Korábban már írtunk a cirill ábécéről (pontosabban annak orosz változatáról), arról, hogy miként írunk át orosz neveket magyarra, illetve angolra (és angolról magyarra). Arról azonban nem esett még szó, miként kell átírnunk magyar neveket oroszra. Most azonban, hogy a köztévé orosz nyelvű híradó sugárzásába kezdett – természetesen a képernyőről nem maradhatnak el a feliratok sem, így gyorsan a közmédia segítségére sietünk.

Hírek Magyarországról
(Forrás: 444)

A cikket azoknak ajánljuk, akik legalább nagyjából tisztában vannak a cirill betűkkel és az orosz hangjelölés elveivel – ennek hiányában a cikk nem lesz érthető. Érdemes átfutni a fent linkelt cikkeket is.

Mi lehet olyan bonyolult ebben? Ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az orosz nevek magyarra írásánál, csak fordítva – gondolhatja az olvasó, és nem is tévedhetne nagyobbat. Ha lenne az oroszban olyan név vagy szó, hogy Фееш, akkor azt pontosan úgy kellene átírni magyarra, mint e sorok írójának nevét: Fejes. A magyar nevet azonban oroszra úgy kell átírni, hogy Фейеш – ilyen írásmódú szó az oroszban nem is létezhetne.

A fenti anomáliát az okozza, hogy az orosz átírás megpróbálja megőrizni az eredeti írásképet, még azon az áron is, hogy az oroszban szokatlan betűkapcsolatokat használ: ha egyszer a magyarban külön betű jelöli a j-t, akkor az átírásban is az jelöli. Persze vannak dolgok, amelyeket nem tud megőrizni, így például a hosszú magánhangzókat ugyanúgy írja át, mint a rövideket. (A finnben viszont a hosszú magánhangzókat a betűk megduplázása jelöli, így a finn neveket az orosz dupla magánhangzókkal írja át.) Hasonlóképpen a gy, ny és ty átírása mindig дь, нь, illetve ть, függetlenül attól, hogy egyébként a „lágyságot” az orosz másképp is jelölhetné.

Más tekintetben viszont az átírás ragaszkodik a kiejtés tükrözéséhez. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy a régies helyesírású magyar neveket úgy kell átírnunk, mintha szabályos írásúak volnának. Ez nem csak azt jelenti, hogy Széchenyi nevét úgy írjuk át, mintha Szécsényi lenne, vagy a Thewrewk nevet úgy írjuk át, mintha Török lenne, de a Tóth és a Németh átírása is ugyanolyan lesz, mintha Tót vagy Német lenne, a Kovátsot úgy, mintha Kovács lenne, és a Kisst is ugyanúgy írjuk át, mintha Kis lenne. Ugyanez igaz az idegen írásmódú nevekre: a Schmittet úgy írjuk át, mintha Smitt lenne. Mi több, az ly mintha nem is létezne a magyarban: mindig pontosan úgy írjuk át, mintha j állna a helyén; a q-t sem különbözteti meg az átírás a k-tól, a w-t a v-től. De hogy néz ki ez rendszerben?

Vele nincs sok gond...
(Forrás: 444)

Egy az egyben

Vannak olyan betűk, amelyekkel szerencsénk van: ezeket mindig ugyanúgy írjuk át. Ezek zömükben mássalhangzók.

Magyar	Orosz
b	б
c	ц
cs	ч
d	д
f	ф
g	г
gy	дь
i, í	и
k	к
m	м
n	н
ny	нь
o, ó	о
p	п
r	р
s	ш
sz	с
t	т
ty	ть
v	в
w	в
z	з
zs	ж

Az MTVA könnyen veszi az akadályokat: Gereben Ágnes neve sem jelenthet problémát
(Forrás: 444)

A h átírása х, kivéve, ha mássalhangzó előtt áll, és nem ejtjük. A szó végén nem ejtetett viszont át kell írni: Cseh – Чех. Korábban szokás volt a г-vel való átírás is, ha egy név ebben a formában rögzült, akkor továbbra is így használatos. Ilyen például Hidas Antal nagy magyar költő neve: őt a volt Szovjetunióban a legnagyobb magyar költők között tartják számon, míg hazánkban legfeljebb néhány irodalomtörténész tud róla.

Sajátos és semmihez sem hasonlítható az l átírása. Ez arra vezethető vissza, hogy a mai magyar l valahol az orosz kemény л és lágy ль között áll. Utóbbi a valamikori magyar [ly]-hez áll közel, előbbi viszont inkább az angol „sötét l”-hez. Így aztán az átírás fura felemás megoldást választ: a magánhangzó előtt álló l-t mindig л-nek, a mássalhangzó előtt és szó végén állót viszont ль-nek kell átírni.

Ez viszont má túl bonyolult az MTVA-nak
(Forrás: 444)

A magánhangzók

Láthattuk, hogy az o (ó) és a i (í) átírása semmiféle fejtörést nem okoz. Tulajdonképpen nem olyan bonyolult az a (á) és az u (ú) átírása sem, ha egyszer már hozzászoktunk ahhoz a rendszerhez, ami az orosz helyesírásban érvényesül. Viszont, mint arra fentebb utaltunk, a я és a ю a magyar szavak átírásában sosem jelöli a lágyságot, hiszen ezt a дь, нь, illetve ть betűkapcsolatokban a lágyságjel már jelöli. Mivel azonban az orosz helyesírásban a lágyságjelet sosem követi а vagy у, ezek után я-t, illetve ю-t kell írni: magyar – мадьяр. Ennek az lesz az eredménye, hogy az orosz ezt a szót [magyjar]-nak fogja olvasni, ami természetesen megtévesztő – még akkor is, ha egyébként az orosz дь-nek megfelelő hang „kevésbé lágy” (beavatottaknak: nem palatális, csak palatalizált), mint a magyar [gy] . (Kivétel, ha összetételi határról van szó, ilyenkor ugyanis а-t/у-t kell írni, mintha új szó kezdődne: Nagyatád – Надьатад.)

Mindebből következik, hogy a fenti eseten kívül mindig а/у írandó, és az я-t, illetve a ю kizárólag a j (ly) + a/u kapcsolatok átírására szolgál. A szó elején, illetve magánhangzó után a puszta я/ю áll (Juhász – Юхас, Puja – Пуя), mássalhangzó után lágyjel előzi meg (Borjád – Борьяд,  Varjúlapos – Варьюлапош), ha pedig összetételi határon áll, akkor keményjel (Zalaszentjakab – Заласентъякаб, Kisjustus – Кишъюштуш). Ha ez még túl logikusnak és egyszerűnek tűnik, akkor eláruljuk, hogy az a/u előtt álló j-t földrajzi nevek esetében й-vel írjuk át, és csak ezt követi a я/ю: a Vajas Вайяш-ként írandó át, ha pl. patak neve, de Ваяш-ként, ha pl. családnév.

Hasonló alapelvek érvényesülnek az e (é) átírásban, azzal a különbséggel, hogy itt az э kizárólag szó elején (Eger – Эгер), illetve összetételi tagok elején (Nagyenyed – Надьэньед, Kisecset – Кишэчет) fordul elő. Tehát е-t írunk akkor is, amikor magyarban nem lágy mássalhangzó áll az [e] előtt: Debrecen – Дебрецен (ezt persze az oroszok kb. [gyebrecen]-nek fogják kiolvasni. Ha viszont gy, ny vagy ty után áll e (é), azt дье, нье, illetve тье betűkapcsolatokkal írjuk át, amiket persze az oroszok [gyje], [nyje], illetve [tyje] hangkapcsolatként fognak kiolvasni: Gyékényes – Дьекеньеш [gyjekenyjes].

Дьекеньеш
(Forrás: Wikimedia Commons / Tili Kornél)

A je kapcsolatot szó, továbbá magánhangzó után a йе betűkapcsolattal írjuk át: Jeles – Йелеш, Fejér – Фейер. Mássalhagzó után a ье betűkapcsolatot kell használni: Eperjes – Эперьеш; kivéve persze akkor, amikor összetételi határról van szó, ekkor ugyanis a ъе betűkapcsolat használata az elvárt: Diósjenő – Диошъенё . Ha valaki úgy érzi, ez még nem olyan szörnyű, akkor van egy meglepetésünk: a földrajzi neveket megint másképp kell írni, mint a többi szót. Ezekben ugyanis a szó eleji je kapcsolatot simán е-vel írjuk át. Így aztán a Jenő nevet településnévként Енё, személynévként Йенё alakban kell átírni.

Az utóbbi példákból az is kiderül, hogy az ö (ő) átírására – legalábbis bizonyos esetekben – a ё betű szolgál. Ez az oroszban az [o] hangot vagy a [jo] hangkapcsolatot szokta jelölni, a magyar szavak átírásban azonban ezeket mindig az о, illetve a йо betűkapcsolat jelöli. (Kivéve szó belsejében, mássalhangzó után: ilyenkor a ьо betűkapcsolatot használják: Somlyó – Шомьо.) A ё-val a szó belsejében írjuk át az ö-t: Lőkösháza – Лёкёшхаза, Győr – Дьёр. A jö (jő stb.) átírása magánhangzó után йё, mássalhangzó után ьё: Hejő – Хейё. Szó, illetve az összetételi tagok elején viszont az ö-t э-vel írjuk át: Öttömös – Эттёмёш,  Mezőörs – Мезёэрш. Szó elején tehát az e (é) és az ö (ő) nem különböztethető meg egymástól.

Балатонэсёд
(Forrás: Wikimedia Commons / hev / CC BY 2.5)

Nagyon hasonló a helyzet az ü (ű) esetében: ennek átírásáraszó belsejében a ю betű szolgál, mely az oroszban az [u] hangot vagy a [ju] hangkapcsolatot szokta jelölni. A magyar szavak átírásában is jelölheti a [ju] kapcsolatot, de általábanha ю előtt közvetlenül mássalhangzó áll, az az ü átírása: Füred – Фюред. Kivétel persze, ha a gy, ny vagy ty után áll, ilyenkor az u és az ü átírása egybeesik: Gyula – Дьюла, Gyügye – Дьюдье. Elvben ez a helyzet j után is, bár erre nem találtunk példát. Szó, illetve az összetételi tagok elején viszont az ü-t и-vel írjuk át: Üröm – Ирём, Magyarürög – Мадьярирёг. Szó elején tehát az i (í) és az ü (ű) nem különböztethető meg egymástól.

A fentiekből is kiderül, hogy a j átírására számtalan mód van. Remélhetőleg már csak egyetlen eset maradt ki: amikor a j mássalhangzó előtt vagy szó végén áll. Ilyenkor általában й-vel írjuk át. Az egyetlen kivétel, ha előtte is mássalhangzó áll – ez igen ritka eset, de ilyenkor и-vel kell átírni: ha tehát valakit Férj Ferinek hívnak, akkor nevének orosz átírása Фери Фери lesz.

В конце концов

Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni a magánhangzók átírását egyetlen táblázatban. A magánhangzó-hosszúságtól és a ly-tól természetesen eltekintünk. A zárójelbe tett megoldások a földrajzi nevek átírásában használatosak.

Helyzet / Betű(kapcsolat)

a

ja

e

je

i

ji

o

jo

ö

jö

u

ju

ü

jü

Szó elején

а

я

э

йе (е)

и

йи

о

йо

э

йё

у

ю

и

ю

Összetételi tag elején, mássalhangzó után

a

ъя

э

ъе

и

йи

о

йо

э

йё

у

ъю

и

ъю

Összetételi tag elején, magánhangzó után

а

я

э

е

и

йи

о

йо

э

йё

у

ю

и

ю

Magánhangzó után

а

я (йя)

э

йе

и

йи

о

йо

э

йё

у

ю (йю)

ю

ю (йю)

Mássalhangzó után (általában)

а

ья

е

ье

и

ьи

о

ьо

ё

ьё

у

ью

ю

ью

gy, ny és ty után (ь+)

я

я

е

е

и

и

о

о

ё

ё

ю

ю

ю

ю

Természetesen a fenti esetek közül némelyik nem, vagy csak igen ritkán fordul elő: szó belsejében, ha nem összetételi határról van szó, magánhangzó csak igen ritkán követ magánhangzót – akkor is inkább olyan toldalékolt alakokban, amiket csak ritkán írunk át. Hasonló a helyzet azokkal az esetekkel, amikor gy-t, ny-t vagy ty-t j követ.

Mi nem vagyunk biztosak abban, hogy nem zavarodtunk bele, és a táblázatba vagy a leírásba nem csúszott hiba. Az erre vonatkozó kommenteket várjuk, a tévedéseket folyamatosan igyekszünk javítani. És persze minden tiszteletünk a közmédiáé, hogy egy ilyen nehéz vállalkozásba bele mert vágni.

Források

Венгерско-русская практическая транскрипция

Инструкция по русской передаче географических названий Венгрии