Komárom-Esztergom megyében találjuk Epöl községet, mely azáltal vált híressé, hogy neve egybecseng az Apple márkanév magyaros ejtésével. (Persze egybecseng a közönséges angol apple ’alma’ szó magyaros ejtésformájával is, de ez valahogy korábban senki fantáziáját nem izgatta.) Persze ha az angolok magyarok lennének, biztos lennének köztük olyanok, akik a szó alapján rögtön megállapítanák, hogy valamikor angolok éltek a Kárpát-medencében – ahogyan egyes honfitársaink is az Alma(-ata) vagy hasonló helynevek alapján megállapítják, hogy a területen bizony valaha magyarok éltek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Persze alapjában véve nem teljesen abszurd az a feltevés, hogy Epöl nevének köze legyen az angol apple szóhoz. Ha angolok nem is éltek Magyarország területén, de németek igen. Igaz, a németben az alma Apfel, és a magyarban nyoma sincs az f-nek, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy a német nyelvjárások jelentős részében sincs:

A lila vonal az Appel és az Apfel nyelvjárási határát mutatja
(Forrás: Wikimedia Commons / Hardcore-Mike / CC BY-SA 3.0)

A német nyelvjárások jelentős részében tehát az ’alma’ Appel ([apl] – szótagalkotó [l]-lel). Az ellen azonban, hogy ez legyen az Epöl forrása, több dolog is szól. A hangtani érvek közül az egyik, hogy az [a]-ból aligha lehetett volna [e], a másik, hogy a német szóvégi szótagalkotó [l]-nek a magyarban inkább -li szokott megfelelni (elég, ha a Lidl áruház nevének [lidli] ejtésére gondolunk.). Történeti érv ellene az, hogy az Appel alak a legtávolabbi német nyelvjárásokban fordul elő, ahonnan jóval ritkábban települtek be németek, mint a bajor-osztrák területről. További névtani ellenérv, hogy a németben nem jellemzőek az ilyen helynevek.

Epöl címere. Alma nincs benne
(Forrás: Wikimedia Commons / Dencey)

Azt még a wikipédiáról is megtudhatjuk, hogy a település neve korábban Epely, Epel, Epeei és Epöll alakokban fordul elő: azaz a szó végén [ly]-t, [l]-t és [j]-t is jelöltek.  Az eredeti hang minden bizonnyal a [ly] volt, és ez aztán egy ideig a [j] és a [l] között ingadozott. A Dunántúl jelentős részén az eredeti [ly]-t a nyelvjárásokban [l]-ként ejtik, de Epöl és környéke már a [j]-ző területre esik. Valószínű, hogy korábban ez a vidék is [l]-ező volt, de a [j]-ző formák idővel kiszorították az [l]-ezőket, kivéve a településnevet, melyet az idegenek is úgy ejtettek, mint a helyiek.

Honnan származik akkor az elnevezés? Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában a nyelvjárási épely ’híg sár’ szóval hozza összefüggésbe, de ezt a magyarázatot maga is bizonytalannak tartja. Feltételezések szerint ez a szó van meg a közeli Ebszőnybánya nevében: a -bánya ma is világos, a -sző- a mai szőke szóban bukkan fel, jelentése ’világos, fehéres’, az ep- pedig az epély töve lehet. A település nevét ma is [epszőnybánya]-ként hangzik ([b]-vel nem is hangozhatna, írásban mindössze azért találunk b-t, mert az első elemet tévesen az eb ’kutya’ szóval azonosították. (Az -ny- elemet a szótár nem magyarázza, de az kiderül, hogy a korábbi dokumentumokban a település Epsző formában szerepelt. A ma már Komárom részét képező Szőny nevéről szintén azt írja, hogy a sző- ’fehéres, szőke’, személynévként is használt szóból származik, de az -ny-re itt sem tér ki.)