@Krizsa: Az biztos, hogy a kényszer erős motiváció, illetve ha egy nyelven keresztül él valaki, akarva akaratlanul ráragad valami. De ez egy bizonyos tanulótípusnak kedvez, mások pedig begörcsölnek, megkukulnak. Én szeretem otthon érezni magam a nyelvben, mielőtt beszélek. Ha már beleolvastam magam és sokat hallgattam, az agyam nem áll ellen, hanem felszívja az új szavakat. De én se kezdenék el táblázatokat tanulni előre és messziről kerülöm a tankönyveket.

A másik gondom a csoportos nyelvtanulással, hogy a felhozott témák -főleg kezdőszinten- ritkán keltik fel az érdeklődésemet. Ha én választom ki az olvasmányomat. biztos élvezni fogom, még ha küzdenem kell is vele. De semmi újat nem tudok mondani ebben a témában, Lomb Kató és már jóval előtte mások mindent elmondtak erről.

Nyelvet egyszerűen hallva és beszélve lehet megtanulni, minden egyéb mű-tervezés nélkül. Ezt kell szimulálni a kezdő nyelvórákon: megérkezel a repülővel / vagy a pályaudvarra - bemész a boltba: mi kell, mit fizetsz? - bemutatkozás a külföldre szakadt családtagoknál - más itt a táj, a növényzet, az állatok, az égbolt - elemi adminisztráció a hivatalokban - munkavállalás az új országban - a foglalkozások alapszavai - BESZÉLÜNK és VÁLASZOLNAK. Itt Izraelben, a nyelviskolákban első perctől kezdve csak héberül beszél a tanár. Pár nap mulva már héberül beszél a bevándorló is.

A nyelvtannal, mondatszerkesztéssel, stb. csak a haladó csoportokban érdemes foglalkozni.

Az én első gondolatom az volt, hogy "OK, de ez most tanulási, vagy oktatási módszer lesz?"

Tanulási módszernek izgalmas, de éppen emiatt rettentő fárasztónak is tűnik. Mindenki tudja, hogy az intenzív tanulási folyamatokat követően szükség van egy kis "leülepedési" időre - a fenti módszer nagyos strapának tűnik ):o) Szerintem az ilyen sokingeres módszereknél a regenerálódási idő is nyúlik. Másik dolog, hogy ha valaki erre a módszerre áll be tanulásként, annak speciális körülmények kellenek, stb. ha ezek nem állnak rendelkezésre, lehet, h a tanulás is "ugrik".

Olyan ez, mint a manapság elterjedt "sok-kütyüs" sportolás, amikor mindenféle kiegészítőt hurcol magával az ember, pl. kocogásra; és ha valamelyik kütyü nem működik, akkor az illető esetleg el sem indul.

Ha tanítási módszernek szánják, az meg a tanárfelkészítésben problémás, nem beszélve arról, hogy ha a tanár vezeti a teljes érzékelési folyamatot, akkor ez neki talán még fárasztóbb lesz.

Az azonban bizonyos, hogy jó lenne már olyan módszerek felé tendálni, ami végre valóban az egyéni nyelvtudással foglalkozik, és nem azzal, ahogyan mindenféle központosított kulturális hordalékkal terhelik a tananyagokat...

Ez biztos így van, nekem már attól jobban megragad egy szó, ha aláhúzom, kiírom, kiemelem, föléírok, margóra jegyzetelek, stb., szóval csinálok valamit a kezemmel és odafigyelek.

Ezzel a módszerrel nekem csak az a bajom, hogy sok ezer szót kell tudni (sokszor több jelentésben), majd ezeket kifejezésekben újra megtanulni. Az elvontabbakat nehéz mozdulathoz kapcsolni, de mondjuk ha találunk is képet hozzá, így borzasztó lassan lehet haladni. Szókincsfejlesztésre középszinttől szerintem nem tudtak még élvezetesebb és jobb módszert kitalálni, mint az élményolvasás (esetleg hanganyaggal párosítva).

Ha szerelmes vagy. Akkor a legkönnyebb és leggyorsabb.