Ezeken az oldalakon többször esett már szó a nyelvújításról (pl. itt meg itt ). Bár a 18–19. századot nevezzük a nyelvújítás korának, mivel ekkor folyt legintenzívebben a szókincs tudatos bővítése, már a korábbi századokban is voltak szándékos szóalkotások: ezek célja a tudományos szakszókincs magyarul történő visszaadása volt. Először a 16. században látjuk azt, hogy szaktudományos munkákat és tankönyveket magyarul írnak – bár ezek még a század végén is ritkák voltak, mint a fehér holló. Ahogy azonban a népnyelvek Európa-szerte elkezdtek a tudomány közvetítésének és az oktatásnak a közegeként működni, vagyis lassanként a latin helyére kezdtek lépni, nyilvánvaló problémaként merült fel az, hogy mi történjék a hiányzó szakszavakkal: ha egyszer a magyar (vagy angol, vagy holland, vagy lengyel…) nyelvet pl. soha nem használták a matematika nyelveként, minden bizonnyal hiányoznak belőle olyan szavak, mint tört, hatvány, ellipszis, és így tovább.

Az első horvát nyelvű aritmetika 1758-ban jelent meg
(Forrás: Wikimedia commons)

A legegyszerűbb megoldásnak a latin megfelelő átvétele (és a nyelv morfológiájába való beillesztése) volt. Ezt látjuk a legelső magyar nyelvű matematikai munkában, az 1577-ben kinyomtatott ún. Debreceni aritmetikában, ahol pl. a törteket fractionak vagy frangált, frangáltatott számnak nevezik (latinul frangere ’törni’, fractio ’törés’). Kevésbé egyszerű, de egy ideig járható út a körülírás. Erre is látható példa a Debreceni aritmetikában (millió = ezerni ezer, milliárd = ezerszer való ezerni ezer, avagy a szorzásról: az Multiplicatio…egy számnac az második számmal valo meg sokasitása).

Tükör által világosan

Tükörfordítás

Tükörfordításnak hívjuk, amikor az átadó nyelv összetett vagy képzett szavainak elemeit külön-külön fordítjuk le. Ilyen pl. a felhőkarcoló (bár angol megfelelője a skyscraper inkább 'égkarcoló'), a benyomás (impresszió), de ilyennek tekinthetjük az egér szót is (számítógépes periféria jelentésben). Vannak féltükörfordítások is, ilyen pl. az egérpad (mouse pad), mely félig tükörfordítás, részben szóátvétel (az angol pad inkább alátétnek lenne fordítható).

Elegánsabb megoldás a kifejezések lefordítása. Sylvester János, az első magyar nyelvtan (Grammatica Hungarolatina, 1539) szerzője a latinul írott szövegbe beletűzte a szakkifejezések fordítását, pl. másvalzengő (mássalhangzó), névírtvaló (névmás), beszídhezvaló (határozószó). Bár ezek a terminusok nem maradtak meg, sőt, miként az egész könyv, ismeretlenek maradtak az utókor számára mintegy háromszáz évig, a szakszavak magyarításának alapformájává ez, tehát a fordítás (tükörfordítás) vált a későbbiekben. Ebben nyilván nagy szerepet játszott a német és németalföldi minta, hiszen ezt a világot az iskolázottabb magyarok (főleg a protestánsok) jól ismerték.

A korai 17. század nagy hatású erdélyi református püspöke, Geleji Katona István (1589–1649) egyik teológiai munkájának mellékleteként Magyar grammatikácska címen közzétette csokorba gyűjtött gondolatait a magyar nyelvről, beleértve annak szókészletét és nyelvtanát, helyesírását is. Itt kifejezetten ajánlja a szókészlet magyarítását úgy a szaktudományokban (elsősorban a filozófiában), mint azokon kívül. Két részlettel illusztráljuk ezt.  (Szögletes zárójelben a mai magyar terminusok.)

A technicum vocabulumokat, és egyéb Scholastica s’ Theologica dictiokat bajos Magyarul egy szoval ki-mondani, mellyek közzül egy néhányakat az iffjak kedveért im ide le-irok: Subjectum, alája-vettetet [alany]… praedicatum, rola-mondatott [állítmány]; objectum, ellenében vettetett, mint egy czélul [tárgy]… phantasia, képzemény…

[...]

Ha szabad ezt a’ Deák szót: vivus, vagy, vividus, igy ki-mondani: eleven, miért nem ezt-is vivax, igy: élevény? és ha igaz Magyar szó a’ félékeny, miért nem ez-is, élékeny? és ismét ehez képest évékeny, edax? ha jó szó; fázékony, miért nem uszékony, futékony? etc. Ha illendő mondani a’ fertilist termékenynek, miért nem a’ foecundust temszékenynek, vagy, szülékenynek?... ha szép szók lélemény, gyűjtemény, keresmény; tétemény, alkotmány, hagyomány, maradvány etc. miért nem ezek-is: szerzemény, képzemény, tetszemény, öntemény, küldemény, faragmány, fiazmány, tojomány, hozomány, látomány, varromány, rakottmány, ragadvány?

Árukapcsolás: szó és tudás

A szakszókincs magyarítására tett kísérlet az, ami a nyelvtudomány történésze számára érdekes módon köti össze Geleji Katona István és legnevezetesebb pártfogoltja, Apáczai Csere János (1625–1659) munkásságát. Apáczai az 1640-es években Hollandiában járt különböző egyetemekre, teológiai doktorátusát Harderwijkben szerezte 1651-ben. Ismeretes, hogy erősen hatott rá Descartes filozófiája, az enciklopédizmus koralbeli formája és Ramus logikája. Nemcsak a nyelvtudomány történésze számára, de általában a művelődés- és a pedagógiatörténet számára is módfelett érdekes munka Apáczai Magyar encyclopaediája (Utrecht, 1653).

Forrás: Wikimedia commons

Ebben a természettudományok és a filozófia különböző területeinek lehetőség szerint teljes összefoglalását adta magyar nyelven. Meggyőződése volt, hogy a magyar tudományosság és az iskolai oktatás alacsony színvonala elsősorban annak köszönhető, hogy – szemben Nyugat-Európa szerencsésebb népeivel – a magyaroknak nem állnak rendelkezésére anyanyelvükön írott tankönyvek és tudományos munkák. Ezen próbált segíteni a korban egyedülálló művével, és nyilván tanítói munkájával is (Gyulafehérváron, majd Kolozsváron volt tanár korai haláláig). Illusztrációképpen bemuta­tunk egy részletet az Encyclopaedia geometriai feje­zetéből, ahol is az egyenes, a kör és a görbe fogalmát magyarázza el.

A' vonás igyenes avagy horgas. Az igyenes vonás az a' mely az oe vegei koezoett igyenesen (egyárant) nyolt el: a horgas ellenbe. Annakokáért az egyenes vonas azon vegek koezoet leg roevideb… A' horgas vonas kerek avagy goerbe. A' kerek az, a'mely mindenuet egyaranyu messze vagyon a' be kerittetet tagassagnak koezepitoel. Annakokáért lessz a' vonásnak meg fordittasa által egygyik vége vesztég álván s' a' más eléb eléb tolyatván. A' goerbe (tekeres) az a' mely az imigy amugy bekerittetet tagasság koezepitoel nem mindenuet egyaranyu messze vagyon…

A 18. századba érkezvén a szakszókincs magyarításának hőseivé egyértelműen a tudós jezsuita tanárok váltak. Különféle okok miatt a jezsuita rend fontosnak tartotta, hogy iskoláikban a szaktárgyakat anyanyelven oktassák, ehhez viszont magyar nyelvű tankönyvekre volt szükség. A sort Bertalanfi Pál földrajz-tankönyve nyitja (Világnak rövid ismerete, 1757), és elsősorban Molnár János folytatja, aki 1760 és 1806 között számos tankönyvet írt magyarul, nagy szolgálatot téve a lassan bontakozó magyar nyelvű tudományosságnak (ásvány, olvadék, hullám, nyelvújítás). Nagy jelentősége volt Faludi Ferencnek is, akit főleg költőként ismer az utókor. Ő nem annyira a tudományok, mint inkább az irodalom nyelvének és stílusának az újítói közé tartozik, tőle származnak például a hófehér, nyelvjárás, ilyesmi, olyasmi szavak.

Ezek voltak tehát azok az előzmények, amelyeket a 18. század végétől követtek a nyelvújítás néven jóval ismertebb események. De világosan kell látni, hogy a tudományos szókincs magyarítása eddigre már komoly eredményeket, példákat és módszereket mutatott fel.