Tamás nevű olvasónk levelében azzal a kérdéssel fordult hozzánk, vajon van-e köze a szlovák šuhaj és a morva tájnyelvi šohaj ’legény’ szónak a magyar suhanchoz. Válaszunk pozitív: igen, van! A frissen megjelent szlovák etimológiai szótár (Stručný etymologický slovník slovenčiny) szerint az írásos forrásokban a 18. századtól datálható szlovák šuhaj ’legény’ a magyar suhanc átvétele. Az -aj végződés valószínűleg analógia más, hasonlóan végződő főnevek mintájára. Hogy maga a magyar suhanc szó honnan ered, arról megoszlanak a vélemények. A szlovák etimológiai szótár a suhancárból eredezteti, ami a német Schweitzer ’svájci’ bajor-osztrák schweinzer alakjának átvétele. A suhancár jelentése a magyarban testőr volt (a svájciak gyakran teljesítettek testőri szolgálatot). A készülőben lévő Új magyar etimológiai szótár szerint azonban a suhanc valószínűleg nem a suhancár származéka, hanem a suhog ige családjába tartozó hangfestő szó, melyhez -nc „játszi névszóképző” járul. Mindez nem változtat a tényen, hogy olvasónk helyesen érzékelte a szlovák (illetve morva) és a magyar szó közötti hasonlóságot.

Szlovák gyorstalpaló

Garantáljuk, hogy a szlovák nyelvvel ismerkedő magyarnak rengeteg örömteli felfedezésben lesz része a nyelvtanulás során. E két nyelv, bár egészen más nyelvcsaládba tartozik, lexikális szinten sok hasonlóságot mutat. Az egymás mellett élés hosszú évszázadai alatt kölcsönösen hatottak egymásra és gazdagították egymás szókincsét. Számos olyan közös szavunk is van, melyet mindkét nyelv egy harmadikból vett át.

Részlet az új szlovák-magyar nagyszótár borítótervéből

A szlovmagy kifejezés újabb keletű szóalkotás, mely több jelentéssel bír. Itt most a szlovákiai magyar nyelv egy sajátos változatára utaló jelentésére gondolunk. Főleg szlovák iskolába járó, szórványban élő rétegeknél a magyar beszédbe egyre több szlovák szó keveredik, melyek többnyire csak a szlovákiai magyarok számára érthetőek. Tipikus és gyakran idézett példája ennek a „Párkit kérek horcsicával” (vagyis virslit mustárral). A nyelvvédők hibáztatják ezeket a képződményeket, melyek azonban szociolingvisztikai szempontból kétségkívül érdekesek, és ugyanakkor természetesek is.

Tegyünk egy próbát. A következő, kicsit bizarr, amolyan „szlovmagy” beütésű szöveg megértéséhez, bár tele van tűzdelve szlovák szavakkal, nem lesz szükségünk szótárra. Egy kis kiejtési útmutató, némi fantázia és kreativitás segítségével minden szó megfejthető. Elegendő néhány magánhangzót másikkal helyettesíteni, egy-két mássalhangzó sorrendjét felcserélni, néhány helyen betoldani pár hangot, és máris kész a megoldás. Akit a szlovák kiejtés rejtelmei behatóbban érdekelnek, annak ajánljuk korábbi, részletes cikkünket. Most csak az alábbi szövegben előforduló hangokra szorítkozunk:

č [cs]

é hosszan ejtett, az [e] és az [é] közötti magánhangzó

ch mint a pech szóban

ia [ⁱa] kettőshangzó

ie [ⁱe] kettőshangzó

ľ lágy l, mely megvolt a régi magyar nyelvben is, ezt jelöli az ly

ň [ny]

ô [^uo] kettőshangzó

s [sz]

š [s]

ť [ty]

y [i]

ý [í]

ž [zs]

További fontos tudnivaló, hogy a d, t, n e és i előtt lágyan ejtendő, vagyis

de [gye]

di [gyi]

te [tye]

ti [tyi]

ne [nye]

ni [nyi]

Figyelembe kell venni azt is, hogy nyelvtörténeti okokból a szlovák h-nak általában magyar g felel meg, illetve hogy a magyar megőrizhette azt az orrhangot (m, n, ny), melynek a szlovákban már nincs nyoma.

Klobásza és szlanyina

Hol is kezdhetnénk eredményesebben az ismerkedést, mint a kuchyňában? Főzhetünk közösen paprikové zemiakyt, süthetünk pagáčot vagy koláčot. Vagy inkább készítsünk valami finomat kapustából, slaninából, klobásából és hubából? Esetleg süssünk palacinkyt? Valaki inkább a strapačkyra szavazna? És mit szólnának egy gulášhoz? Az egészséges étkezés hívei tarthatnának közös zöldség- és gyümölcskúrát, készíthetnének jobbnál jobb salátákat repa, cvikla, paradajka, uhorka, gaštan, dyňa, čerešňa, malina, slivka, ríbezle felhasználásával. A salátára csöpögtethetnének olivový olejt vagy citrónt, s akik nem féltik vonalaikat, ehetnének hozzá žemľát. A közös obed vagy večera előtt koccinthatnánk egy kis pálenkával. Az ételt a stôlon tálalnánk, amelyet obrusszal terítenénk le, majd megfelelő számú taniert és pohárt tennénk rá.

Klobásza és szlanyina, na meg egy kis sunka
(Forrás: Wikimedia Commons / Laslovarga / CC BY-SA 3.0)

Tegyük fel, hogy mindezen kulináris élvezeteket vidieken, egy falusi portán próbálnánk ki. Az oblokon keresztül kitekinthetnénk a dvorra. Ha már jóllaktunk, elmehetnénk egy kis sétára a chotárba. De mielőtt kimegyünk, öltözzünk fel, mert kint zima van. Vegyünk szépen kabátot, esetleg bundát, šálat és čiapkát is, lábunkra húzzunk čižmát vagy bagančot. Nyári sétára hölgyeknek elegendő lehet egy blúzka és egy sukňa is, lábukra papuče, sandále vagy topánky. Az uraknak sukňa helyett gate dukál. A hegyoldalban találkozhatnánk a pastierral vagy juhásszal, aki kolibája előtt fujaráján játszana. Keze ügyében palica, lábán bačkory. Dologidőben bizonyára jó néhány gazdát látnánk kosával, vagy hrablézó asszonyokat, amint a senót gyűjtik. Az utakon, a klasokkal teli ražmezők között hnojszállító szekerek zörögnének, előttük befogott somárok vagy byvolok. A raž között itt-ott a kúkoľ is felütné a fejét. A potokban pstruhok úszkálnának, a partján kačkák, gunárok és káčerek totyognának. Fölöttünk holubok és strakák röpködnének. Vigyázat, nehogy véletlenül močiarba lépjünk!

Történetünk kissé szürreális fordulatot venne, ha az erdőből egyszer csak elővágtatna egy nyalka husár. Lova lábán fénylene a podkova, szájában a zubadlo. A husár puškát szegezne ránk, előrántaná šabľáját vagy kopijáját. Bemenekülhetnénk előle az erdő sűrűjébe, de vigyázat: könnyen előfordulhatna, hogy ott meg beťárokkal vagy živáňokkal találkozunk, akik budzogáňukat lengetve rontanának ránk, peniazét követelve. Jobban tennénk, ha nyakunkba szednénk a lábunkat, és meg sem állnánk a falu közepéig, ahol is betérhetnénk a krčmába. Bent szólna a muzika, s korheľek ropnák a tanecet. Ejha, micsoda dínom-dánom! De nézd csak, ezek a mamľasok feldöntötték a söröshordót! – Menjetek a peklóba! – kiabálná a krčmár. – Majd mindjárt hívom a nejemet, az aztán igazi erdeg-baba, majd ellátja a bajotokat! – Izé... vajon nekünk címezte ezt a fenyegetést? Talán jobb lesz, ha szedjük a sátorfánkat, s továbbmegyünk. A falu közepén, a régi kaštieľ mellett megnézhetnénk a templomot, adhatnánk almužnát a templom előtt kéregető koldusnak, s elsétálhatnánk a cintorín felé, de az éjjeli sétát nem javaslom, köztudott ugyanis, hogy éjszaka arrafelé bosorkák röpködnek, s fekete mačkák sündörögnek. Térjünk inkább szépen haza, hol ágyunkba bújva, fejünket vankúšon nyugtatva, paplónba vagy duchnába burkolózva édes álomba merülhetünk.

Ki, kitől, mikor, mennyit?

Még sokáig folytathatnánk e képzelt történetet, hiszen közös szavainknak se szeri, se száma. A nagyjából azonos jelentésűeken kívül olyan is szép számmal akad, mely a két nyelvben ma már eltérő jelentéssel bír, de eredete közös. Egyes „hazafias” körök mindkét oldalon előszeretettel vetélkednek azon, melyik nyelv vett át többet a másiktól. Mondanunk sem kell, hogy a magyarok szerint a szlovákok, a szlovákok szerint a magyarok. Némely önjelölt „nyelvész” szerint a szlovák nyelv tulajdonképpen a magyar egy sajátos változata, mintegy kistestvére (ezt nehéz megállnunk mosolygás nélkül). Szlovák oldalon ezzel szemben aránylag elterjedt az a meggyőződés, hogy a Kárpát-medencébe érkező nomád, műveletlen és roppant szegényes szókinccsel rendelkező, szinte csak makogni tudó magyarokat az „ószlovákok” tanították meg egy csomó mindenre, például a földművelésre, ezért van a magyarban annyi szláv (szlovák) jövevényszó. Ennek a teóriának sok egyéb mellett már maga az „ószlovák” terminus is érzékeny pontja. Ezt a kifejezést egyes „történészeken” kívül néhány éve magas politikai körök is próbálták bevezetni, szerencsére elég kevés sikerrel. E törekvések remek példája az első Fico-kormány alatt felállított pozsonyi Szvatopluk-szobor, rajta „Az ószlovákok királya” felirattal. A szlovák történészek hangos tiltakozása eredményeként és némi politikai cirkusz után a szoborról végül lekerült a felirat, de az ószlovákok propagálói ettől függetlenül továbbra is meg vannak győződve elméleteik igazáról.

Szvatopluk a pozsonyi vár előtt, immár ószlovákos királyság nélkül
(Forrás: Wikimedia Commons / Darwinek / CC BY-SA 3.0)

Mi délibábos nyelvészkedés és saját nyelvünk másik rovására történő dicsőítése helyett megpróbálunk a realitás talaján maradni. A vetélkedésnek ezen a területen nem sok értelme van. Nem mindegy ugyanis, a nyelv mely rétegeiben vizsgáljuk az átvett szavakat: az irodalmi nyelvben, vagy az egyes nyelvjárásokban, a mai nyelvben, vagy régebbi korok nyelvemlékeiben. Éppen ezért pontos számadatok helyett csak annyit szögezhetünk le, hogy a mai szlovák nyelvben több száz magyar eredetű szó található. Ha azonban beleszámoljuk a nyelvjárási szavakat és a ma már nem használatos szavakat is, ennél nagyobb, majdnem kétezres számot kapunk. A szlovák nyelv magyarból kölcsönzött szavainak jelentős része a magyar közvetítésével más nyelvekből (pl. török) került a szlovákba. A szlovák nyelv magyar kölcsönszavainak szótárát (Hungarian Loanwords in The Slovak Language) egyébként érdekes módon egy olasz nyelvész, Luciano Rocchi készítette el.

Ami pedig a magyar nyelv szlovák jövevényszavait illeti, itt még nehezebb, szinte lehetetlen a számszerű meghatározás. Nyelvünk szókészletének mintegy egytizede szláv eredetű, de a legtöbb szóról – különösen a korai átvételek esetében – nem állapítható meg pontosan, melyik szláv nyelvből került át a magyarba. A fenti tréfás ismerkedő szöveg szláv eredetű szavai esetében is ez a helyzet. A honfoglaló törzsek több szláv népcsoporttal is találkoztak, melyek abban az időben még nem a mai alakjukban ismert szláv nyelveket, hanem a felbomlófélben lévő ősszláv egyes dialektusait beszélték. A magyar nyelv ebből a korszakból származó szláv jövevényszavai éppen ezért a szláv nyelvek múltját kutató nyelvészek számára is nagyon értékesek, mert betekintést engednek egy olyan nyelvállapotba, melyről nem maradtak fenn írásos emlékek.

Irodalom

Zoltán András: A magyar nyelv régi szláv jövevényszavai és a szláv nyelvtörténet

Marosz Diána: Somár a bosorka alebo rýchlokurz maďarčiny pre Slovákov

Rocchi, Luciano: Hungarian Loanwords in The Slovak Language. I (A-K) 1999, II (L-R) 2002, III (S-Z) 2010