Az idei advent kezdetén a facebookos nyest egy négy éves cikket porolt le, hátha akad, aki még nem látta. Hát volt. Két olvasónk is olyan magas lóról szólt hozzá a kérdéshez, hogy az apró ragadozó fel sem látott odáig.

Zoltán Tóth azt a költőinek szánt kérdést szögezi nekünk, hogy mi a hiba ebben a mondatban:

Egy rendeltetésszerűen használt hagyományos adventi koszorún tehát karácsonyra négy eltérő hosszúságú gyertyának kell állnia, amelyek közül a két legkisebb és a legnagyobb lila, a második legnagyobb pedig rózsaszín.

Szerintünk nyilván semmi, azért írtuk így, ezért segítséget kértünk olvasónktól. Három további kérdéssel igyekszik megvilágítani a véleményét, miszerint valami nem stimmel a mondatunkkal. Ezek a következők:

(1) Vajon mi célt szolgál – az egyébként korántsem tradécionális és újkeletű – eltérő gyertyahossz?

Be kell vallanunk, cseppnyi agyunk fel sem fogja ennek a kérdésnek a relevanciáját.  Hiszen a szöveg a hagyományos, újonnan négy ugyanakkora gyertyával induló adventi koszorúkról beszél. De nézzük tovább:

(2) Hányadik vasárnapról is van szó?

Válaszunk: a harmadikról. Végül Zoltán kegyelemdöfésnek szánt harmadik kérdése:

A fentieket összevetve máris nyilvánvaló (3) Vajon a második leghosszabb avagy éppen a második legrövidebb gyertya lesz a célnak megfelelő?

A válasz az, hogy a második leghosszabb, éppen, ahogy eredetileg írtuk. Hiszen az első és a második héten először meggyújtott lila gyertyák lesznek a legrövidebbek, az utolsó héten meggyújtott lila lesz a leghosszabb, a harmadik heti rózsaszínű pedig a második leghosszabb.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mivel ebben nem találtunk hibát, attól rettegtünk, hogy Zoltán valamilyen nyelvi „hibánkra” kívánta felhívni a figyelmünket. Nem kellett soká várnunk, befutott Zsóka Makkos, aki ezt írja:

két leg…? …második leg…? (Ez többeknek nyilván kimaradt valamikor a tanulmányaikból: /ált. isk. 3. (!) oszt./ http://tudasbazis.sulinet.hu/.../a-m.../a-melleknev-fokozasa :D

Zsóka úgy gondolja, hogy az anyanyelvi beszélő tudásának a Sulinet tudásbázisának nyelvtani szekciója a mércéje. Ki kell ábrándítanunk Zsókát, a dolog ennél bonyolultabb. Talán elkeserítő lesz megtudnia, hogy egy-egy nyelv két beszélőjének sohasem ugyanaz a nyelvi tudás él az elméjében. A hozzászólásából kitetszik, hogy Zsóka szerint az ő nyelvi tudása a mindenki számára kötelező etalon, ezzel azonban rajta kívül kevesen értenek egyet.

A mi nyelvi kompetenciánk szerint a „két legnagyobb” mást jelent, mint a „két nagyobb” (már ha Zsóka erre gondol, mert persze ő is titokban tartja, pontosan mit is kifogásol). A „két nagyobb gyertya” számunkra azt a jelentést is hordozhatja, hogy ezek egyformák, míg a „két legnagyobb” esetében nem. Mi egyáltalán nem várjuk el azt, hogy ezzel más beszélők egyetértsenek, azt azonban fontosnak tartjuk jelezni, hogy ez a különbség bennünk más beszélőket hallgatva alakult ki, tehát vannak olyan beszélők, akik szintén így gondolják. Azt, hogy a „második legnagyobb gyertya” helyett mit kellene mondani/írni, sajnos nem tudjuk, ez valóban kimaradt a tanulmányainkból. Sőt annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben sok nyelvművelő babonával találkoztunk, olyan nem volt köztük, ami a „második legnagyobb” kifejezést hibáztatta volna. Igaz, ha találkoztunk volna se tartanánk ezt hibásnak, ahogy több, mint 300 ezer Google találatnak a szerzője sem.

Forrás: Wikimedia Commons / PHILIP János / CC0

Végezetül Zsóka utolsó kérdését kell megválaszolnunk, hiszen „Ég[…] a vágytól, hogy megtudja[…]!” A kérdés:

Ja, és hogyan lehet egy hagyományos adventi koszorút nem rendeltetésszerűen "használni"?

Természetesen erre ezer és egy lehetőség van, például ki lehet vele ékelni a szobaajtót, hogy ne csapódjon be.  De ne legyünk gonoszak: ha hetente egyre több gyertyát gyújtunk a koszorún, akkor úgy, hogy az ember nem a tervszerű lila–lila–rózsaszín–lila sorrendet követi. Azt gondoltuk, hogy az eredeti cikkbeli előzményből ez kiderült. Hiába, talán nekünk is világosabban kellene fogalmaznunk.