Nemcsak az év, de a hét kezdete is más az egyházban: hétfő helyett vasárnapra esik.

Vasárnap kezdődött az advent, a nyugati keresztények számára a karácsonyra való felkészülés ideje, egyben az egyházi év kezdete is. Míg a naptári évnek egy január 1-től december 31-ig tartó időszakot számolunk, jól tudjuk, hogy például az iskolaév szeptember 1-jén kezdődik. Az egyházi év kezdete pedig nem egy hónap, hanem egy hét első napja, a karácsony előtti negyedik vasárnap. 2013-ban december 1.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Böjt

A húsvét előtti készülődés mindig 40 napos (mivel húsvét mindig vasárnapra esik!), a karácsony előttinek a hossza viszont attól függ, milyen napra esik december 25. Ha a hét első napjaira, akkor rövidebb, ha az a hét második felére, akkor kicsit hosszabb az advent, minimum 21, maximum 27 napos. 2013-ban 24.

Régebben az advent heteit nevezték kisböjtnek is, a húsvétot megelőző hosszabb, 40 napos nagyböjt mintájára. És valóban böjtöltek is az emberek: visszafogottabban ettek-ittak, a húst sokszor teljesen elhagyták, egészen karácsonyig. A böjt is azok közé a szavak közé tartozik, amelyekről még csak nem is sejtjük, honnan származnak. A magyar nyelv etimológiai szótára (TESz.) szerint szinte biztos, hogy se nem finnugor, se nem iráni, se nem német az eredete.

Ilyenkor a medve is halat eszik hús helyett
(Forrás: iStockphoto)

Ma kevésbé jellemző az étkezési böjt, és ezekre a hetekre is inkább az advent elnevezést használjuk. Ez a latin adventus ’eljövetel’ megfelelője, kiejtéseként a magyarban az [ádvent] és az [advent] is elterjedt. Sok európai nyelvben felismerhetően ugyanez ennek az időszaknak az elnevezése: Az [ȧ] olyan hang, mint a magyar [á], de rövid. angol advent [ȧdvent], francia avent [ȧvaⁿ], német Advent [ȧtvent], spanyol adviento [ȧdvjento], olasz avvento [ȧvvento], lengyel adwent [ȧdvent] stb.

Eljövetel

Az adventisták Krisztusnak a második eljövetelét, azaz a világ végét várják, és próbálják meg ennek az időpontját megjósolni – egyelőre nem nagy sikerrel.

Az advent szó „láthatóan” két részből áll. A [dv] csak úgy fordul elő a latinban, hogy a [d] egy „igekötő”/elöljárószó vége, a [v] pedig egy ige eleje. Az ad-dal – ami a latinban ’-nál, -hoz, ellen’ jelentésű – találkozhatunk sok más magyar szóban, pl. adjunktus (az egyetemi tanár-’hoz csatolt’ segédtanár), adjektívum (azaz melléknév, ami a főnév-’hez van dobva’), adverbium (azaz határozószó, ami viszont az ’igéhez tartozik’). De önmagában is előfordul: ad 1, ad 2 sorolhatjuk az egyes pontok-’hoz’ tartozó mondanivalónkat, ad absurdum vihetjük az érvelést, előkaphatunk ad hoc (’ehhez’) az egy esethez kitalált megoldásokat, és ha alulmaradnánk a vitában, akkor kezdhetünk ad hominem (vagyis az ember, azaz a vitapartner elleni) érveket felhozni.

Konvent a neve a szerzetesek együttesének, sőt a rendháznak is, ahol ’összejönnek’. A konvenció jelentése is ’összejövetel’, ahol kialakulnak a ’szokás’-ok. Ha valami konveniál ’összeillik’ valamivel, az szintén ’összejön’ vele. Az invenció ’feltalálás’ az a helyzet, amikor valamire ’rájön’ az ember, szubvenció az, amikor valaki ’alájönnek’, felemelik és ezzel segítenek rajta, az intervenció a ’közbelépés’ (azaz ’beavatkozás’), a prevenció pedig az ’előrejövés’, amivel megelőzünk valamit.

Jöhet alánk!
(Forrás: iStockphoto)

De térjünk vissza az adventhez! Az eljövetel természetesen Jézus Krisztus eljövetele, aki a hagyomány szerint a téli napforduló idején, karácsonykor született, Betlehemben egy istállóban (vagy nem), valószínűleg „Krisztus születése előtt“ néhány évvel – a gonosz Heródes király i. e. 4-ben halt meg, tehát Krisztusnak az előtt kellett születnie. A közismert paradoxon oka az, hogy az időszámításunk kezdetét csak i. sz. 525-ben határozták meg, mai ismereteink szerint néhány évet tévedve.

Harmatozzatok!

A keresztények tehát évről évre igyekeznek átélni a Krisztus első eljövetelére való várakozást. A katolikus templomokban adventben minden reggel van roráte. Ez hajnalban, de legalábbis kora reggel van, tehát áldozatot kíván az embertől, hogy hidegben, sötétben munka, iskola előtt odamenjen és részt vegyen a misén. A nevét az itt énekelt ének első szaváról kapta: rorate coeli desuper et nubes pluant justum szó szerint ’harmatozzatok, égi magasok, a felhők esőzzenek igazat’, a magyar verzióban: „harmatozzatok égi magasok, megváltót harmatozzatok” (aminek a második fele már nem fordítás).

Hajnali misének vagy angyali misének is nevezik a rorátét. Az első néven nincs mit magyarázni, a második oka az, hogy elhangzik rajta az angyali üdvözlet, az a jelenet, amikor Máriának, Jézus anyjának megjelenik Gábriel ark-, azaz főangyal és elmondja neki, hogy Istentől fia fogant. Az angyal – a latin változatban – úgy köszön, hogy ave Maria, a magyarban üdvöz légy, Mária, sok zeneszerzőnek (köztük Gounaud-nak, Schubertnek vagy Regina Spektornak) adva ihletet.

Örvendezzetek!

A roráte tehát egy felszólító módú, többes szám második személyű igealak a latinban, ebből vált magyar főnévvé. Láttunk már ilyesmit, pl. a kirelejzumát is felszólításként kezdte pályafutását. De itt van a harmadik adventi vasárnap, a gaudete vasárnap. Ismerős lehet ez az ige is a ballagási nótából: gaudeamus igitur, juvenes dum sumus ’örvendezzünk tehát, amíg fiatalok vagyunk’. A gaudete szintén felszólító módú, mint a rorate, jelentése ’örvendezzetek’. Ekkor már közel vagyunk a karácsonyhoz – egy bő hétre –, ez az oka az örömnek. Az adventhez tartozó szín a lila, amit a katolikus hagyomány a bűnbánathoz kapcsol, de a gaudete vasárnapon a pap rózsaszínbe öltözik.

Ezért van, hogy a hagyományos adventi koszorún három lila és egy pink gyertya van. Ezeket hetente kell meggyújtani, szombat este vagy vasárnap, hétről hétre egyre többet úgy, hogy a harmadik hétre – az öröm vasárnapjára – essen a rózsaszínű.

Színkódos adventi koszorú
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrea Schaufler / GNU-FDL 1.2)

Egy rendeltetésszerűen használt hagyományos adventi koszorún tehát karácsonyra négy eltérő hosszúságú gyertyának kell állnia, amelyek közül a két legkisebb és a legnagyobb lila, a második legnagyobb pedig rózsaszín.

Egyetek csokit!

A gyerekek számára a várakozás feszültségét azzal lehet megteremteni, hogy minden napra elrejtünk egy kis fülkébe valamilyen ajándékot (leginkább cukrot vagy csokit). Ezt reggelente kinyithatja, megeheti, ezzel számolva, hány napot kell még aludni karácsonyig. Ez az adventi naptár.

...mindennapi csokinkat add meg nékünk...
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrea Schaufler / GNU-FDL 1.2)

Sajnálatos módon a Mikulás az advent első hetében beüt: nagyobb mennyiségű édességgel halmozza el a gyerekeket, akiknek ezek után már jóval kevésbé izgalmas az adventi naptár rejtette mindennapi szolid meglepetés. De még a mindennapi kis csokink is nehezen lett volna összeegyeztethető a böjttel, aminek az adventi változatát utoljára nagyszüleink generációja űzte általánosan.