Az orosz neveknek és szavaknak többféle angol átírásuk is van – itt most azzal foglalkozunk, amelyik a hétköznapi nyelvhasználatban, a sajtóban, az általános célú – nem nyelvészeti – szakkönyvekben, a szépirodalomban stb. használatos.

Korábban már írtunk arról, hogyan kell oroszból neveket vagy más szavakat átírni. Ma azonban az Oroszországgal, orosz politikával, gazdasággal, kultúrával, sporttal stb. kapcsolatos hírek gyakran nem közvetlenül orosz (nyelvű) forrásból, hanem angol nyelvű híreken keresztül jut el hozzánk. Ilyen esetekben nekünk magunknak kellene átírnunk a szavakat magyarra – különösen igaz ez az újságírókra, akiknek írásait széles tömegek olvassák.

Sajnos azonban a magyar sajtóban gyakran találkozhatunk orosz nevekkel angol átírásban. Rajtunk múlik, hogy felismerjük-e, hogy Yelets tulajdonképpen Jelec, Makhachkala Mahacskala, Novoshakhtinsk Novosahtyinszk, Yuzhno-Sakhalinsk Juzsno-Szahalinszk, Zheleznogorsk Zseleznogorszk, Mezhdurechensk pedig Mezsdurecsenszk. Az átírás kérdése nem egyszerűen filológiai csemege, hanem elengedhetetlen ahhoz is, hogy a leírt neveket ki tudjuk ejteni. Ha a kiejtés már megy, akkor a helyes magyar lejegyzés sem okozhat problémát.

Az angol és a magyar átírás különbségeit három csoportra oszthatjuk. A legegyszerűbb a helyzet akkor, amikor a két átírás nem különbözik (pl. a, b, v, m, o stb.). Nem túl bonyolult az az eset sem, amikor a magyar és az angol átírás eltér ugyan, de szabályosan (magyar zs – angol zh, magyar s – angol sh, magyar cs – angol ch stb.). Vannak azonban olyan esetek, amikor az angol átírásnak elvben több orosz eredeti is megfelelhet (legalábbis potenciálisan) – ezek magyar átírása viszont eltér. Ilyenkor a magyar megfelelőt csak akkor tudjuk leírni, ha visszakeressük az eredeti orosz alakot. Szerencsére erre csak az esetek kisebb részében van szükség. Mielőtt a részletekbe beleásnánk magunkat, vegyük elő a korábbi cikkünk végén álló táblázatot, és egészítsük ki a cirill betűk angol átírásával! Az eltéréseket dőlt, a bonyolult megfeleléseket  félkövér betűkkel emeljük ki.

orosz betű	angol átírás	magyar átírás
А а	a	a
Б б	b	b
В в	v	v
Г г	g	g
Д д	d	d gy (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)
Е е	e ye (szó elején, ь és ъ után)	e je (szó elején, magánhangzó, ь és ъ után)
Ё ё	e ye (szó elején, ь és ъ után)	jo o (ч és щ után)
Ж ж	zh	zs
З з	z	z
И и	i yi (ь és ъ után)	i
Й й	y	j
К к	k	k
Л л	l	l
М м	m	m
Н н	n	n ny (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)
О о	o	o
П п	p	p
Р р	r	r
С с	s	sz
Т т	t	t ty (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)
У у	u	u
Ф ф	f	f
Х х	kh	h
Ц ц	ts	c
Ч ч	ch	cs
Ш ш	sh	s
Щ щ	shch	scs
Ъ ъ	(nem jelöljük)	(nem jelöljük)
Ы ы	y	i
Ь ь	(nem jelöljük)	(nem jelöljük)
Э э	e	e
Ю ю	yu	ju u (д, т és н után)
Я я	ya	ja a (д, т és н után)

Az egyszerű megfelelések nem igényelnek nagy odafigyelést. Azzal tisztában vagyunk, hogy más nyelvekben az s általában [sz]-t jelöl. A többi szabályos eltérésre leginkább a h betű figyelmeztet (mely az angol átírásban önállóan nem, csak betűkombinációkban fordul elő): ch → cs, sh → s (az egyszerűség kedvéért az shch is → scs), zh → zs, kh → h. Egyedüli gondot a ts → c átírás okozhat, ezt ugyanis csak akkor kell alkalmaznunk, ha az eredeti orosz szóban ц van. Ha т(ь)с van az eredetiben, akkor ts → tsz a megfelelő átírás. Ez általában a -szk- képzőnél fordul elő, minimális szlavisztikai tudás birtokában felismerhetjük. Például ha Petropavlovsk-Kamchatsky szerepel az eredeti szövegben, akkor ezt Kamcsatka nevéhez kapcsolhatjuk, s ebből tudhatjuk, hogy Petropavlovszk-Kamcsatszkij lesz a helyes átírás. Ellenben ha Lyudmila Ulitskaya neve szerepel a forrásban, akkor az ő vezetéknevét az улица [ulica] ’utca’ szóhoz köthetjük, s ebből tudjuk, hogy a helyes átírás Ljudmila Ulickaja.

A bonyolultabb összefüggések jelentős része az orosz lágy mássalhangzók jelöléséhez kötődik. A két átírás közötti különbség lényegében arra vezethető vissza, hogy míg a magyarban van néhány lágy mássalhangzó ([gy], [ny], [ty]), addig az angolban nincs (az oroszban szinte minden mássalhangzó kemény–lágy párokba rendeződik). A magyar azt az elvet követi, hogy

• ha van megfelelő magyar lágy mássalhangzó, akkor azt írjuk (tehát gy-t, ny-t, illetve ty-t);
• ha a lágy mássalhangzót [a], [o] vagy [u] követi, azt mindig jelöljük (j-vel);
• minden más esetben a lágy mássalhangzót úgy írjuk, mint a kemény párját (azaz a kettő különbsége az átírásban elmosódik).

Az angol átírás lényegében ugyanezeket az elveket követi, azzal a jelentős különbséggel, hogy mivel az angolban eleve nincsenek lágy mássalhangzók, a lágysági különbséget csakis [a] és [u] előtt jelöli (az [o] esetére még visszatérünk) – igaz, nem j-vel, hanem y-nal: Ryazan → Rjazany. Példánkból kitűnik, hogy sajnos a szó végén vagy mássalhangzó előtt álló d, n, t esetében ellenőriznünk kell, hogy áll-e utána az oroszban lágyságjel (ь), ebben az esetben ugyanis azt gy-vel, ny-nyel, illetve ty-vel kell átírnunk. Az angol átírásban is előfordulhatnak dye, dyi, nye, nyi, tye, tyi betűkapcsolatok, ám ezekben az esetekben az y nem a lágyságot, hanem a [j] hangot jelöli. Moszkva egyik repülőtere nevének angol átírása Domodedovo, ennek magyar átírása Domogyedovo (orosz Домодедово). Egy másik repülőterének nevét angolul Sheremetyevo formában írják, ennek magyarul Seremetyjevo a megfelelő átírása (orosz Шереметьево). Utóbbi esetben elképzelhető lenne, hogy az angol átírás alapján a *Seremetjevo legyen a helyes magyar átírás (ha oroszul *Шереметъево lenne a név), de az ilyen esetek rendkívül ritkák névben gyakorlatilag sosem fordulnak elő (egyébként is leginkább csak igekötős igék esetében).

Foglaljuk össze tehát az imént tárgyalt eseteket!

angol	de	di	ne	ni	te	ti
orosz	де	ди	не	ни	те	ти
magyar	gye	gyi	nye	nyi	tye	tyi
angol	dye	dyi	nye	nyi	tye	tyi
orosz	дье (дъе)	дьи (дъи)	нье (нъе)	ньи (нъи)	тье (тъе)	тьи (тъи)
magyar	gyje (dje)	gyji (dji)	nyje (nje)	nyji (nji)	tyje (tje)	tyji (tji)

Az angol átírásban alkalmazott y-nal további zűrzavarok is akadnak. Eddig két funkcióját láthattuk:

• [a] és [u] előtt a megelőző mássalhangzó lágyságát, ha a szó elején áll vagy előtte magánhangzó áll, akkor a [j] hangot jelöli – időnként azonban ilyenkor i-t találunk (az [o]-ra most már hamarosan tényleg kitérünk);
• a [j] hangot jelöli [e] és [i] előtt (magánhangzó után i előtt szinte mindig, e előtt gyakran elmarad: Ukraina – Ukrajina – Украина, Sergeev ~ Sergeyev – Szergejev – Сергеев).

Ha nem áll magánhangzó sem előtt, sem mögötte , akkor általában az orosz ы megfelelője, azaz magyarra i-vel kell átírni. Ilyenkor az előtt álló d, n, illetve t átírása sosem lesz gy, ny, illetve ty!

Az igazi bonyodalom akkor kezdődik, ha az angol átírásban az y a szó végén áll. Ekkor ugyanis nem csak [j]-t (Bolshoy – Bolsoj – Большой] vagy az [i] hátrébb képzett változatát (Naberezhnye Chelny – Naberezsnije Cselni – Набережные Челны) jelölheti, hanem az ый (Grozny – Groznij – Грозный) vagy az ий (Nizhny Novgorod – Nyizsnyij Novgorod – Нижний Новгород) betűkapcsolatot is. Az első eset könnyen azonosítható arról hogy az y előtt magánhangzó áll – a másik három esetet csak akkor tudjuk megkülönböztetni, ha azonosítjuk az eredeti orosz alakot.

Végül pedig térjünk ki a ё átírásnak kérdésére! Korábban megírtuk, hogy a két pont gyakran az orosz szövegben is elmarad, de a pontos átíráshoz meg kell állapítanunk a valódi kiejtést. Sajnos ezt a munkát az angol átírás általában nem spórolja meg nekünk. Gorbacsov nevével például általában Gorbachev formában találkozunk, jóval ritkább a Gorbachov forma. (Ugyanazért nem *Gorbachyov, amiért a magyarban sem *Gorbacsjov – korábban erről is írtunk.) A nyest olvasói előtt sem ismeretlen műsorvezető, Dmirtij Kiszeljov (Дмитрий Киселёв) neve is tipikusan Dmitry Kiselev, és csak ritkábban Kiselyov. Az átírás ingadozását mutatja, hogy az angol Wikipédián Kiselyov formában szerepel, ám névrokona, a jégtáncos Kiselev alakban. (Utóbbi esetben ráadásul a keresztnév is Dmitri alakban fordul elő: néhány ismertebb alak esetében találhatunk ingadozást, ezeket azonban általában ismerjük, mivel nálunk is ismertek.)

Természetesen ha az angol átírás jelöli a ё-t, akkor egyszerűbb dolgunk van – ha nem, ugyanolyan körültekintéssel kell eljárnunk, mint ha az orosz eredetivel dolgoznánk. Ha mégis tévedünk, bocsánatos bűnről van szó – legalábbis ha a név nem annyira ismert, hogy könnyen ellenőrizhettük volna.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Árnyalás

A helyesírási szabályzat 210. és 218. pontja kimondja, hogy ha egy idegen név nem a szabályos átírásban honosodik meg a magyarban, akkor a hagyományos alak használandó. A döntést persze nehezíti, hogy sok esetben nem világos, hogy egy nem szabályos forma meghonosodottnak tekinthető-e.

Nyilván meghonosodott például Lenin neve: ez szabályosan Lenyin lenne. Ennek oka, hogy nyugati (német, francia) forrásból honosodott meg. Nabokov keresztnevével is inkább Vladimir, mint Vlagyimir formában találkozunk, különösen, ha angolból fordított műveiről van szó.  A nyest olvasói számára sem ismeretlen Helena Blavatsky neve is nyugatról honosodott meg (oroszosan Jelena Blavatszkaja lenne). Nem ennyire egyértelmű a helyzet Marie Bashkirtseff esetében: az ő művei először Baskircsev Mária néven jelentek meg (teljesen szabályosan Marija Baskirceva lenne a neve – szerencsére ebben az esetben a helyzet nem bonyolódik tovább azáltal, hogy ukrán származású volt, mivel az oroszból és ukránból való átírás véletlenül egybeesik – az apai nevét most inkább nem bolygatjuk).

Tovább bonyolítja a helyzetet, amikor egy orosz személynek idegen eredetű neve van. Ilja Ehrenburg esetében nem szokás Erenburgot írni, Alekszandr Herzent sem írjuk (és mondjuk) Gerzennek. Ezzel szemben Vaszilij Grosszman nevét nem írjuk Grossmann-nak. De tudunk olyan kortárs orosz íróról is, aki ragaszkodik ahhoz, hogy latin betűkkel írt nyelveken megjelenő művein a neve angolos átírásban szerepeljen, függetlenül attól, hogy az adott nyelv és írás szokásai mit írnak elő. Ez pedig arra sarkall minket, hogy nevét más esetekben is ebben a formában használjuk.

Látható tehát, hogy az orosz nevek mindig is előfordultak „szabálytalan” átírásban (volt persze idő, amikor nem is voltak szabályok), ma pedig egyre többször tájékozódunk olyan forrásból, ahol a nevek angolos átírásával találkozunk (kezdve az idegen nyelvű forrásoktól a sportközvetítések alatt a képernyőn megjelenő nevekig). Sok orosz névvel eleve angol nyelvű forrásokból ismerkedünk meg, tehát angolos formában „honosodnak meg”. Éppen ezért joggal tehető fel a kérdés, hogy érdemes-e a magyaros átíráshoz ragaszkodni: a jelen helyzetben egy névnek egyszerre két írott alakját is meg kell tanulnunk, és nem mindig könnyű első pillantásra felismerni, hogy ugyanarról van szó.

Mindenképpen a magyaros átírás mellett szól azonban az az érv, amit cikkünk elején említettünk: arra mindenképpen szükségünk lesz, hogy a nevet ki tudjuk ejteni. Ha viszont kiejtjük, akkor abból a magyaros átírás egyértelmű. Ha azonban angolosan írjuk a nevet, sokaknak fogalmuk sem lesz, hogyan kellene kiolvasni őket. Így egyelőre mindenképp a magyaros átírás mellett kell állást foglalnunk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése