Gábor nevű olvasónk egy kormánytag nyelvhasználatával kapcsolatban érdeklődik:

Kaphatna-e Balogh Zoltán min.Kazinczy díjat? Meg fogjuk tudni oldani, mondta a diákokhoz szóló beszédében a televízióban. Sorolhatnám vezető emberek szép magyar beszédét, H. Rózsa csuk-csük stb.tv.-ben. Nagyon terjed az azt hiszem így egyben asziszem,katasztrófa vagy jó lesz ez így is Üdv. Gábor Ui.magam sem vagyok hibátlan,de nem is szerepelek nap mint nap.

Nos, mi nem feltétlenül ítélnénk Kazinczy-díjat Balog Zoltánnak, igaz, másnak sem. Másrészt nem látnánk akadályát sem annak, hogy akik erre hivatottak, neki ítéljék a díjat. Mindezt persze nem annak alapján jelentjük ki, hogy megvizsgáltuk a miniszter nyelvhasználatát, csupán annak alapján, amit olvasónk ír. A Kazinczy-díjat ugyanis elsősorban a szép kiejtésért ítélik oda, márpedig Balog Zoltán kiejtésében olvasónk sem kifogásol semmit.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Sajnos azt sem tudjuk, hogy mit is kifogásol. Úgy tűnik, számára egyértelmű, hogy mi a baj a meg fogjuk tudni oldani szerkezettel – számunkra nem. Az tény, hogy talán kissé esetlen a két egymást követő főnévi igenév használata, de ez legfeljebb a magyar nyelv hibájának mondható, nem a nyelvhasználóénak. Igaz ugyan, hogy az összetett jövő (fog + főnévi igenév) helyett gyakran használhatjuk a jelen idejű alakot is, és ezzel kikerülhetnénk a főnévi igenevek halmozását, de ebben az esetben ez aligha működik. Feltehető ugyanis, hogy a miniszter azt kívánta hangsúlyozni, hogy jelenleg nem képesek a probléma megoldására, ezért nem használhatta a félreérthető meg tudjuk oldani szerkezetet (ez ugyanis a jelenre vonatkozóként is értelmezhető), kénytelen volt a meg fogjuk tudni oldani szerkezetet használni. (Lehet, hogy egy majddal, a jövőbennel vagy hasonló kifejezéssel is egyértelműsíthetett volna, de semmiképpen nem használt hibás szerkezetet.)

Balog Zoltán. Díjjazzuk?
(Forrás: Wikimedia Commons / Európa Pont / CC BY 3.0)

Hoffmann Rózsa esetében határozottan állíthatjuk, hogy igen konzervatív nyelvhasználóról van szó, aki igyekszik minden tekintetben (a mi ízlésünk szerint túlságosan is) megfelelni az úgynevezett „nyelvhelyességi szabályoknak”. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy csukcsükölne: ha elő is fordul nála ilyen alak, az minden bizonnyal véletlen nyelvbotlásból származik, ez a jelenség egyáltalán nem jellemző rá. Ám ha így tenne, az sem jelentene semmit: jobb, ha egy közszereplőt tevékenysége, és nem nyelvhasználata alapján ítélünk meg. Kit érdekel, hogy egy politikus nyelvhasználata nem felel meg a nyelvművelők igényeinek, ha hasznos tevékenységet folytat? Kit vigasztal, ha egy közszereplő „tökéletes nyelvhelyességgel” beszél, ha közben hatalmas károkat okoz az országnak?

Azt sem igazán értjük, mi a baj az asziszemmel. A talán szó például hasonló módon keletkezett a találom ’ítélem, vélem’ igealakból. Talán ezt is hibásnak kellene tartanunk?

Olvasónk maga is elismeri, hogy nem hibátlan. Talán felesleges is leírnia, hiszen leveléből kitűnik. A pont és vessző után gyakran nem teszi ki a szóközt, mondatati szerkesztetlenek, összecsapottak, ráadásul még Balog miniszter nevét sem írja le helyesen – pedig nem magánlevelet ír, hanem olvasói levelet egy sajtóorgánumnak: számíthat tehát arra, hogy szövege megjelenik. De talán még ez sem lenne olyan nagy baj, ha nem olyan levélben tenné ezt, melytől azt várja, hogy másokat ítéljenek el hanyag nyelvhasználatukért. Erre szokás mondani, hogy először mindenki a maga háza előtt seperjen.

Végezetül: aki nap mint nap szerepel, nem azért teszi, mert tökéletes – ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen már a felvetés is vicces (és nem azért, mert senki nem tökéletes). A vezetők, döntéshozók azért szerepelnek, mert az ő kezükben van a sorsunk. Arra érdemes figyelni, mit mondanak – és szükség esetén azt kritizálni –, nem pedig nyelvhasználatukkal kapcsolatban kukacoskodni.