-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója interjút adott, amelyből kiderült, hogy a nyelvi determinizmus gondolatrendszerét vallja. Ez azonban lehetetlenné teszi a nyelvstratégiát...
„A világ nem olyan, amilyen, hanem olyan, amilyennek a nyelvünk látni engedi” – nyilatkozta a minap Bencze Lóránt nyelvész, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) igazgatója a 444-nek. Tényleg így van: „magyarul látjuk a világot”? Másképp érzékeljük mi, magyar anyanyelvűek a környezetünket, mint angol, francia, spanyol vagy urdu anyanyelvű embertársaink?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
„Nyelv” és „gondolkodás” összefüggése, egymásra utaltsága sokszor kézzelfoghatónak látszik a hétköznapi ember számára. Sokszor éljük meg, hogy nyelvi kategóriák szerint gondolkodunk, hogy „belső beszédet” folytatunk ilyenkor. Sőt, van, hogy nyelven álmodunk. De van olyan helyzet is, amikor azt éljük meg, hogy valamit nagyon alaposan kigondoltunk, mégsem sikerült azt pontosan verbalizálnunk, nyelvi formába öntenünk. Alapélmény az is, amikor „ott van a nyelvünk hegyén a szó”, mégsem tudjuk kifejezni. Érezhető, hogy a nyelvnek és gondolatoknak igen meghitt a kapcsolatuk, de kár lenne tagadni, hogy az egyik ne létezhetne a másik nélkül. Kérdéses azonban, hogy milyen viszonyban vannak egymással...
A nyelvészek és a nyelvfilozófusok az idők során nagyon különbözőképpen képzelték el nyelv és gondolkodás viszonyát. Vannak radikális és kompromisszumos megközelítések. Azokat, akik úgy gondolják, hogy a gondolkodás elsődleges a nyelvhez képest, és alapvetően meghatározza a nyelvet, nyelvi univerzalistáknak nevezzük. Szerintük az emberek alapvetően (biológiai tulajdonságaikból adódóan) nagyon hasonlóan gondolkodnak, így az általuk használt nyelvekben is nagyon sok a közös vonás, az eltérések csak felszíniek. Az ókortól egészen a felvilágosodás koráig ez volt az elterjedt elképzelés a filozófusok körében. De a ma meghatározó nyelvészek közül is sokan vallják ezt a nézetet; így például Noam Chomsky is, akinek az elmélete egy univerzális nyelvtant feltételez, amely az embernek veleszületett sajátsága.
Az elképzelés fordítottja a nyelvi determinizmus. E szerint az ember által beszélt nyelv határozza meg az egyén gondolkodását. Ez az elképzelés a romantika korában jelent meg először; egyesek odáig is elmentek, hogy két, különböző nyelvet beszélő ember meg sem értheti egymást igazán. A MANYSI vezetőjének is nagyon hasonló elképzelései vannak a 444 cikke szerint:
A stratégiát támogató nyelvészek abból indulnak ki, hogy a nyelv az emberi gondolkodás és az emberi kapcsolatok legmeghatározóbb eleme, tehát ha nem működik jól, nem tudunk rendesen gondolkodni sem. Bencze szerint „[n]em tudtuk még feldolgozni a XX. század gyors politikai változásait sem, és ez meglátszik a gondolkodásunkon. Nem tiszták a fogalmaink, nem tudjuk rendesen megnevezni, mi miért van, nem tudjuk, ki és hogyan irányítja a világot, és emiatt szorongunk. A szorongás pedig erőszakot szül. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha minél tisztább kategóriákban gondolkodunk. Mi ezt akarjuk elérni, nem pedig az ly-okat fogjuk javítgatni.”
„Az újbeszél célja nem csak az, hogy az Angszoc híveinek megfelelő világnézet és észjárás kifejezési eszközéül szolgáljon, hanem az is, hogy minden más gondolkodási módot lehetetlenné tegyen. A szándék az, hogy ha egyszer az újbeszélt véglegesen elsajátították és az óbeszélt elfelejtették, eretnek – vagyis az Angszoc elveitől eltérő – gondolat szó szerint elgondolhatatlan legyen, legalábbis amennyire a gondolat szavaktól függ. Szótárát úgy szerkesztik,hogy egyfelől megadják a pontos és sokszor nagyon finom kifejezési lehetőséget minden olyan jelentésnek, amelyet egy párttag ki akarhat fejezni, másfelől kizárnak minden más jelentést, sőt annak a lehetőségét is, hogy közvetett módszerekkel el lehessen jutni ilyen jelentésekhez.”
(George Orwell: 1984. Fordította: Szíjgyártó László)
A nyelvi determinizmus azonban ebben a radikális formájában intuitíve és tudományosan is nagyon gyenge lábakon áll. Nem tapasztaljuk például, hogy a nyelvi nehézségek leküzdése után ne érthetnénk meg valakit, akinek más az anyanyelve (vagy nem kevésbé, mint azt, akivel azonos az anyanyelvünk). Az sem túl gyakori tapasztalat, hogy ne lehetne egyik nyelvről a másikra jól lefordítani hétköznapi szövegeket. Az emberek alapvetően elég hasonlóan gondolkodnak, ez pedig abból látszik a leginkább, hogy azonos tényekből nagyjából ugyanazokra a következtetésekre tudnak jutni – nyelveiktől függetlenül.
Hogy az észlelésünket meghatározná, befolyásolná az, hogy milyen nyelvet beszélünk, szintén egy megcáfolt elképzelés. Például Eleanor Rosch színnevekkel kapcsolatos kutatásai azt mutatták, hogy azok a beszélők, akiknek az anyanyelvében csak kétféle színnév van, nem kevésbé látják a színárnyalatokat, mint azok, akiknek sokféle színre van szavuk.
Bencze Lóránt szerint a nyelvstratégia feladata az, hogy a nyelv pontosítása által a gondolkodásunkat segítse, javítsa. A nyelv ugyanis meghatározza a gondolkodást, ahogyan azt a nyelvi deterministák állították. Azonban ha nekik igazuk volt, és a nyelv valóban meghatározza a gondolkodást, akkor annak a tudatos megváltoztatása lehetetlen. Hiszen ahhoz, hogy a nyelvet befolyásoljuk, mégiscsak a gondolkodásnak kell elsődlegesnek lennie a nyelvhez képest.
Felhasznált irodalom, további olvasnivaló
Kálmán László – Trón Viktor (2007): Bevezetés a nyelvtudományba. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
Kenesei István szerk. (2011): A nyelv és a nyelvek. Akadémiai Kiadó, Budapest.