Nem, a cím nem valami tévedés. Hogy mégis mi köze van egymáshoz a Csillagok háborúja apró mesterének, Yodának és a nyelvtipológiának? Látszólag az égvilágon semmi, de ha közelítünk a témához, rögtön világossá válik a kapcsolódási pont.

Szólj hozzá, Yoda mester!
(Forrás: A Csillagok háborúja c. film plakátja)

Nyelvtipológia és szórend

A nyelvtipológia a nyelvek tipizálásával, vagyis tipikus tulajdonságainak felmérésével foglalkozik. Ez a megközelítés a nyelvek rokonsági alapú elkülönítésével szemben azok alaktani és mondattani jellemzői alapján csoportosít – így kerülhetnek egy csoportba olyan, amúgy területileg és rokonságilag távoli nyelvek, mint a latin, a vietnami vagy a magyar.

A nyelvészek különböző nyelveket tanulmányozva felfedezztek bizonyos univerzális, vagyis (majdnem) minden nyelvre jellemző jelenségeket, mint például hogy az alany a legtöbb nyelvben általában megelőzi a tárgyat a mondatban, és hogy az ige és a tárgya szomszédosak egymással. A tipológiai kutatások keretében rengeteget foglalkoztak azzal, hogy miként változhat a különböző nyelvekben az olyan grammatikai elemek sorrendje, mint az alany (angolul Subject=S), az ige (Verb=V) és a tárgy (Object=O).

A nyelvek tehát fő mondatrészeik sorrendje szerint logikailag hatféle alaptípusba sorolhatók: SVO, SOV, VSO, VOS, OVS, OSV. Fontos, hogy a tipikus szórend megállapításakor a leggyakoribb, az általános, az úgynevezett jelöletlen szórendet vesszük figyelembe.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ki hova teszi a tárgyat?

A nyelvek szórendi eloszlására az jellemző, hogy a legtöbb nyelv a leggyakoribb típusba tartozik, és nagyon kevés nyelv sorolható a legkevésbé gyakoriba. A világ nyelveinek 75, más források szerint 90%-a SVO (pl. angol, német, vietnami) vagy SOV (pl. japán, tibeti, koreai) szórendet használ. További körülbelül 10 (vagy kevesebb) százalékuk a VSO (pl. ír, walesi, tongai) sorrend szerint építi fel a mondatait. Csak kevés VOS-szórendű nyelv van (ilyen például a malgasz vagy a tzotzil), és tárggyal kezdődő szórendű nyelv szinte nincs is.

A legutóbbi időkig nem találtak tárggyal kezdődő szórendű nyelvet, és azt gondolták, hogy nem is léteznek ilyenek. Az Amazonas-medencében azonban felfedeztek egy OVS szórendű nyelvcsoportot, melynek tagjai főként a karibi nyelvek családjába tartoznak. Ilyen például a hiskarjana, az apalai, a bacairi és a makusi. Néhány más nyelv (például a jamamadi vagy az apurina) OSV szerkezetűnek tűnik, de nem minden nyelvész ért egyet abban, hogy ezek szórendje tényleg ilyen.

Miért olyan különleges a tárggyal kezdődő szórend? Miért szeretjük jobban az alanyt előre helyezni a mondatban? Kézenfekvő magyarázatnak tűnik, hogy egyszerűen könnyebb feldolgozni. A nyelv közlési funkciója szerint az alanyt – ami tipikusan ismert információt tartalmaz – követi a tárgy, ami általában új információt ad. Ha megnézzük a fenti sorrendet, látható, hogy a leggyakrabban használt szerkezetek (SVO, SOV, VSO) éppen ezt a mintát követik. Emellett pszicholingvisztikai kísérletek is alátámasztják, hogy még az olvasási tempó is gyorsabb, ha a mondatban az alany előrébb van, mint a tárgy.

Na de hogy jön ide Yoda?

A Csillagok háborúja különböző nyelveiről és nyelvhasználatáról már rengeteget írtak, amiből nagyrészt az derül ki, hogy a dupla trilógia készítői nem sokat vesződtek a nyelvekkel – mindenesetre közel sem annyit, mint az Avatar esetében, ahol egy teljesen új nyelvet kreált egy erre felkért nyelvész. Van viszont egy apró, de rendkívül elmés nyelvi különlegesség itt is: Yoda nyelve. A jedi mester az angolnak egy olyan változatát beszéli, amelyben a jellemző SVO szórend helyett OSV-t találunk.

Az alábbi mondatok a Jedi visszatérből származnak:

Sick I've become. [I've become sick. – Megbetegedtem.]

Strong with the Force you are. [You are strong with the Force. – Az Erővel erős vagy.]

Your father he is. [He is your father. – Ő az apád.]

When nine hundred years you reach, look as good you will not. [ When you reach nine hundred years, you will look not as good. – Amikor eléred a 900 évet, nem fogsz olyan jól kinézni.]

Ezt a nyelvváltozatot a filmben kizárólag Yoda beszéli, még a többi jedi is szokványos szórendű angolt használ. Valószínűleg az OSV szerkezetek és az ilyen alapszórendű nyelvek ritkasága magyarázza ennek a különös beszédstílusnak a hatását.

Egyes rajongók külön nevet adtak Yoda „nyelvének”, ez lenne a yodish. Sőt létezik egy weboldal, ahol úgynevezett Yoda-speak generátor működik: vagyis ha begépelünk egy szöveget, a honlap „lefordítja” azt yodishra. YodaJeff, az oldal alkotója külön tanulmányt szentel a yodish nyelvnek, amiben leírja, hogy Yoda is ugyanolyan angol szavakat és frázisokat használ, mint más, csak ebben a furcsa sorrendben. Épp ezért – véli – nyugodt szívvel nevezhetjük a yodisht egy legitim nyelvnek. Ez talán túlzás, mivel a szórendjén kívül semmi másban nem tér el a yodish az angoltól – bár, mint láttuk, a nyelvek épp ez a tulajdonság mentén is elkülöníthetők egymástól.

Veled az Erő legyen?

A Csillagok háborúja magyar változatában Yoda beszéde ugyanolyan, mint a többieké, ugyanis a magyarra viszonylag nehéz lenne átültetni a szórendi játékot. Az alapvető mondatrészeket minden nyelvben meg lehet állapítani az esetjelölések azonosításával vagy a szórend rögzített volta alapján. Az angol kötött szórendű nyelv, vagyis a szavak (frázisok) mondatbeli pozíciójából derül ki, hogy melyik az alany, az ige és a tárgy a mondatban. A magyarban ugyanezt az információt a ragok hordozzák. Általában szabad szórendűként szokták számon tartani a magyart, ami azt jelentené, hogy az alanyt, az igét és a tárgyat bármilyen sorrendben mondva ugyanolyan jelentésű mondatot kapjuk. Nos, nézzük meg a következő mondatokat:

Az Erő legyen veled! (SVO)

Az Erő veled legyen! (SOV)

Legyen az Erő veled! (VSO)

Legyen veled az Erő! (VOS)

Veled legyen az Erő! (OVS)

Veled az Erő legyen! (OSV)

Az angollal ellentétben mindegyik mondat grammatikus és értelmes, bár jelentős jelentéskülönbségeket eredményez a szórendi csere. Mindig arra a mondatrészre kerül a hangsúly, amelyiket előrehozzuk. Ha az utolsó módon, OSV szórenddel beszélne Yoda a magyar változatban is, kicsit furcsállanánk, de talán nem lenne olyan kirívóan szabálytalan, mint az angolban.