Egy kedves kommentelőnk hívta fel a figyelmünket egy videóra, melynek tanúsága szerint a jelenlegi miniszterelnök suksüköl:

Ha így lenne, akkor pl. a miniszterelnök nem suksükölne:

11.10 és 12.15 között: Orbán suksüköl a bejátszásban, Gyurcsány beszól neki: "Először is szóljunk a miniszterelnök úrnak, hogy a "tudhassuk"-at azt "tudhatjuk"-nak mondjuk a magyar nyelvben ebben a mondatban, úgyhogy magyar nyelvtanból egyes!"

Sajnos a videót nem tudjuk beágyazni: Orbán Viktor beszédének bejátszása 11:10-nél kezdődik, és mindjárt az elején elhangzik az a mondat, melyben kommentelőnk, illetve Gyurcsány Ferenc állítása szerint suksüköl. Gyurcsány Ferenc olvasónk által idézett kijelentése 12:05-nél kezdődik.

Tudhatjuk vagy ne?

Lássuk először, hogy pontosan mit is mond Orbán Viktor!

Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak, hogy mi nem tudhassuk meg, pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket [...]

Ha Gyurcsány Ferencnek igaza van, és a tudhassuk helyett tudhatjuk áll a mondatban, akkor a mondat a következőképpen hangzik „helyesen”:

Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak, hogy mi nem tudhatjuk meg, pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket [...]

Ez valóban egy elképzelhető megoldás: ebben az esetben a hogy mi nem tudhatjuk meg az iskolai nyelvtan kifejezéseivel élve következtető mellérendelő mellékmondat, azt fejti ki, hogy mi lesz az előző tagmondatokban kifejtettek következménye, eredménye. Ebben az esetben a hogy felcserélhető a tehát, így, ezért stb. szavakra. Ha Orbán Viktor ezt szerette volna állítani, akkor valóban megszegte a magyar irodalmi norma szabályait, és „helytelenül” (valójában csak a sztenderd előírásaitól eltérően) használta a tudhassuk igealakot.

Van azonban egy másik, sokkal valószínűbb magyarázat is: eszerint Orbán a ne helyett mond véletlenül, nyelvbotlásként nemet.

Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak, hogy mi ne tudhassuk meg, pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket [...]

Ebben az esetben a hogy mi ne tudhassuk meg az iskolai nyelvtan szabályai szerint célhatározói alárendelő mellékmondat, azaz azt fejti ki, hogy az előző tagmondatban mondottaknak mi a célja. Ilyenkor az előző tagmondat kiegészíthető az azért szóval, vagy ennek megfelelő terjengősebb szerkezetekkel (abból a célból, annak érdekében stb.). Mivel pedig Orbán nyilvánvaló célja, hogy azzal vádolja az akkori kormányt, hogy tudatosan zárja el a szerződés részleteit a nyilvánosság elől, sokkal valószínűbb, hogy ezt szándékozta mondani. Szó sincs tehát suksükölésről, egyszerű nyelvbotlásról van szó, a ne helyett mondott véletlenül nemet.

De ha mégis...

Ebben az esetben tehát Orbán nem suksüköl. De mit kellene megállapítanunk, ha vizsgálatunk eredménye az lett volna, hogy tényleg olyankor használta a tudhassuk alakot, amikor az irodalmi norma a tudhatjuk használatát írná elő?

Először is le kell szögeznünk, hogy egy, két vagy három bizonyító erejű felvétel esetén sem mondhatnánk joggal senkiről, hogy suksüköl. Suksükölő személyről akkor beszélhetünk, ha valaki rendszeresen s-ező (az irodalmi nyelvben csak felszólító módban használatos) alakot használ kijelentő módban tj-ző helyett. Annak, hogy alkalmilag miért csúszik be valakinél egy-egy nem normatív alak, számos oka lehet: ezek közül csak az egyik az, hogy gyermekkorában egy suksükölő változatot sajátított el, és csak később tért át az irodalmi normára (esetleg nem nyilvánosan, családi körben továbbra is használ suksükölő formákat). De ilyen tévesztések akkor is előfordulhatnak, ha az illető soha nem beszélt suksükölő változatot. Bizonyos esetekben a paradigmán belül lehet különbség, pl. a tárgyatlan ragozásban különböznek a tudunk : tudjunk, kenünk : kenjünk, olvasunk : olvassunk, merünk : merjünk, nyalunk : nyaljunk alakok. Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy a kijelentő és a felszólító mód csak a magyar sztenderd változatában is az igéknek csak szűk körében tér el egymástól: a t-végű igéknél (látjuk : lássuk), illetve néhány rendhagyó ragozású igénél (vagyunk : legyünk, eszünk : együnk, alszunk : aludjuk stb.). Az igék többségénél a két forma egybeesik, vö. pl. kijelentő és felszólító módban is a tudjuk, kenjük, olvassuk, merjük, nyaljuk stb. alakok használatosak. Éppen ezért egészen természetes, ha a nem suksükölő beszélők is időnként véletlenül felcserélik a két alakot. Ha ez nem fordulna elő, a susükölés sem alakulhatott volna ki: nyilván ez is alkalmi tévesztések eredményeként vált általánossá ott, ahol ma szabályszerű.

Gyurcsány a hibás!

Gyurcsány Ferenc lecsap a vélt hibára, és azonnal egyest oszt magyar nyelvtanból. Csakhogy a suksükölésnek semmi köze a magyar nyelvtanhoz. Aki nem suksüköl, az általában nem azért nem teszi, mert nyelvtanból megtanulta a „helyes” ragozást, hanem azért, mert eleve így tanulta otthon a nyelvet. De ha később sajátította el az irodalmi normát, akkor sem feltétlenül a nyelvtani szabályok megtanulásával tette. Ha azokat a beszélőket kérdeznénk, akik otthon suksükölő nyelvjárást beszélnek, de a nyilvánosság előtt képesek a sztenderd formákat használni, a többségük aligha lenne képes megfogalmazni, hogy milyen esetekben használ eltérő formákat (tudhatjukat a tudhassuk helyett), illetve egyáltalán milyen igék esetében kell más alakot használniuk. A nyelvtan ugyanis explicit tudás, míg a beszéd, a nyelvhasználat implicit képesség. Nem véletlen, hogy maga a nyelvleírás tudomány, melyet szakemberek komoly képzés után képesek művelni, míg beszélni mindenki megtanul, akit egészségügyi problémák ebben nem akadályoznak.

Gyurcsány Ferencet nem először kapjuk azon, hogy mások nyelvhasználatát kritizálja. Az alábbi bejátszásban például egy ellentüntető gyenge helyesírását gúnyolja, majd magyarázatában összekeveri a nyelvtant a helyesírással.

Ami ennél is kínosabb, hogy valakinek a magyarságát kérdőjelezi meg azon az alapon, hogy az illető mennyire ismeri a magyar helyesírást vagy a sztenderd nyelvváltozatot, illetve a nyelvtant. (Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc fejében ezek a fogalmak keverednek.) Ráadásul ezt nem csupán valamilyen elvont szinten teszi meg, hanem egyenesen arról beszél, hogy a politikai életben való részvételből, a kormányzásból is kizárna mindenkit, aki nem ismeri „a magyar nyelv alapvető szabályait” (ill. azt, amit Gyurcsány annak vél).

Mindez pedig lingvicizmus, azaz a nyelvhasználat alapján való megbélyegzés és kirekesztés. Ez alapjában véve nem különbözik attól, mint amikor valakit a származása alapján bélyegzünk meg – legyen szó etnikai származás alapján vagy felmenőinek személyisége alapján való megbélyegzésről (netán a felesége felmenőinek személye alapján való kirekesztésről).

A probléma nem is az, hogy politikai ellenfeleit támadja ezzel, hiszen róluk mindez valószínűleg lepereg. A baj ott kezdődik, hogy mindezzel választópolgárok millióit, köztük saját potenciális választóit sérti meg – mindazokat, akik ilyen vagy olyan okokból nem (csak) a sztenderd változatot beszélik, vagy nem jó helyesírók. Meglevő hívei körében pedig erősíti azt a hitet, hogy ezeket a polgártársakat meg lehet alázni mindezek miatt. Ezt pedig egy magát demokratának valló politikus nem engedheti meg magának.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése