Azt persze én sem tudom, hogy miért melegek a melegek, spekulálni sem akarok rajta. De azon, hogy miért hívják őket melegeknek, szívesen elgondolkodom az olvasókkal (és kommentelőkkel) együtt. „Egy blogolvasó” nevű olvasónk tette fel a következő kérdést, a buzi szó eredetével kapcsolatos írásról jutott eszébe:

Mi a helyzet a meleg szóval?

Egy közösség újrapozicionálásában bizonyára hasznos, ha a korábbi, már elkopott vagy lejáratódott, netán szitokszóként használt név helyett egy másikat igyekeznek belopni a köztudatba. (Ilyesmi történik a cigány – roma elnevezésekkel, amiről már Önök is írtak egy bejegyzést.)

Ha jól sejtem, a most szóban forgó közösség a homoszexuális szót túl bonyolultnak, a buzit túl durvának, a homokost meg túl szimplának tartotta. De nyugodtan javítsanak ki, ha tévednék. Pár évtizede kezdték emiatt elterjeszteni a meleg szót, ami már alapból is pozitív kisugárzású (főképp a hideg – meleg szópárban érezni). Ha jól tudom, ennek ihletője az angol gay szó volt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kezdjük a végén. Az angol gay szó nemigen lehetett „ihletője” a magyar meleg szónak, legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem annak tükörfordítása, hiszen a gay régebbi jelentése ’vidám’, nem pedig ’meleg’. Legfeljebb párhuzamot észlelhetünk a kettő között, amennyiben egy melegekre használt tolvajnyelvi (argó-) vagy szleng-, majd a köznyelvben kollokviális (társalgási) szó teljesen semleges kifejezéssé vált. (Mind a meleg, mind a gay argó- vagy szleng-kifejezésként indult, és mindkettőt gyakran használták pejoratív, rosszalló értelemben.) Egyébként a francia eredetű angol gay kezdettől (a 14. századtól) nemcsak azt jelentette, hogy ’vidám’, hanem azt is, hogy ’túlfűtött, parázna, csélcsap’. Tartok tőle (erről bővebben alább), hogy ebből az utóbbi, pejoratív értelméből származik a ’meleg’ jelentése, de biztosat nem lehet erről tudni. A gay ’meleg’ az 1940-es évektől kezdve van dokumentálva.

Annyi bizonyos, hogy jelenleg a meleg elnevezést fogadják a legszívesebben a melegek, ahogy angolul is a gay szót. A meleg közösség nem szereti a buzi szót (ahogy az angol melegek például a queer szót), mert pejoratív. De persze ismerjük azt a jelenséget, hogy egymás közt, ahol ez nem érezhető sértőnek, használják ezt is, csak kívülállóktól nem fogadják szívesen. A homoszexuális szót (és hasonlóképpen angolul a homosexual szót) nem szeretik a melegek, de nem azért, mert „bonyolult”, ahogy olvasónk írja, hanem azért, mert orvosi kifejezés: abból az időből származik, amikor az azonos nemhez való vonzódást még egyfajta (lelki vagy testi) betegségnek képzelték, és a melegek számára a szó ezt a szemléletet idézi fel. Végül nem tudhatjuk, hogy a homokos miért nem vált olyan általánossá, mint a meleg, de bizonyára nem azért, mert „túl szimpla”. Ez a szó egyszerűen elavult, de amíg használták, meleg ismerőseim majdnem olyan pejoratívnak érezték, mint a buzi szót. Hogy miért a meleg, nem pedig a homokos szabadult meg ettől a rosszalló felhangtól, azt nem tudom, és nem hiszem, hogy valaki is tudná.

Nagyon félrevezetően fogalmaz olvasónk, amikor azt írja, hogy „pár évtizede kezdték emiatt elterjeszteni a meleg szót”, hiszen a meleg szónak ez a használata igen régi, bár csak az 1970-es években terjedt el szélesebb körben. (Egy meleg ismerősöm pl. 1984 körül hallotta először, éppen egy melegbárban, semlegesen: Meleg gyerek az is – mondták valakire.) Annyiban igaza van, hogy néhány évtizede kezdett kialakulni a köznyelvi semleges használata, és az is lehet, hogy ebben volt némi része a meleg közösségnek, akik például a saját szervezeteik nevében ezt a szót kezdték használni. (A rendszerváltás után, amikor egyáltalán alakíthattak ilyen szervezeteket. Nem akadálytalanul, mert éppen a meleg szó használata miatt is próbálták meghiúsítani a bejegyzésüket, de ez nem tartozik szorosan ide.) Viszont maga a meleg szó 1908 óta írásban is dokumentáltan jelent ’homoszexuálist’, méghozzá elsősorban ’leszbikus’-t. Az 1960-as években szerkesztett hétkötetes értelmező szótár, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.) is úgy tudja még, hogy a meleg elsősorban nőre utal. Férfiakra tehát eleinte csak ritkán alkalmazták, de azt nem mondhatjuk, hogy vadonatúj használatról van szó.

Ami magának a szónak (pontosabban ilyen használatának) a történetét illeti, általános nézet, hogy német mintára kezdték el használni. A németben a warm ’meleg’ szót is használták ’homoszexuális’ értelemben, legalábbis az 1930-as évek berlini köznyelvében előfordult ilyen (valószínűleg a warmer Bruder ’homoszexuális férfi, szó szerint: meleg testvér’ egyszerűsödéséből). Elvileg elképzelhető, hogy a magyar meleg a warm tükörfordítása, de én kételkedem ebben. A magyarban ugyanis a német hatások nagyon gyakran bécsi vagy általában osztrák eredetűek, kevésbé valószínű, hogy a berlini nyelvváltozat hatást gyakorolt volna a magyarra, hacsak nem valami nagy véletlen révén. Ezért valószínűbbnek tartom, hogy a némethez (vagy az angolhoz) hasonló jelentésváltozások a magyarban is végbementek, nem pedig tükörfordítás történt.

A német hatások másik gyakori forrása az ún. rotwelsch, vagyis a német tolvajnyelv. Például nagyon sok romani jövevényszó, így a csávó és a csaj is, a német tolvajnyelvből került a magyarba, amit az bizonyít, hogy ezek a romaninak nem a magyarországi, hanem a német (szinti) nyelvjárási alakjai. (Ezek a szavak a magyarországi oláhcigány nyelvváltozatokban nem cs, hanem s hanggal kezdődnek: šavò [savó] és šej [sej].) Csakhogy a rotwelsch-ben a melegeket nem hívták warm-nak, csak schwul-nak.

A német eredet mellett szól, hogy előfordul más, szintén német hatás alatt álló nyelvekben is. A csehben a teplý ’meleg (magas hőfokú)’ melléknévből képezték a teplouš ’homoszexuális férfi’ szót, maga a teplý azonban nem használatos ilyen jelentésben. (A szerk.)

Ez a tolvajnyelvi schwul szó szelidült meg a németben, ugyanúgy, mint a magyarban a meleg: ez is szleng-kifejezés lett, majd a német köznyelvben előbb kollokviális, majd semleges. Történetileg ennek a szónak is van köze a hőmérséklethez (de ennek aligha lehetett hatása a magyar meleg jelentésváltozására). Ugyanis az alnémet schwul ’forró’ szóból származik, amelyből a standard német schwül ’fülledt’ szava is.

De mik is ezek a furcsa jelentésváltozások? Mi köze a hőmérsékletnek a szexuális orientációhoz? Az nyilvánvaló, hogy a szexualitáshoz van köze, hiszen a túlfűtött, forró és hasonló mellékneveket gyakran használják erotikus értelemben, ahogy a hideg, jég(csap) stb. szavak használatosak az erotikus töltés hiányára. (Az angol gay szónak például, aminek a hőmérséklethez semmi köze, egyik jelentése eleve az volt, hogy ’szexuálisan túlfűtött’.) De miért lennének a melegek túlfűtöttebbek, mint a heteroszexuálisak? Ennek semmiféle valóságbeli alapja nincs. A német Wikipédia nyomán megkockáztatom, hogy itt olyan metonímiáról van szó, amelynek az az alapja, hogy a szóbanforgó emberek a saját nemük képviselőivel szemben nem olyan tartózkodóak, nem hidegek, mint a heteroszexuálisak. Ezt a speciális viselkedésmintát terjeszti ki a metonímia (ezen belül tōtum prō parte, a rész helyett az egész) a személy egész viselkedésére, amikor rámondjuk, hogy úgy általában túlfűtött.

Túlfűtött
(Forrás: Wikimedia Commons)

Olvasónknak van még néhány kérdése, amelyekre eddig nem tértem ki:

• Voltak egyáltalán tiltakozások, hogy ne a meleg szó legyen a köznyelvi, egyszerű és semleges megnevezés a homoszexuálisokra?
• Bónusz kérdés: Lehet-e úgy folytatni a gondolatmenetet, hogyha a homoszexuálisok melegek, akkor a többiek hidegek? (Azaz rájuk egy negatív jelző vonatkozna?)

Mint nyelvészeket szeretném megkérdezni, szigorúan nyelvhasználati szempontból: arról mi a véleményük, hogy egy szinte már marketingtrükknek tekinthető csavarral így kétértelművé tettek egy addig egyértelműnek számító magyar szót? (Manapság talán már nem is lehet olyan mondatot mondani a meleg szóval, amit ne lehetne kétféleképpen érteni.) Fel lehet ezt egyáltalán nyelvtani problémaként vetni, anélkül, hogy valaki magára vonná a homofóbia vádját?

Nem tudok arról, hogy bárki berzenkedett volna az ellen, hogy a meleg akár hivatalosan is használatos legyen a melegek megjelölésére. Senkit nem zavar, hogy egy-egy szó többértelmű, ezért az sem, hogy egy újabb többértelmű szó keletkezik a nyelvben (persze, mint fent írtam, a meleg már nagyon régóta kétértelmű volt). Rengeteg többértelmű szó van, és észre sem vesszük őket, mert a kimondás környezete, a kontextus a legtöbb esetben egyértelművé teszi, hogy melyik használatról van szó. Ezért nem értek egyet azzal, hogy ne lehetne olyan mondatot mondani a meleg szóval, ami ne lenne félreérthető. (Mikor szoktunk emberek hőmérsékletéről beszélni, amikor nem a láz, hőmérséklet szavakat használjuk?) A következő félreértést is csak az okozta, hogy a kérdező nem tudott jól magyarul: egy magyarul tanuló svéd a nyár közepén egy talpig bőrruhába öltözött motoros futártól kérdezte meg együttérzően: Meleg?

A bőrruházat sem annyira meleg, ha gondoskodunk a megfelelő szellőzésről
(Forrás: Wikimedia Commons / dbking / CC BY 2.0)

Ami a hideg szót illeti: a meleg nyilvánvalóan konvencionális, nem pedig alkalmi metonímia, amit az is mutat, hogy a magyar beszélők számára (így olvasónk számára és nekem is) nehézséget okoz a megfejtése, nem világos, hogyan alakult ki. Ha pedig ez így van, ha már a konvenciók részét képezi, akkor semmi esély arra, hogy a mintájára egy másik metonímiát közérthető módon alkalmilag használni lehessen. Vagyis semmi esély arra, hogy ha egy barátomra vagy barátnőmre azt mondom, hogy ő hideg, akkor bárki is úgy értené, hogy az illető heteroszexuális.

És végül: lehet-e mindezt nyelvtani problémaként felvetni anélkül, hogy az embert homofóbnak bélyegeznék? (Én inkább nyelvi vagy közelebbről jelentéstani vagy etimológiai, szótörténeti problémáról beszélnék, mert nyelvtannak a nyelvi rendszernek egy másik területét szoktuk nevezni.) Nem látom az összefüggést a jelentéstani vagy az etimológiai kérdés és a homofóbia között. A homofóbia azt jelenti, hogy valaki kevesebbre tartja meleg embertársait csak azért, mert melegek; szélsőséges esetben még akár azt is szeretné, ha kevesebb jog illetné meg őket, mint többi embertársát. De ha arról beszélünk, hogy honnan ered a megnevezésük, hogyan, kik és miért használják, azzal sem értékítéletet nem mondunk róluk, sem a jogaikat nem vonjuk kétségbe.

Köszönöm a segítséget Nádasdy Ádámnak.