@El Vaquero: EGYETÉRTÜNK

abban, hogy a nyelv használatához - és emiatt az idegen nyelvek tanulásához - sem kell a "nyelvtan tudatossága". Abban is, hogy ez a beszélő közösségek kialakulásának és puszta létének tényéből is magától értetődő kell legyen, és abban is, hogy az ennek ellenére a nyelvtan rendszerei köré építkező, intézményes nyelvpedagógia TÉVELYEG. A grammatikai ismeretek által nem - keveseknek is inkább csak ezeknek az ismereteknek ellenére - lehet használható nyelvtudásra szert tenni.

Ám abban, hogy mit kellene, mit kell adni helyette, NEM ÉRTÜNK MÁR EGYET.

Jobb híján javaslatod szerinti sok-sok élő, hangzó és írott szöveget is lehetne adni. Javaslatod szerint a nyelvtanulók "a célnyelven hallgatnának hangfelvételeket...", - OK., bár ezt jobbára ma is teszik -"...néznének filmeket..." - Azt inkább ne tegyék! A filmbeli beszédre nem jut elegendő figyelem, megértésére nincs elismétlési lehetőség és nincs elegendő idő.) , ..."vagy anyanyelviek által összeválogatott szövegeket, párbeszédeket olvasnának fel" - Ne olvassák fel! Legfeljebb magukban olvassanak ilyeneket. A blattoló felolvasás ugyanis még anyanyelvű profiknak is nehezen megy - "... Persze még ez sem lenne az igazi, de a mostani ökörködésnél sokkal többet érne."

Hm.

A mostani, a többség által korszerűnek tartott, divatos "ökörködésben - a kommunikatívnak elkeresztelt módszerben például - szerintem az a lényeg, hogy a hagyományos, nyelvtani szempontból "monokultúrás" kis tanszövegecskéket először sokféleképpen feldolgozzák, hogy végül ennek elemeinek produkcióját a nyelvtanulók a tanórán begyakorolják, azonnal "készség szinten" használják is. Ehhez a monológokat és dialógokat az egymással való beszélgetés-imitációikban gyakoroltatnak be.

Ez szerintem attól "ökörködés", hogy miközben a nyelvtanulók a célnyelvi beszéd megértésében még sehol sem tartanak, máris a saját beszédprodukció elemeit rögzítik - és ezt egymástól és tanáraiktól eltanult - többnyire szükségszerűen rossz - kiejtéssel. Általában egy hibás prozódiájú, rossz hangsúlyú, rossz ritmusú tanfolyami beszédkészség alakul ki, - már akinél ez kialakul -, és velejár egy torz belső beszéd életre szóló beidegződése. (Ez a nyelvoktatás "gyermekágyi láza", melybe sokak nyelvtudása belepusztul, vagy csak életképtelenné válisk.)

A továbbiakra ugyanis ez a hibás belső beszédalakzat sokak számára ellehetetleníti a helyes prozódiájú, - értsd: anyanyelvi - beszéd megértését. A hallott, jó kiejtésű beszédet ugyanis saját belső tanfolyami nyelvének megfelelő beszédalakzatokra kell(ene) a megértéshez átfordítani, s erre se idő, se képesség.

Ha változtatni szeretnénk a kommunikatív, és a sok, megelőző, vagy párhuzamosan létező, más idegennyelv-tanítási "ökörködésen", akkor a megértés szándékával érdemes közelíteni a jelenséghez, és megértetés szándékával képviselőihez.

Ebben segíthet, ha az intézményes nyelvpedagógiáknak a nyelvtan mibenlétét és szerepét illető FÉLREÉRTÉSÉRE rávilágítunk. Az élő nyelvhasználati folyamatokban - a beszéd- ill. szöveg-megértés és a gondolataink megfogalmazási folyamataiban - az un. NYELVTAN azért nem játszik semmi szerepet, merthogy a nyelvtan a statikus szöveg egységeinek - mondataiknak, szavainak - statikus jellegzetességeivel foglalkozik. Ezeknek pedig e jellegükből fakadóan semmi szerepe nem lehet a beszéddel kapcsolatos cselekvések dinamikus jellegű folyamatai lefolyásában. Ott a beszélés és beszédmegértés aktuális, gyors, időbeli folyamatai során az értelem alakító/módosító ELJÁRÁSOK felismerései és alkalmazásai játszanak szerepet. Ezeknek szisztematikus kialakításához pedig a - szerintem egyedül helyes - sorrend: mindenek előtt BESZÉDMEGÉRTÉS és kialakításához a helyes artikuláció repetíciós begyakoroltatása, a megnyilatkozások kontrasztív jelentésű módosításainak variálása, az írás másolásos, diktálásos, és korábbról ismert mondatoknak nyelvre fordításos gyakorlása. Van feladat bőven, csak az ezekből fakadó készségekkel remélhető a sikeres kommunikáció, BESZÉDPRODUKCIÓ. - (lásd pl.: relaxa.hu/html/gondolatok.htm )

Talán az ismertetett vizsgálódás megítélésében NEM ÉRTENÉNK EGYET, ha a kommentár túlzó elemeket tartalmazó "fürdővizével" magát a vizsgálatot és annak eredetiségét is kiöntenénk. Számomra a belső figyelemnek és a figyelemelterelésnek együttes vizsgálatát illetően mutat a vizsgálat figyelmemre méltó eredetiséget.

Ebben csak az a hír, hogy most nem brit tudósok találták fel a kereket, hanem jenkik. Ezt a nem kell a nyelvtanhoz tudatosság dolgot már eddig is mindenki tudta. Abszolút nem ez a kísérlet az első bizonyíték. Az első bizonyíték az a sok milliárdnyi anyanyelvi beszélő már évezredek óta, akiből csak ösztönösen dől a nyelvtani hibáktól mentes szó, anélkül, hogy filóznának rajta hogy helyes-e. Sőt, meg sem tudja a legtöbb anyanyelvi beszélő fogalmazni, hogy mi mitől/miért helyes, annyira nem tudatos az egész. Ez az egész nyelvtan és tudatosság a mesterséges és elmaradt szemléletű, áltudományos nyelvtanítás hülyesége. Már nagyon rég bebizonyosodott, hogy ezzel az írás alapú, nyelvtanozós, akadémiai módszerrel nem lehet úgy megtanulni egy nyelvet, hogy az ember rendesen, használhatóan beszélje is. Jobban járnának a nyelvtanulók, ha a sok hülyeség és nyelvtanozás helyett inkább a célnyelven hallgatnának hangfelvételeket, néznének filmeket, vagy anyanyelviek által összeválogatott szövegeket, párbeszédeket olvasnának fel. Persze még ez sem lenne az igazi, de a mostani ökörködésnél sokkal többet érne.