Ha egyszerre több dologra is keressük a választ, feltehetünk egy úgynevezett többszörös kérdést, azaz egy olyan kérdést, amely több kérdőszót tartalmaz, például: Hol és mikor született József Attila? Ez idáig egyszerűen hangzik, de, mint látni fogjuk, a jelenség több okból kifolyólag is bonyolult. A nehézséget például az okozza, hogy nem csak hogy többféleképpen tehetünk fel egy többszörös kérdést, hanem többféle választ is várhatunk rájuk, és a kérdés szerkezete és a válasz típusa közötti összefüggés nem mindig egyértelmű. Egy másik fontos probléma az, hogy a beszélők között sokszor nincs egyetértés a tekintetben, hogy egy adott kérdés elfogadható-e, azaz jó magyar mondat-e vagy sem, vagy hogy tényleg csak úgy lehet-e érteni, ahogy azt a szakirodalom feltételezi (ennek megfelelően lehet, hogy az olvasók sem fognak mindennel egyetérteni, amit a cikkben állítunk, ezért minden megjegyzést örömmel veszünk).

Forrás: Wikimedia Commons / Octra Bond / GNU-FDL 1.2

A szerkezet

A magyarban négy mintázata van a többszörös kérdéseknek. Aszerint tudjuk őket megkülönböztetni, hogy a kérdőszók az ige előtt vagy után állnak, és szerepel-e az egyik kérdőszó előtt az és szócska.

A. Mindkét (az összes) kérdőszó az ige előtt áll:

Ki kit támogat?

Ki hol töltötte a nyarat?

B. Egy kérdőszó az ige előtt, a másik (többi) az ige után, sokszor a mondat végén:

Ki vesz el kit a regény végén?

Ki haragszik kire?

C. Ige előtti kérdőszók mellérendelése

Hol és hogyan lehet diákmunkát vállalni?

Ki és mikor ment szabadságra?

D. Egy kérdőszó mellérendelése a mondat végén

Ki vett rá erre és hogyan?

Hogyan ért véget a történet és miért?

Az egyszerűség kedvéért olyan példákat fogunk vizsgálni, amelyekben két kérdőszó van, de természetesen kettőnél több kérdőszó is lehet egy mondatban: 

Ki, mikor és hova utazott?

Hol, mikor és mit ittatok azon a görbe estén?

Vajon mi lehet a különbség a négy szerkezet között? Használhatjuk őket ugyanabban a kontextusban? Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, meg kell vizsgálnunk a többszörös kérdésekre adható válaszok fajtáit.

Forrás: Wikimedia Commons

A választípusok

Egyes feltételezések szerint a válasz alaptípusa az úgynevezett párlista olvasat. Ennek a leggyakoribb alesete az összepárosítgatás. Ilyenkor gyakran ismerjük két halmaz elemeit, és azt várjuk a válaszadótól, hogy adja meg nekünk a helyes párosításokat. Ezt a magyarban a fent A-val jelzett szerkezettel szoktuk általában kérdezni: Ki ki mellett ült a buszon? Az is lehetséges, hogy csak az egyik halmaz (az egyik kérdőszóra adható lehetséges válaszok halmaza) ismert előttünk, a másik nem. Ilyenkor azt várjuk, hogy a válaszadó a válaszban térjen ki az ismert halmaz minden elemére:

– Kit hova hívtál meg? (ismerjük Jóskát, Pirit és Pétert)

– Jóskát moziba, Pirit cukrászdába, Pétert sörözni, stb.

– Hova kit hívtál meg? (tudjuk, hogy az illető volt moziban, a Balatonon és egy buliban)

– A bulira Pirit, moziba Jóskát és a Balatonra a többi barátomat.

Figyeljük meg, hogy általában az a kérdőszó kerül előre, amellyel kapcsolatban már ismerjük a lehetséges válaszokat, és ezt követi (közvetlenül az ige előtt) a „valódi” kérdőszó, amelyre még nem feltétlenül vannak lehetséges válaszok a fejünkben. Tegyük hozzá azt is, hogy sok beszélő szereti első helyre tenni az alanyra, vagy legalábbis élő entitásra vonatkozó ki kérdőszót, akkor is, ha a másik számít az adott beszélgetésben adottnak, azaz mindenképpen a második kérdést preferálja:

Mi kit zavar? (itt elvileg a lehetséges zavaró körülményeket ismerjük)

Kit mi zavar? (itt pedig az embereket vesszük kiindulópontnak)

Néha azonban úgy is válaszolhatunk egy A típusú kérdésre, hogy tulajdonképpen nem is válaszolunk, azaz nem soroljuk fel tételesen a válasz elemeit, de a kérdező mégis ki tudja következtetni a választ:

– Ki kinek vett virágot?

– Mindenki az anyjának.

Forrás: Wikimedia Commons / Ryan Somma/ CC BY-SA 2.0

A párokat felsoroló válaszok feltétele tehát az volt, hogy a pároknak legalább az egyik tagja (pontosabban ezek halmaza) adottnak vagy ismertnek vehető egy adott kontextusban. Az is lehetséges azonban, hogy a kérdésből egyértelműen kitűnik, hogy egy adott esemény két körülményére vagyunk kíváncsiak. Ilyenkor a C vagy a D szerkezetet használjuk: Ki és mikor találta fel a viaszgyertyát? Kit látogattál meg tegnap és miért? Ezt hívjuk specifikus pár olvasatnak.

Érdekes módon a C és a D típusú kérdésekre is lehet párokat felsoroló választ adni, ami abban tér el az összepárosítgató válaszoktól, hogy nem kell semmilyen halmazt adottnak vennünk a kontextusban, hanem inkább arról van szó, hogy csak úgy tudjuk adekvátan megválaszolni a kérdést, ha alrészekre bontjuk:

– Ki és mikor hívhat mentőt?

Itt a kire adott válasz minden esetben ugyanaz (bárki), de utána a lehetséges szituációk felsorolása következik (baleset, életveszély, erős fájdalom, magatartászavar, stb. esetén). A több választ tehát arra lehet visszavezetni, hogy a mikorra nincs egyszerű válasz, hanem fel kell sorolni a különféle eseteket. Hasonló a helyzet a D szerkezetnél is:

– Kit érint leginkább a válság és miért?

– A nyugdíjasokat az alacsony nyugdíjak miatt, a munkanélkülieket az álláshiány miatt, a hátrányos térségekben élőket a csökkenő segély és az életkörülmények romlása miatt, stb.

Ebben a válaszban a ki kérdőszót kellett alrészekre bontani (nyugdíjasok, munkanélküliek, hátrányos helyzetűek, stb.), majd pedig mindegyikkel kapcsolatban külön válaszolni. A válaszban nem csak az egyik kérdőszót bonthatjuk fel alrészekre:

– Mikor és hol fognak táborozni a gyerekek?

– Az alsó tagozatosok júliusban a Velencei-tónál, a felső tagozatosok augusztusban a Balatonnál.

Ebben a példában a két részre bontott válaszok nem a kérdőszókból eredeztethetők, hanem a gyerekekből, hiszen két csoportra kell őket osztanunk ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdést.

Forrás: Wikimedia Commons / Susulyka / GNU-FDL 1.2

Még egy választípusról nem beszéltünk eddig, és értelemszerűen ezt leginkább a B típusú kérdésekre lehet adni. Hasonlítsuk össze az A és B típusokat és próbáljuk meg megfogalmazni a különbséget:

A: Ki kit hívott meg?

B: Ki hívott meg kit?

Mi lehet a különbség a két kérdéstípus között? Egy lehetséges feltételezés szerint az A típusnál, mint már említettük, több meghívás is történt, a résztvevőket jobbára ismerjük, és szeretnénk, ha a válaszadó párba rakná őket. Ezzel ellentétben a B kérdésnél egy meghívás történt, és ennek vagyunk kíváncsiak a szereplőire. Még gyakoribb azonban az, hogy ismerjük a szereplőit, például Pétert és Pált, de nem tudjuk, melyik hívta meg a másikat, a kérdés tehát a két ismert szereplő közötti viszont irányára utal, nem pedig magukra a szereplőkre. Ez megmagyarázná, hogy miért preferálja sok beszélő azt, ha ebben a kérdéstípusban ugyanaz a kérdőszó szerepel az ige előtt és után: a viszonynak megfordíthatónak kell lennie, azaz Péter is meghívhatta Pált és Pál is Pétert. További példák:

Mi idézett elő mit?

Melyik lány táncolt melyik fiúval?

Honnan utazik hova?

Ebből az is következik, hogy nem szerencsések viszont azok a kérdések, amelyekben a kérdőszók között a reláció nem megfordítható (a ?? arra utal, hogy a mondatok nem tekinthetők teljesen elfogadhatatlannak sem):

?? Ki mondott mit? (helyesen talán: Ki és mit mondott?)

?? Ki ment hova? (helyesen talán: Ki és hova ment?)

Ezzel párhuzamosan sok beszélő ennek a fordítottját sem tartja elfogadhatónak, azaz azt, ha ugyanaz a kérdőszó szerepel kétszer (csak például más esetben) a C szerkezetben:

?? Ki és kit hívott meg?

?? Ki és kivel tud így összefogni?

Az már az eddigiekből is látható, hogy a szerkezetek és választípusok összjátéka meglehetősen bonyolult, és a jelenség leírását az ingadozó nyelvhasználat csak tovább bonyolítja. Lehet, hogy jobban tesszük, ha nem akarunk túl sok dolgot egyszerre megkérdezni?