December 10-én Aisha Harris kulturális blogger vitacikket tett közzé a Slate portálon Santa Claus Should Not Be a White Man Anymore (A Télapónak nem kellene többé fehér embernek lennie) címen. Az afroamerikai blogger beszámolója visszaemlékezése szerint gyermekkorának két Télapója volt: mindkettő nagy hasú, fehér szakállú, pirospozsgás – ám az óvodában és a helyi bevásárlóközpontban fehér volt, míg otthon a díszeken és képeslapokon fekete. Meg is kérdezte édesapját, hogy akkor mégis hogy néz ki a Télapó valójában – édesapja azt válaszolta, hogy a Télapó váltogatja a színét: mindig olyan bőrszínű, mint amilyen családot meglátogat. Az egykori kislány azonban ezt a mesét már nem vette be – különösen, hogy azt látta, hogy egyes fekete családoknál is fehér Télapóval díszítenek.

Bár az Egyesült Államokban évről évre egyre több a színesbőrű, a reklámokban, filmekben és a jelmezekben továbbra is következetesen fehér télapók jelennek meg. Éppen ezért Harris azt javasolja, hogy az Egyesült Államok vesse el a Télapót mint karácsonyi figurát, és válasszon mást – például egy pingvint. Ezzel nem sokat kellene változtatni a hagyományos elképzeléseken, hiszen maradhatna a jeges környezet, legfeljebb az Északi-sarkról a Délire kellene költöztetni; a repülő rénszarvasai is maradhatnának, hiszen a pingvinek nem tudnak repülni; ráadásul a pingvinek itt-ott már megjelentek a karácsonyi dekorációkon, sőt, karácsonyi pingvines könyvek is léteznek. A mesékből a gyerekek is ismernek beszélő, emberként viselkedő állatokat (húsvétkor is a nyuszi jön), így ez sem okozhatna megrázkódtatást. A Télapó figuráját mi kreáltuk, az idők során számtalanszor változott, most is megváltoztathatjuk.

Pillanatnyi igények szerint átalakított Télapó a második világháború idejáből
(Forrás: Wikimedia Commons / Office for Emergency Management. War Production Board)

Nem ez az első eset, hogy a karácsony heves vitákat vált ki az Egyesült Államokban. A 2000-es évek elején zajlott a „karácsonyháború” (War on Christmas)  az váltott ki vitákat, hogy az állami, iskolai ünnepségeken, illetve a médiában mennyire kell vagy szabad kidomborítani az ünnep vallásos jellegét. A vita egy része arról szólt, hogy a Merry Christmas ’Boldog karácsonyt’ vagy a Happy Holidays ’Kellemes ünnepeket’ a helyénvaló köszöntés. A vita magyar változata inkább arról folyik, hogy a karácsonyi ünnepek kellemesek, boldogak, békések vagy áldottak legyenek-e.

Harris csupán a problémára akarta felhívni a figyelmet, később le is írta, hogy a radikális váltásra vonatkozó javaslatot azért ő sem gondolta komolyan – ezt azért volt kénytelen leszögezni, mert sikerült nagy vihart kavarnia. Megyn Kelly, a Fox News műsorvezetője felfigyelt a cikkre, és azt állította, Harris szerint rasszista, hogy a Télapó fehér (Harris ilyesmit nem állított). Kelly biztosította a nézőket, hogy a Télapó bizony fehér, majd megkérdezett három – fehér! – szakértőt arról, mit gondolnak a dologról. Az első szakértő megértően nyilatkozott Harris cikkével kapcsolatban. Erre Kelly újból érvelni kezdett: a történeti tényeket nem lehet megváltoztatni csak azért, mert zavaróak: Jézus is fehér volt, ez történetileg ellenőrizhető...

Mint arra később többen is felhívták a figyelmet, Kelly mind a Télapóval, mind a Jézussal kapcsolatban téved. A Télapó figurája Szent Miklóséra épül, aki történeti személyiség volt: görög nemzetiségű, aki a mai Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén élt. Ha azt kellene eldöntenünk, hogy fehér, fekete vagy sárga lehetett-e, akkor bizonyára leginkább fehérnek mondanánk, de valójában nem lehetett tipikus fehér, pláne nem az Egyesült Államokban tipikus fehérnek képzelt szőke, kék szemű angolszász („germán”) típus. Jézus esetében hasonló a helyzet: a Közel-Kelet lakói szintén nem tipikusan fehérek, mint ahogyan többen is megjegyezték, Jézus valódi külsejével valószínűleg ma sem lenne egyszerű feljutni az Egyesült Államokban egy repülőgép fedélzetére.

Miért képzeljük és ábrázoljuk a Télapót és Jézust ma fehérnek, mi több, szőkének és kék szeműnek? Pontosan azért, ami Kelly szerint lehetetlen: a zavaró történeti tényeket változtatjuk (változtattuk) meg. A fehér dominanciájú Európában és Észak-Amerikában kényelmetlen, vagy egyenesen derogáló lett volna egy színes bőrű szentet, pláne Megváltót tisztelni. (A fehér Krisztus- vagy Szent Miklós-ábrázolásoknak persze nem mindig ez az oka: sokszor a figurákat egyszerűen magukhoz hasonlónak képzelték, a helybeli embertípushoz hasonlónak ábrázolják a negatív szereplőket, például Pilátust vagy Júdást is.)

A másik aspektusa a kérdésnek, hogy a Télapó képzeletbeli figura, tehát elvileg bármilyen lehet a bőrszíne. Mint a fenti videóban Jamelle Bouie blogger elmondja, hogy gyermekkorában az ő Télapója fekete volt, és ez sok afroamerikai családra ma is jellemző. Szerinte Kelly kijelentésében az a legfelháborítóbb, hogy kizártnak tartja a fekete Télapót – holott a valóságban éppúgy „létezik”, mint a fehér – ahogyan sok fekete családnál fekete angyalokat és fekete Jézust is találunk. A Kelly kommentjeire adott válaszában Harris is azt emeli ki, hogy nem az a probléma, hogy sokszor fehérnek ábrázolják vagy fehérek személyesítik meg a Télapót: a probléma ott kezdődik, hogy sokan azt állítják, hogy a Télapó csak fehér lehet, és mindig is fehérnek kell maradnia.

Az ügyben egyébként Kelly a felháborodás hatására félig-meddig visszakozott. Későbbi műsorában azt mondta, hogy csak viccelt, amikor azt állította, hogy a Télapó valós személy, és fehér – de a humor gyakran elveszik a humortalan emberek között , ráadásul a Fox News sok ember célpontja... Mások azonban úgy tartják, hogy az eredeti kontextusban semmi nem utal arra, hogy Kelly a megjegyzéseit viccnek szánta volna – ezzel szemben a Fox News ebben az esetben magát igyekszik beállítani áldozatnak.

A vita azonban nem csak elméleti szinten folyik. A Harris–Kelly ügytől független incidens történt Új-Mexikóban – bár az ügytől nyilván nem független, hogy szintén jelentős médiafigyelmet kapott. Egy afroamerikai diák Télapónak öltözött, mire tanára kioktatta, hogy a Télapó fehér. A megszégyenített diák szülei jelentették az esetet az iskolának, mely a tanárt kényszerszabadságra küldte, a családtól pedig elnézést kért. A tanár elismerte, hogy hibázott, ennek ellenére a szülők kérésére másik osztályba helyezték a gyereket.

Vannak, akik csupán ironizálni hajlandóak az egész ügyön. Például felhívják a figyelmet arra, hogy a csokimikulások feketék. Persze az igazán meglepő az lenne, ha ez alól sem találnánk kivételt.