
bet ’fogad’	[bet]	bet
bit ’darabka’	[bit]	bit
pot ’fazék’	[pot]	pot
but ’de’	[bat]	but
put ’tesz’	[put]	puut

Láthatjuk, hogy az első négy szó helyes- és átírása teljesen egyértelmű. (A magyaros átírásunkban kénytelenek vagyunk az ȧ betűt használni a rövid [á]-ra, de az angol a pont ezt jelöli.) A kavarodás az utolsó két sorban van. Ennek a kavarodásnak – és egyben annak, hogy az angolban nem öt, hanem hat rövid magánhangzó van – az az oka, hogy a középangol [u] eltolódott, nyílttá vált (ezt itt magyarosan [a]-val jelöljük), de nem mindenütt, bizonyos szavakban [u] maradt. Mivel kinyílt u-s szóból van több, a BBC-féle átírás az u betűvel ezt a hangot jelöli. Az [u]-san maradó szavakra valami új jelet kellett találni, ez a uu, ami egyébként sosem fordul elő kettősbetűként az angolban, „idegen” az angol helyesírástól. De legalább egy viszonylag ritka magánhangzót jelöl. Szóba jöhetne még az oo (pl. foot [fut] ’láb’, look [luk] ’néz’, good [gud] ’jó’), de ez a betűkapcsolat gyakrabban jelöli az [üu] kettőshangzót (pl. boot [büut] ’csizma’, spook [szpüuk] ’szellem’, food [füud] ’étel’).

Néha vicc, ahogy a BBC átír
(Forrás: metro.co.uk)

Van az angol átírásának egy olyan hagyománya is, amelyben van egy hetedik rövid magánhangzó. Ez csak hangsúlytalan szótagban fordul elő, tulajdonképpen a hangsúlyos és a hangsúlytalan but magánhangzót különböztetik meg két jellel. Így például a Russia ’Oroszország’ első, hangsúlyos és második, hangsúlytalan magánhangzóját más-más jellel írják: [rʌʃə]. A BBC-féle átírás ezt a hagyományt követi, amikor a hangsúlytalan [u]-t uh-nak írja: [rushuh].

Mivel a „hangsúlytalan [u]” (beavatottaknak [ə]) nagyon gyakran előfordul az angolban, talán érdemesebb lett volna kevésbé angoltalanul, például e-vel, szó végén pedig mondjuk a-val jelölni. A BBC-féle átírás ugyanis a hangsúlyos szótagokat nagybetűkkel szedi, tehát nem okozott volna ez félreértést: Russia [RUSH-a], butter [BUT-er] (nem [BUT-uhr], ahogy most szokás).

Hosszú magánhangzók

Az angol hangtani hagyomány a rövid magánhangzók mellett hosszú magánhangzókat is feltételez. Ezek egy része kettőshangzó, a többi egynemű hosszú magánhangzó. A kettőshangzók legtöbbjét a helyesírás jelölheti egyszerű magánhangzó-betűkkel (pl. mate [mejt] ’társ’, meme [mijm] ’mém’, mime [majm] ’pantomimezik’, home [höum] ’otthon’, fume [fjüum] ’füst’). A BBC-féle átírás azonban nem jelölheti őket így, hiszen láttuk, hogy ezek a betűk már le vannak foglalva a rövid magánhangzókra.

A kettőshangzókat viszont kettős magánhangzó-betűkkel is szokás jelölni, sőt ezek a betűkapcsolatok leggyakrabban ilyen hangokat jelölnek. Persze itt sem egyértelműek a megfelelések a helyesírásban: heat [hijt] ’hőség’, head [hed] ’fej’, break [brejk] ’tör’; vein [vejn] ’véna’, seize [szijz] ’elragad’, height [hajt] ’magasság’ stb. Mindenesetre vannak gyakrabban előforduló kettősbetű–kettőshangzó párosítások, ezeket válogatja ki a BBC rendszere.

	ejtés	BBC
beet ’cékla’	[bijt]	beet
bay ’öböl’	[bej]	bay
byte ’byte’	[bajt]	byt, bight
boy ’fiú’	[boj]	boy
bow ’hajol’	[báu]	bow
boat ’csónak’	[böut]	boht
boot ’csizma’	[büut]	boot

Két egymás mellett álló magánhangzó-betű nem mindig alkot kettősbetűt. A die [daj] ’meghal’ ie-jében pl. csak az i jelöli az [aj]-t, az e csak azért áll a végén, hogy a szó legalább három betű hosszú legyen. Ragozáskor el is tűnhet: dying [dajing] ’haldokolva’.

A táblázathoz ismét megjegyzéseket kell fűznünk. Az [aj] kettőshangzóhoz nincs az angolban bevett kettősbetű. Ugyan elszórtan találunk ilyen megfeleléseket, a már említett height [hajt] ’magasság’ mellett pl. eye [aj] ’szem’, aisle [ajl] ’folyosó’, ezek egyike sem elég gyakori. Ezen a ponton sokat változik is a rendszer: a korábbi verziókban a byte [bajt] átírása [beyet] volt, majd [byt] lett, a legfrissebb brossúra szerint viszont [bight]. Ez utóbbi választás olyan szempontból helyeselhető, hogy az igh betűsorozat mindig [aj]-t jelöl: pl. night [najt] ’éjszaka’, sigh [szaj] ’sóhaj’. (A weight [wejt] ’súly’, straight [sztrejt] ’egyenes’ típusú szavak nem ellenpéldák, hiszen ezekben az ei, illetve ai kettősbetűket találjuk.)

Sóhajok, éjszaka
(Forrás: Wikimedia Commons / Freepenguin / GNU-FDL 1 2)

Az [öu]-t első ránézésre jobb lenne oa-val jelölni, ahogy a példaszóban is látjuk, azonban így szó végén az angol helyesírási szokások alapján inkább az [öua] ejtést várnánk (pl. boa [böua] ’boa’), nem az [öu]-t, ami gyakorlatilag csak a cocoa [köuköu] ’kakaó’ írásképében fordul elő. Az mindenesetre áll, hogy különböző hangalakú szavakat nem lehet ugyanúgy írni, szemben a helyesírással. Tehát ha a bow [báu] ’hajol’ átírása [bow], akkor a bow [böu] ’íj’ átírása mindenképp más lesz: [boh]. Vagyis a BBC-féle átírás mindig egyértelműsíti a kiejtést.

Mássalhangzók

Az angol magánhangzórendszer harmadik csoportja olyan tagokból áll, amelyeket a beszélők egy része egynemű hosszú magánhangzónak ejt, egy másik részük – ilyen Angliában kevesebb, Nagy-Britannia többi részén és Amerikában több van – viszont magánhangzó+[r] kapcsolatnak ejt. A helyesírásnak kétségtelen előnye, hogy egyszerre tudja a kétféle beszélőt kiszolgálni: park [paak] vagy [park] ’park’, azaz az ar jelölheti a hosszú [aa]-t vagy az [ar]-t. A BBC-féle átírás is így jár el. Vannak azonban olyan szavak is, amelyekben az amúgy [ar]-t ejtők is mindig [aa]-t ejtenek, ezeket természetesen nem ar-ral, hanem aa-val jelöli a rendszer: pl. father [faadhuhr] ’apa’.

Hogy az átírás ne térjen el a szükségesnél jobban a megszokott helyesírástól, előfordul, hogy ugyanannak a hangnak, a [cs]-nek, kétféle betűcsoport is megfelel, a ch és a tch: a chat [csȧt] ’cseveg’ átírása [chat], a catch [kȧcs] ’elkap’ szóé viszont [katch], nem [kach]. Ez nem tűnik indokoltnak, hiszen vannak az írásban is [cs]-t képviselő ch-ra végződő szavak: much [macs] ’sok’, rich [rics] ’gazdag’. Teljesen „angoltalan” viszont a hírhedt th zöngés párjának a jelölése: ez, mint a father ’apa’ esetében már láttuk dh, [faadhuhr]. A [zs]-nek sincs helyesírásbeli megfelelője az angolban – ez a hang nem régóta fordul elő ebben a nyelvben – ennek jelölésére az egyébként orosz vagy bolgár nevek átírásából már megszokott zh szolgál (vö. Brezhnev, Zhukov, Zhivkov).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Végül megemlítjük az [ŋ] hang sorsát. Mutattuk már, hogy az angolban nem mindig jósolható meg, hogy ez a hang vagy [n] áll-e egy-egy szó végén. Lássunk három példát:

sin [szin] ’bűn’

sing [sziŋ] ’énekel’

sink [sziŋk] ’elsüllyed’

Emiatt az angolban a [ŋ]-t is jelölni kell, erre a ng betűkapcsolat a legésszerűbb választás. A k előtt egyszerűsítés történik, azaz nem ngk-t kell írni, csak nk-t. Vagyis mindhárom szót pont úgy jelöli a BBC-féle átírás, ahogy a helyesírás. Egy ponton van mégis eltérés: amikor a szó belsejében [ŋg] áll, hiszen az ng csak a [ŋ] jele. Ilyenkor le kell nyelni a békát, két g-t kell írnunk: finger [fingguhr] ’ujj’, hiszen a singer [sziŋa] ’énekes’ átírása [singuhr], ebben ugyanis nem ejtünk [g]-t.