izamky.sk/NZONLINE/docs/1937_31.pdf

Mit jelent „jó” tudni egy nyelvet?

Anyanyelven (L1) nem grammatikai kérdés: az egészséges (nem afáziás) anyanyelvi beszélő grammatikai rendszere teljes és biztos – az más kérdés, hogy ez a sztenderd nyelvváltozatot jelenti-e, vagy valamelyik nem kanonizált változatot. Hogy vét-e nyelvtani hibákat? Igen, de ezek nem a grammatikai rendszerből fakadnak, hanem a megvalósítás során adódnak: fáradtság, figyelmetlenség, a beszédhelyzet szokatlansága okozta stressz, stb. A „jó” anyanyelvi nyelvtudás inkább kommunikációs készség: képes-e valaki az adott beszédhelyzetnek (íráshelyzetnek) megfelelő stílusban és a megfelelő műfajban, megfelelő folyékonysággal átadni azt, amit szükséges. Elvileg minél iskolázottabb valaki, annál nagyobb kéne, hogy legyen a stílus- és műfajrepertoárja (szóban és írásban). A magyar- és idegennyelv-szakos diplomások (mint nyelvi szakértők) kéne, hogy ennek legfelsőbb szintjét produkálják.

Az anyanyelvi nyelvtudás nem mérhető a Közös európai keretrendszerrel (ahogy Grant kapitány javasolja), mert az a nem-anyanyelvi (L2) nyelvtudást méri, és benne a C2 szint a „közel anyanyelvi” nyelvtudást jelenti.

És hogy tényleg a fenti említett kommunikációs siker a legjobb nyelvtudás-mérce – függetlenül attól, hogy az L1 vagy L2 beszélőé – , arra Tim McNamara példája a legjobb. Ő vezeti azt a bizottságot, amelyik a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (International Civil Aviation Organization, ICAO) nyelvvizsgáját hivatott megreformálni. Ők sok-sok, repülésirányító és pilóta közötti felvétel elemzése alapján azt a következtetést vonták le ugyanis, hogy sok (köztük számos légibalesetet is okozó) félreértést nem az L2-beszélők nyelvtani hibája, hanem mindkét félnek az adott beszédhelyzetben félreértésre okot adó, kommunikatíve rosszul formált interakciós megnyilatkozása okozta. Tehát az L1-beszélőké is! Vagyis nem az anyanyelvi beszélőkhöz kell mérni a „jó” nyelvtudást, hanem a sikeres kommunikáció mércéjéhez. Mellesleg az ICAO elég rosszul fogadta a bizottság állásfoglalását, amely ezek alapján az anyanyelvi beszélők nyelvvizsgáztatását is javasolta.

@szigetva: amit írsz az tényleg előfordulhat, ezért egy jobb példa:

"Egy anyanyelvű viszont nem ejtene ki olyat a száján, hogy "Olvasok a könyvet". Ez egészen biztos.

@El Vaquero: "Sőt, az anyanyelvi folyékonyság sem 100%-os, hümmögnek, töltelékszavakat használnak rendszeresen."

De a hümmögés és a töltelékszavak használata ugyanúgy a nyelv része, sőt, ezek is az a kategória, amit egy nem anyanyelvű nem tud utánozni. Tehát nem mindegy az sem, hogyan hümmögsz. :) Magyarul pl. ööö-zünk, angolul ááá(m)-(o)znak, spanyolul ééé-znek stb. :)

@Földönkívüli: „Egy anyanyelvű viszont nem ejtene ki olyat a száján, hogy "olvasom egy könyvet"”

A környezetemben élők közül ketten is (felnőtt beszélők) használnak ilyeneket. Csak egyes szám első személyben, ahol én -k-t várnék, ők -m-t ejtenek. A részleteket még figyelem, de talán nem hiperkorrekció (az ikes igék miatt).

Az utóbbi években figyeltem fel rá, és azt hiszem tényleg korábban nem/kevésbé használtak.

@Fejes László (nyest.hu): Ami a nyelvben elterjedt, az létezik, tehát nyilván nem olyanokra gondolok, hogy "eszek" vagy "nem-e" (ami nekem nagyon nem tetszik, de az emberek többsége így használja). Egy anyanyelvű viszont nem ejtene ki olyat a száján, hogy "olvasom egy könyvet", és én az ilyenekre gondolok.

A másik pedig a szóhasználat. Azt, hogy adott szövegkörnyezetben egy adott mondatba melyik szó illik több szinonima közül, csak egy anyanyelvű tudhatja. Aki jól beszéli ellenben a nyelvet, de nem "tökéletesen", előfordul, hogy egy olyan szinonimát fog használni, amit ugyan megértenek, de mosolyognak rajta. Például a magyarban a "megy" és a "jár" szinonimák sok esetben, de olyat mégse mondhatunk, hogy *jár a hasa a "megy a hasa" helyett...

@Grant kapitány: Pontosan ezért nem tudom, h amikor Földönkívüli azt mondja, h „nem tud rendesen magyarul”, arra gondol-e, hogy azt mondja h „eszek”, „szeressük a mákostésztát” stb., vagy hogy „olvasom egy könyvet”. Nagyon nem mindegy.

@Fejes László (nyest.hu): "Nézőpont kérdése,ki mit vél súlyos grammatikai hibának"

Ez azért ennél összetettebb. Az esetek egy részében biztosan igaz, mert egyesek enyhébben, mások szigorúbban ítélik meg mondjuk a "Nem-e jössz el?" kérdést (megint másoknak viszont egyértelműen jó) .

Az esetek egy másik részével viszont bizonyára mindenki egyetértene, például azzal, hogy a "Haza te jönni holnap mikor?" kérdés súlyos nyelvtani (ragozási és szórendi) hibákat tartalmaz.

@Földönkívüli: „ nem vét súlyos nyelvtani hibákat” Nézőpont kérdése, ki mit vél súlyos grammatikai hibának.

@Földönkívüli: agrammatikus

Azt hiszem, rosszul írtam: agrammatikális.

Természetesen én az egyszerű, átlagos műveltségű anyanyelvűekre gondoltam, amilyen én is vagyok, nem pedig szónoki képességekkel rendelkező irodalmárokra. vagyis arra, amit anyanyelvi szintnek neveznek a nyelvtudásnál. Pl. nem vét súlyos nyelvtani hibákat, nem mond olyat, ami aggramatikális.

@Fejes László (nyest.hu): Hát nem hiszem hogy olyan sokan lennének, akiknek feltűnne az ilyesmi, mert manapság már a magyar anyanyelvűek között is rengetegen vannak, akik nem tudják vagy nem akarják "rendesen" (a "magas norma" szerint) használni az aki/amely-t.

@Grant kapitány: Ebbe viszont simán belefér az, amire sokan azt mondanák, hogy „nem tud rendesen” (mondjuk nem a magas norma szerint használja az aki/amely-t stb.). Ezért várnám, h Földönkívüli tisztázza, hogy mire gondol...

Kosztolányiból meg a tipikus magyar irígység szólalt meg, hogy hogy képzelik ezek a "kis mezzofantik", hogy vele ellentétben nem keserves kínnal és kemény munkával tanultak meg idegen nyelveket, hanem "csak úgy, játszva"?! Tilcsákbe azonnal!