A tudósoktól hideg racionalitást várunk. Ha egy kutatónak érzelmei vannak a kutatási tárgyával kapcsolatosan, félő, hogy elveszti az objektivitását, így tudományos tevékenysége hasztalanná válik. Ezeket a sztereotípiákat őrizzük magunkban a tudományossággal kapcsolatosan. Csakhogy azt is pontosan tudjuk, hogy a tudós is ember, tehát emberi érzelmei vannak. Korábban is előkerült már ez a téma nálunk, most pedig egy videót ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyen egy híres tudós vall kutatásaival kapcsolatos érzelmeiről...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Jane Goodall etológus, antropológus, a főemlősökkel foglalkozó kutató, aki egész életét csimpánzai és egyéb állatok között töltötte. Az alábbi riportban arról beszél, miért tévedés azt hinni, hogy a kutatónak nem lehetnek érzelmei vizsgálati „tárgyával” kapcsolatosan. Sőt, ő egyenesen azt állítja, hogy nem is lehet igazán jó tudós az, akiből hiányzik az empátia. Az empátiához pedig bizony az érzelmeket is működtetnünk kell...

Jane Goodall azzal kezdi, hogy mindig is lenyűgözte a teremtmények sokfélesége. És ahogyan emberi lényekről beszélhetünk, ugyanúgy, ugyanazzal a tisztelettel és empátiával mondhatjuk, hogy vannak csimpánzlények, kutyalények stb. Elmeséli azt is, hogy korábban mennyien kritizálták, hogy az állatokra is az emberek jelölésére használatos személyes névmásokkal (angol: he, she; magyarul: ő) utalt, mintha azoknak személyiségük, érzelmeik, emberi tulajdonságaik lennének. És valóban: Jane Goodall így is gondolja.

Azt is sokan furcsállták, hogy kutatóként miért ad nevet a csimpánzainak. Mások szerint az objektivitás a számozást, az egzaktságot követelte volna meg. Csakhogy, mondja, miért is ne adott volna nekik nevet? Mindennek nevet adunk, ami él és közel áll hozzánk. Ha nem nevezte volna el a csimpánzokat, akkor képtelen lett volna róluk egységes képet kialakítani, és emlékezni rájuk, megkülönböztetni őket. Így viszont megismerte mindegyiknek a saját személyiségét.

Jane Goodall
(Forrás: Wikimedia Commons / Jeekc / CC BY-SA 3.0)

Erre sokan mondták, hogy mégis számoznia kellett volna az állatokat, hogy megőrizhesse a tudományos objektivitását. Mert az objektivitáshoz nem szabad azonosulni a tárggyal, nem szabad empatikusnak lenni. Csakhogy Jane Goodall szerint itt téved óriási a tudomány. Azt mondja, ez az a hozzáállás, amely végül etikátlan viselkedéshez vezet. De empátia kell a kutatáshoz magához is: empátia nélkül nem tudunk értelmes kérdéseket föltenni az állatok viselkedésére vonatkozóan, és nem tudjuk ezeket a hipotéziseinket tesztelni.