Petteri Laihonen finn nyelvésszel, nyelvszociológussal készített interjút a pozsonyi Új Szó. Laihonen a határon túli tömbmagyarság helyzetét kutatja, egy-egy hónapot töltött a Székelyföldön, Kárpátalján és Nyugat-Szlovákiában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mint elmondta, a három terület nyelvi tájképében különbségek figyelhetőek meg. Szlovákiában például nagyon kevés a magyar felirat: az egynyelvű magyar településeken is csak annyi magyar feliratot lehet látni, amennyit Székelyföldön vagy Kárpátalján a kétnyelvű településeken. A különbség fő oka, hogy a hivatalos feliratok, így például a közlekedési táblák, EU-s feliratok, illetve minden felirat, mely a településen kívülre mutat, kizárólag szlovák nyelvű. A másik jelentős különbség, hogy Székelyföldön vannak kizárólag magyar nyelvű feliratok is – például emlékműveken. A szlovákiai magyar településeken a boltok, éttermek, szállodák nevei inkább nemzetköziek, a Székelyföldön magyarok. Az üzleteken belül csak elvétve akad magyar felirat.

Hol marad a magyar felirat?
(Forrás: Facebook / Kétnyelvű Dél-Szlovákia – Dvojjazyčné Južné Slovensko)

Mindez nem csupán a cégekre igaz: tiszta magyar településen is szlovákul szokás kiírni, ha valaki árul valamit, és szlovák szokott lenni az A kutya harap felirat is. A magánfeliratok legalább fele ott is szlovák, ahol szóban csak a magyar nyelvet használják. Laihonen megfigyelése szerint Szlovákiában könnyebb a nyelvváltás, mivel a magyarok és a szlovákok között nincsenek jelentős kulturális különbségek. A Székelyföldön viszont a nyelvváltás csak kultúraváltással együtt mehet végbe: megváltozik a vallás is, más ünnepet fognak a családban ünnepelni stb.

A cikkben szó esik még a finn és svéd anyanyelvű finnek viszonyáról is, továbbá arról, miben állnak közelebb a finnek a szlovákokhoz, mint a magyarokhoz.