Sorozatunk előző részében az örökkévaló és a halandó ember viszonyáról írtunk. Most megvizsgáljuk, milyen elképzelések születtek a lélek halhatatlanságáról.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Bizonyítékok a lélek halhatatlansága mellett

A lélek halhatatlanságát logikai úton próbálta bizonyítani Bernard Bolzano matematikus a 19. század elején. Athanasia című könyvében elfogadható érveket keresett gondolatmenetének minden lépéséhez.

 Abból indult ki, hogy a világot végtelen sok, véges méretű, egyszerű létező alkotja. Még a legegyszerűbb létezők is rendelkeznek emlékekkel, mert a külső hatások nyomot hagynak rajtuk. Belső állapotuk bármiféle behatás nélkül is változni tud. Bolzano azt állítja, hogy ez egyfajta képzelőerő.

Az egyszerű létezők mindegyike végtelenül régi, mert a tapasztalat szerint dolgok nem keletkeznek a semmiből, és nem válnak semmivé. Amit az emberek pusztulásnak gondolnak, csak összetett dolgok felbomlása. A test részekből áll, de az ember gondolkodó énje nem azonos vele. Emellett így érvelt: Valaki elvesztheti egy, vagy több hajszálát, attól még azonos marad önmagával. Ha elveszti karját, vagy testének más, tekintélyes részét, képes marad gondolkozni. Érzékszervek nélkül is tud képzeteket alkotni a világról.

Az érzékszerveknél sokkal nélkülözhetetlenebbnek tarthatjuk a gondolkodáshoz az agyunkat, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy egyes emberek agyának hol egyik, hol másik része baleset vagy betegség folytán károsodást szenvedett, emiatt azonban semmit sem veszítettek gondolkodóerejükből. Arra kell tehát következtetnünk, hogy az agy sem az a része testünknek, amelyben a gondolkodás végbemegy.

Bolzano szerint kétféle létező van: összetett és egyszerű. A lélek nem bontható részekre, és nem hasonlít olyan összetett rendszerekre, amiket csak a rövidség kedvéért emlegetünk egységként. Ha egy városban tűz üt ki, bár csak egyes részei égnek, mégis azt mondják: ég a város. Egy utazó társaságról azt mondjuk: megérkezett valahová, pedig valójában külön-külön értek célba tagjai. A színház társulatáról mondhatjuk: eljátszotta a darabot. Ebben minden színész a maga szerepét játszotta. Egy kert fáit átültethetik. Bár részeinek viszonya megváltozik, ugyanaz a kert marad.

Ezután amellett érvelt, hogy egyik értelemben sem mondhatjuk a lélekről, hogy részei vannak, ezért egyszerű. Kivétel nélküli szabály, hogy egyszerű dolgok nem válnak semmivé. Ebből következik, hogy a lélek sem szűnhet meg létezni, halhatatlan. Ezt a könyvét Bolzano vigasztalásul szánta egy anyának, aki minden gyermekét elvesztette. A lélek elpusztíthatatlansága mellett hasonlóan érvelt már Platón is, a művet a porosz és katolikus cenzúra mégis betiltotta. Szerzőjét eltiltották a tanítástól, és elszigeteltségben élte le hátralevő éveit.

Túlvilágjárók

Bár a legtöbb vallás óva intette híveit, az emberek ősidőktől fogva keresték a halál utáni élet kézzelfogható bizonyítékát. Több legendás hősről mesélték, hogy járt a holtak birodalmában. Orpheusz a lantjátékos, halott szerelme, Eurüdiké után merészkedett az alvilágba. Zenéjével elbűvölte a holtak őrzőit, így majdnem sikerült visszacsempésznie szerelmét az élők közé. Segítője, Ámor meghagyta neki, ne pillantson a nőre, míg ki nem érnek a napvilágra. A hős betartotta a mágikus szabályt, de Eurüdiké ettől megrémült, mert azt hitte végleg egyedül marad. Addig kérlelte Orpheuszt, míg ránézett. Eurüdiké abban a pillanatban kővé vált. Orpheusz visszatérhetett, de kedvesét végleg elvesztette.

Perzsa mondák szerint Arda Viraz és Mohamed még életükben megtekinthették a Paradicsom és a Pokol különböző szintjeit. Képet kaptak az üdvözültek és az elkárhozottak sorsáról azért, hogy visszatérve övéikhez, hűen beszámoljanak mindarról, amit tapasztaltak.

A magyarok sem maradtak ki a pokoljárásból. Luxemburgi Zsigmond király például arra kérte a hitetlen Tar Lőrinc vitézt, látogasson el a pokolba. A derék katona teljesítette az uralkodó kérését. Felkereste az írországi Loch Derg barlangot. Leereszkedett és az alvilágban találta magát. Ott egy ördög azonnal ajánlólevele iránt érdeklődött, de Lőrinc felkészült volt, és magával hozta Zsigmond király engedélyét. Miután felmutatta, udvariasan bántak vele. Miközben körbevezették, ráismert sok halott és még életben lévő ismerősére. A királyt is látta: tüzes vaságyon feküdt, démonok kínozták kicsapongásai miatt. Kérésére az ördögök lepecsételt igazolást adtak, hogy látogatása Szent Patrik purgatóriumában valódi volt.

Jézus és a halhatatlanság

A mai keresztények többnyire elismerik, hogy ezek kitalált történetek. De mi a bizonyítéka annak, hogy Jézus esete kivétel, és ő tényleg feltámadt? A korabeli pogány történetírók és filozófusok nem jegyezték fel ezt a nem éppen jelentéktelen eseményt. Josephus Flavius, aki minden pletykáról és fontos eseményről igyekezett beszámolni, ami Júdeában ez idő tájt történt, nem tudósított Jézus nagy visszhangot keltő tanításáról, peréről és keresztre feszítéséről.

A keresztény hagyományok szerint Jézus halálakor Palesztina három órára teljes sötétségbe borult. Ez idősebb Plinius életében történt, aki természetrajzi könyvében külön fejezetet szentelt az elsötétedéseknek, erről mégsem emlékezett meg. Tacitus és Svetonius sem írt Jézusról. Művelt, keresztény olvasóik ezen csodálkoztak, amit több fennmaradt kommentárjuk és levelük bizonyít.

Mikor a kereszténység államvallássá lett, a kéziratokat másoló egyházi személyek utólagosan, elismerő betoldásokkal pótolták a római írók hiányzó megemlékezéseit. Az evangéliumok keletkezésének idején több más legendás hősről, például Mithrászról is azt tartották, szűz anyától isteni közreműködéssel született, és feltámadt holtából.

Az evangéliumok másolói gyakran elvettek, vagy hozzáadtak elemeket a szöveghez. Jézus beszédeit és cselekedeteit sokuk egy kicsit a maga eszményeihez igazította. A túlságosan hihetetlen vagy Jézus feltételezett jellemével nem összeegyeztethető csodás történeteket nem válogatták be a Bibliába. Egyes kimaradt evangéliumok szerint Jézus gyerekkorában gyakran használta varázserejét. Verebeket támasztott porból, kecskévé változtatta ismerőseit, ha arra volt szükség.

Lukács evangéliuma szerint Krisztus testét – Arimátiai József kérésére – hamarabb levették a keresztről, mint a vele együtt kivégzett két bűnözőét. Ebből néhányan arra következtetnek, hogy csupán tetszhalott volt, így tudott két napi lábadozás után feltámadni. János evangéliuma szerint Jézus nem csak visszatért a halálból, hanem maga is képes volt a napok óta mozdulatlanul a sírban heverő Lázárt feltámasztani.

Halálközeli élmények

Az olvasók a 20. században is kíváncsiak maradtak a túlvilági élménybeszámolókra. Számos weblap gyűjti a klinikai halál állapotából visszatértek történeteit. A klinikai halál azt jelenti, hogy az illetők rövid ideig nem mutatták az élet jeleit. Testük nagy része még nem bomlott le, nem szenvedett visszafordíthatatlan károsodást. Amit átéltek, arról tudósít, milyen érzés meghalni. Nem tudjuk meg belőle, mi történik tudatunkkal, miután testünk darabjaira hullik. A lélek sorsára és az istenekre vonatkozó elképzelések nem lehetnek egyszerre igazak. Mi döntheti el, melyik felel meg a valóságnak?

Nem kevesen várják tudatuk halál utáni fennmaradását távoli csillagrendszerekből, vagy másik világból idelátogató lényektől. A hagyományos istenek szerepét talán átvehetik a nálunk sokkal intelligensebb, fantasztikus eszközökkel rendelkező űrutasok. Többen hiszik, hogy telepatikus kapcsolatban vannak egy ismeretlennel. Minthogy az emberekről nem feltételezhetnek ilyen képességet, gyakran földönkívülieket okolnak ezért. Mások attól tartanak, titokban kifejlesztett technológiák is lehetnek annyira újszerűek, hogy a tájékozatlan lakosság körében azt a benyomást keltik, nem földi eredetűek.

Sok természettudományos kutatás részben a tudat létének meghosszabbítására irányul. A technológiák fejlesztése jelenleg elsősorban piaci célt szolgál: a tudat megőrzése keresett árucikk. Ha kifejlesztenek valamit, ami jelentősen növeli a várható élettartamot, vagy annak élvezetes részét, a szabadalmat birtokló cégek igyekeznek az elérhető legnagyobb profitra szert tenni. De a fejlett országok társadalmai már most az elöregedés problémájával küzdenek. Nehéz elképzelni, mi veszi majd rá a fiatalabb generációkat, hogy kiszolgálják a meghosszabbított nyugdíjas éveit töltő elitet. Minél versengőbb egy társadalom, annál kevesebb esélye van kiöregedő tagjainak arra, hogy a munkaképesek szeretetből fenntartsák életüket. Jövőkutatók mégis állítják, hogy a személyiség élettartamának meghosszabbítását célzó eljárások, ha elég fiatalon alkalmazni őket kezdik valakin, potenciálisan örök életűvé tehetik az illetőt. Nem zárható ki, hogy valaki öregszik egy évet, de várható élettartama közben két évvel nő a tudomány fejlődése miatt.

A ma élők többsége alig néhány évtizedet tölthet a Földön. Éppen csak belekóstolhat az életbe, megsejthet valamit összefüggéseiből, és már azon kapja magát, hogy megöregedett. Ha sokáig él, még tapasztalhatja, hogyan válik semmivé emlékeinek kincsestára. Alkalmas technika megtöbbszörözheti az élettartamot, fájdalomcsillapítókkal megszabadíthat a felesleges szenvedéstől. Konzerválhatja testünket, ha gyógyíthatatlanul megbetegszünk. Átvészelhetjük azt az időt, amíg a tudomány megoldást talál problémánkra, és érdemes lesz újjáéleszteni minket. Így talán könnyebb elfogadni, hogy utazásunk egyszer véget ér...

Felhasznált irodalom

Bihari Mária: Kis magyar néprajz

Bernard Bolzano: A lélek halhatatlansága, avagy Athanasia

Josephus Flavius: A zsidó háború, Zsidó régiségek 

Platón: Phaidón

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)