A magyarországi eszperantó tankönyvek történetével foglalkozó sorozatunkban korábban már láthattuk, hogy az első világháború (és az azt követő trianoni békeszerződés) okozta trauma hogyan jelentkezik a tankönyvekben. Az alábbiakban a második világháborút közvetlenül követő időszak tankönyveibe pillanthatunk bele, melyekből kiderül, hogy az újabb világégés nem csupán Magyarország számára jelölt ki új irányokat, hanem a hazai eszperantónak is. Az alábbiakban jobbára olyan tankönyveket veszünk sorra, melyek a második (sőt, akár az első) világháborút megelőzően is megjelentek, ám szerzőik 1945-t követően átdolgozták azokat.

Az elmúlt 25 év

Sorozatunk korábbi részeiben már többször is találkozhattunk Baghy Gyula (1891-1967) nevével; Önoktató eszperantó nyelvmester című kötetéről szintén olvashattunk. Ennek első kiadása 1928-ban jelent meg, második – jelentősen átdolgozott és kibővített – változata pedig 1945-ben.

Az Önoktató eszperantó nyelvmester (1945) egy oldala

E második kiadás kiadói előszava 1945. augusztus 6-i keltezésű; a szerzői előszó pedig 1945. szeptember 15-i. A kiadó előszavában az alábbiakat olvashatjuk :

„Magyarország történetének utolsó huszonöt esztendeje alatt se haladó szellem, se útirány... Imbolygás jellemezte a közéletet és a megfelelő eszközök semmibevevése bizonyította a vezetők osztályérdekeiken túli érdektelenségét mindennel szemben, ami csak a nemzet egyetemes érdekét szolgálta.” (3. oldal)

Új idők hangja ez a kiadó, Szalay Sándor részéről, aki néhány bekezdéssel később hasonló szellemben folytatva jelöli ki az eszperantó szerepét a magyarság 1945 utáni életében:

„Elindítjuk útjára nyelvtanunkat, amely hazafias feladatot is hivatva van teljesíteni: legyen az egyik kultureszköze a magyarságnak, amely történelmén végig a szabadság harcosa volt és lesz, ellentétben a róla terjesztett rágalmakkal.

Az Eszperantó segítségével – békeépítő és kulturális munkánk bemutatásával – győzzük meg a világot, hogy nem szégyen magyarnak lenni és a magyarság teremtő erejére szükség van Európában.” (4. oldal)

Volt mit újraépíteni: a második világháború romba döntötte Magyarországot, de a hazai eszperantót is
(Forrás: Wikimedia Commons / id. Takács István (1946))

A 192 oldalas második kiadás jócskán kibővített és átdolgozott változata az elsőnek, ám – ahogy már az első kiadás elemzése kapcsán is jeleztük – ebben is számos olyan olvasmány található, melyek Baghy későbbi, 1959 után kiadott eszperantó nyelvkönyveiben is visszaköszönnek.

A kiadó, Szalay Sándor (1896-1981) nyomdászként és kiadóként is működött az eszperantó érdekében: miután 1921-től eszperantista, ilyen téren tevékenységét eleinte szülővárosában, Kaposváron fejti ki. Egyebek közt Fáy András meséit fordítja eszperantóra, de saját tankönyve is megjelenik.

Szalay Eszperantó jegyzet című, 54 oldalas, írógéppel írt kiadványának 15. oldalán is közli Fáy András A kutya című kis állatmeséjét eszperantó fordításban. Sajnos a kiadványon nem szerepel évszám, ám a benne szereplő példák alapján arra következtethetünk, hogy egészen biztosan a forint 1946-os bevezetése, talán 1947-1948 körül jelenhetett meg.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szalay tankönyvkiadó munkásságának része a Szalay eszperantó levéltanfolyama című, 24 leckéből és ugyanennyi fűzetlen ívből álló kiadványa. Ez voltaképp az Eszperantó jegyzet nyomtatott, kissé kibővített változatban megjelent, levéltanfolyammá átszerkesztett változata. A tanfolyamot hirdető szerkesztői előszóban ezt olvashatjuk:

„Ha majd újra megnyílnak az országhatárok, a magyar eszperantisták fölújítják levelezésüket a világ minden részén élő barátaikkal, kicserélik gondolataikat, hogy azokkal gazdagodva szebbé tegyék a világot. Mindenki részt vehet ebben a valóban nemes alkotó munkában, de sokkal könnyebben az, aki beszéli a modern világ latinját: az eszperantót.”

Az előszóból arra következtethetünk, hogy a nyelvtanfolyam Baghy Gyula szerkesztésében jelenik meg. Az első lecke előszavában pedig ezt olvashatjuk:

Nekünk magyaroknak különösen fontos az eszperantó nyelv ismerete, hogy hazánkat, fiatal demokráciánk hatalmas erőfeszítéseit és eddig elért eredményeit a nagyvilággal megismertethessük és úgy neki, mint magunknak barátokat szerezhessünk.

A szerkesztői előszó és az első lecke előszava között eltelhetett bizonyos idő, mert míg előbbiben Szalay könyvkereskedésének címeként a „Budapest, VIII., Kender-u. 39.” olvasható, utóbbiban „Budapest, VIII., Eszperantó-utca 39.”. Ez az utca ma az Auróra utca nevet viseli: 1946 előtt Kender utca volt, 1946-1953 között pedig Eszperantó utca.

Harcképtelenné vált szovjet harci löveg az akkor már Auróra nevet viselő utcában, 1956
(Forrás: Fortepan / Nagy Gyula)

Eszperantisták: idealisták és realisták

Sorozatunk előző részében szintén egy  korszakot átívelő kis tankönyvvel ismerkedhettünk meg, melynek második világháború előtti, különböző címeken megjelenő kiadásai meglehetősen sötéten ábrázolják a gyárban dolgozó (eszperantista) munkások életét. A kötet jobbára változatlan szerkezettel és tartalommal jelenik meg 1945 után is, ám a gyári munkásság helyzetét ecsetelő bekezdés az (1946 után megjelent) Eszperantó nyelvtan tanfolyamok és magántanulók számára című kötetben már egészen más felhangokkal szerepel:

„A nagy gépek mellett, mint kis figurák, dolgoznak a munkások. Férfiak és nők egymás mellett dolgoznak. Ők versenyeznek a munkában. Naponta 8 órát dolgoznak. Volt idő, amikor 12-14 órát is dolgoztak és biztosan el fog jönni az az idő, amikor csak 6 órát kell dolgozni. Most mi is bemegyünk korán reggel a gyárba és sietünk dolgozni, hogy a munkaversenyben mi legyünk a elsők. Ezenkívül még iskolába járunk és tanulunk, hogy szebb és boldogabb országot építhessünk a dolgozók számára. Miénk az ország, magunknak építjük.” (43. oldal)

Sztahanov (1906-1981), a szocialista munkaverseny névadója, bányásztársának magyaráz
(Forrás: Wikimedia Commons / Library of Congress)

Igazi tankönyvi klasszikust látunk teljesen újragondolt formában akkor, amikor kézbe vesszük Mezei Károly (1890-1971) 1947-es Az eszperantó nyelvtana... című tankönyvét. Ennek első változata 38 évvel és két világháborúval korábban, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején jelent meg: az 1947-es kiadás az eredetinek teljesen átdolgozott változata. A kiadó ugyanaz: Kókai Lajos kiadója, melyet időközben az alapító fia, Kókai Rezső vett át. Az amúgy bőrgyógyász Mezei a kötet 1947-es megjelenésekor a Debreceni Tudományegyetem eszperantó lektora is volt. A 48 oldalas kis kötet előszavában a szerző így ír:

„Az eszperantót pontosan 60 évvel ezelőtt alkotta meg a lángeszű dr. Zamenhof Lajos Lázár varsói szemorvos. Joggal tehetjük fel a kérdést: miért nem volt 60 év elegendő ahhoz, hogy ez a fenséges eszme az egész világot meghódítsa? Csak egy felelet lehetséges. Az emberiség még nem volt szellemileg érett arra, hogy a nemzetközi nyelv által nyujtott előnyöket felismerje és értékelje.” (3-4. oldal)

Dr. Mezei Károly szerint „a két világháború alatt zátonyra futott az eszperantó hajója”
(Forrás: Wikimedia Commons / Hans Olav Lien / CC BY-SA 3.0 )

Két világháború tapasztalatával háta mögött Mezei Károly 1947-ben némileg realistábban látja a világot 1909-es énjéhez képest. Talán kiábrándultabban is, de az sem tagadható el a szerzőtől, hogy továbbra is őrzi optimizmusát az eszperantóval és annak világban elfoglalt helyével és lehetőségeivel kapcsolatban:

„Amíg az eszperantó hőskorában többnyire idealisták, örök álmodozók csoportosultak körülötte, akik a nagy mesternek, Zamenhofnak nemcsak a korszakalkotó nyelvét tanulták meg, hanem megértették az eszperantó ’interna ideo’-ját, az emberszeretetet is, addig ma már inkább a realistákat látjuk előtérbe nyomulni. A való élet embere látja, hogy mit nyujt neki az eszperantó. Inter arma silent musae mintájára mondhatjuk, hogy inter arma silent [sic!] Esperanto; a két világháború alatt zátonyra futott az eszperantó hajója. De utánuk a világ lelkes eszperantistái levonták a zátonyról és a szabad vizekre juttatták. A nyelvi megértés lehetővé fogja tenni a lelki megértést, amely nélkül a világ demokráciája el sem képzelhető.” (4. oldal)

Mezei Károly 1947-es könyvének egy oldala

Hogy a nyelvi megértés lehetővé teszi-e a lelki megértést, talán nem is az interlingvisztika szigorúan vett tárgykörébe tartozik; az eszperantó hajójának szabad vizekre való jutásával kapcsolatos reményekről viszont sorozatunk folytatásában még bőven olvashatunk.

Források

Baghy Gyula: Önoktató eszperantó nyelvmester. Új módszeres tankönyv magántanulók és tanfolyamok számára. Szalay Sándor könyvkiadó kiadása, Budapest, 1945

Dr. Mezei Károly: Az eszperantó nyelvtana. Olvasmányokkal és szójegyzékkel. Kókai Lajos kiadása, Budapest, 1947

Eszperantó nyelvtan tanfolyamok és magántanulók számára. Kiadja a Magyar Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezete és a Magyar Közlekedési Alkalmazottak Szabad Szakszervezete, Budapest, é. n.

Szalay Sándor: Eszperantó jegyzet. MÁV Budapesti Vasútigazgatóság Eszperantó szakköre, Budapest, é. n.

Szalay Sándor: Szalay eszperantó levéltanfolyama. Budapest, é. n.