Az egyébként asztronómusként, íróként és nyelvészként is tevékeny, 1925-ben született Kamiel Vanhulle (alkotói nevén Manuel Halvelik) belga eszperantista élete során dolgozott a Monato című eszperantó folyóiratnak is, ám nevéhez egy érdekes, három darabból álló nyelvi kísérlet, játék is fűződik. Megalkotta ugyanis az eszperantó három, eltérő regiszterekben használható változatát.

Manuel Halvelik 1975-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / PaulP / GNU-FDL 1.2)

Változatok, áldozatok

A Halvelik által megálmodott első változat az Arcaicam Esperantom (vagy Arkaika Esperanto) ’archaikus eszperantó; óeszperantó’ nevet viseli: ez az eszperantó ősi változata. Ezt arra az esetre alkotta, ha valaki esetleg standard szövegben egy régies szöveget kívánna érzékeltetni. A második változat a Popido nevet kapta a popola idiomo ’népi nyelv’ kifejezésből: ez lenne az eszperantó népnyelvi változata arra az esetre, ha olyan helyzetek leírására gondol a potenciális eszperantista író, amikor a köznyelvi eszperantó találkozik a népnyelvivel. A harmadik változat Gavaro néven vált ismertté: az orosz говорить [gavarity] ’beszélni’ igéből származó megnevezés egyfajta eszperantó szlengre utal, melyet akár a kétes elemek is használhatnának Eszperantiában (ha lennének ilyenek).

A Popidóval kapcsolatban elmondható, hogy a népi eszperantó gondolata távolról sem ördögtől való. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Halvelik könyvében idézi az eszperantista író, Baghy Gyula 1926-ban született, Viktimoj (Áldozatok) című, szibériai hadifogságának élményeiből táplálkozó eszperantó nyelvű regényének egy részletét. Ebben a részben már Baghy maga is megkísérelte visszaadni azt, milyen is lehet egy vidéki kisfiú ízes beszéde eszperantóul:

– Nu, Joĉjo, kio nova ?

– Nenea naova, senjaoro! – respondis la knabo, serĉante alumeton en ĉiu poŝo de sia bluzo. – Me faorgeesis faojrigelon!

– Jen alumeto! – diris Johano kaj donis al li la sian.

– One deeras, ke naovaj meletkaoptetoj alveenis.

Parasztfiú ante portas
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

Az eredetiben a dőlt betűs változatok hivatottak szolgálni annak érzékeltetésére, hogy a Józsi nevű kisfiú bizony nem az irodalmi nyelvet beszéli. Ha Baghy művében ugyanis mindkét szereplő a köznyelvi eszperantót beszélné, az így hangozna:

- Nu, Joĉjo, kio nova ?

- Nenio nova, sinjoro! – respondis la knabo, serĉante alumeton en ĉiu poŝo de sia bluzo. – Mi forgesis (la) fajrigilon!

- Jen alumeto! – diris Johano kaj donis al li la sian.

- Oni diras, ke novaj militkaptitoj alvenis.

Gyerekek az oroszországi Belozerszk templománál, 1909
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

Magyarul utóbbi változat valahogy így szólna:

- Na, Józsi, mi újság?

- Semmi új, uram! – válaszolta a fiú, gyufát keresve ingének minden zsebében. – Elfelejtettem a gyújtót!

- Tessék, gyufa! – mondta János és odaadta neki a sajátját.

- Állítólag új hadifoglyok érkeztek.

Osztrák–magyar hadifoglyok Karéliában, 1915
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

Halvelik nem tesz mást, mint megkísérel szabályokat felállítani e népi eszperantó, a Popido számára arra az esetre, ha a jövőben más eszperantista írók is eljátszanának műveikben azzal a gondolattal, mint Baghy: a köznyelvi és a népi eszperantó közti különbség érzékeltetésével. Baghy könyvében – mivel irodalmi alkotásról van szó - nyilván nem a nyelvészeti szempontok voltak az elsődlegesek a népi eszperantó ábrázolásakor; Halvelik pedig, noha az ötletgazda minden bizonnyal Baghy volt, az ő ötletét felhasználva, de saját feje után alakított ki egy egész rendszert a népi eszperantó szabályait illetően. Az ő változata így fest:

- Nu, Joĉjo, kio nova ?

- Nio nova, Sir ! respondis la knabo, serĉante alumeton

en ĉiu poŝo de sia bluzo, – Mi forgesit fajrigil !

- Jen alumetojn ! diris Johano kaj donis al li la siajn.

- Oni dirat novas militkaptids alvenit.

Parasztok szénakaszáláskor. Nyizsnyij Novgorodik Kormányzóság, 1909
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

De melyek is a Popidóra jellemző szabályok?

Popido nyelvtan

Halvelik a Popido szabályainak rögzítésekor nem kívánta megrengetni a zamenhofi alapokat, így csak néhány változtatást tett. Így pl. megőrzi az eszperantó abc-t is, kivéve az ŭ-t, melyet lecserél w-re, ill. bevezet egy új betűt (ê) egy, a Popidóban gyakran előforduló hang, a svá [ǝ] jelölésére. Néhány további változás: az eszperantó változatlan alakú határozott névelő (la) helyére a lo alakot teszi, melynek többes száma is van: los. A Popidóban az eszperantó főnevek elvesztik -o végződésüket; ha azonban a szükség úgy kívánja, ennek helyére jöhet a már említett ê. Így pl. az eszperantó la viro ’a férfi’ a Popidóban lo vir, lo virê lehet. Az eszperantó többes -j végződést lecseréli -s végződésre, a tárgyeset -n végződése (mivel a tipikus szórend SVO) pedig csak akkor kötelező, ha az alapszórend megváltozna (ebből a szempontból hasonlít pl. az idóra).

A számnevek közül csak unu ’egy’, dek ’tíz’, cent ’száz’, mil ’ezer’ és miliono ’millió’ változnak meg a Popidóban: won, diks, ĉend, milje, miljun. Kisebb módosításokkal maradnak a személyes névmások is: Popidóban azonban a ci ’te’ névmás kötelező egyes, a vi ’ti’ pedig többes számban. Az ili ’ők’ helyett Popidóban zi alak áll.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az igéknél is csak kisebb változások vannak a népi eszperantóban: így pl. a múlt idő -is, a jelen -as és a jövő -os végződése helyett a Popidóban -it, -at, -ot van.

Néhány szót teljesen lecserél: pl. ĉar ’mert’ helyett bikos, tre ’nagyon’ helyett muj járja Popidóban.

Halvelik – szándékosan vagy véletlenül – művében hibákat is elkövetett, így a Popidót eszperantó munkásságuk során esetleg felhasználni kívánó alkotók nem mindig kapnak egyértelmű tanácsokat arra nézvést, hogyan is írjanak, beszéljenek népi eszperantóul.

Forrás

Manuel Halvelik: Popido. La Verda Dialekto. Versio 3, 2010