Nekem speciel az [ádvent]-ozás modorosnak hat.

"Sokak számára felismerhetően két latin tagból áll: az ad-ból és a vent-ből."

Én a "tag" helyett inkább "tő"-t írtam volna, ugyanis a latinban nincs *vent szó, ezt csak a magyar vette így át (ventus).

De ha már helyesírásról beszélünk, akkor az "elöljárószó" egybeírandó (OH. 646.).

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

@LvT: Na, kösz. Akkor lecserélem a magyarra fonetizálandó angol gyökszótáram hátrafelé ékezetelt á hangjait.

Az angolhoz összesen csak két hangot kellett beletennem a magyar ábécébe, ezt meg egy "rövid" é-t. Mert minden egyebet - kidolgoztam - meg lehet közelíteni a magyar betűkkel, és kombinációkkal (a th marad th, stb.). De azért a rendes angol helyesírással írom be őket a gyökszótárba, csak a kiejtést (más színnel) melléje.

Azt is minek, hisz majdnem mindenki tud beszélni angolul? Azért mert a gyökszavak összehasonlítása és főleg az archaikus nyelvtani alakok kifürkészése többnyire a netto "magyaros" kiejtésen alapul.

Ez is az egyik igazolása annak, hogy a kelta és a szláv eredete a közös korai KM protonyelv. S abból a később nyíltszótagúvá vált magyar. Nem az óegyházi szláv:-), vagyis ez a zűrzavaros történelmi sztori nyelvészetileg már érdektelen, újkori dolog. A TORLASZTÓ szláv protonyelv a magyarnak is őse - s a szláv jövevényszavak meséje megbukott.

A hébert és az oroszt símán lehet magyarra fonetizálni - csak az orosz keményhangot kellett átírnom ü-re.

Az eltérő abc-ket, főleg a hébert, a nagyközönség úgysem ismeri. A finn kiejtést egy kicsit nehezebb volt magyarra fonetizálnom, de az is megvan már plusz jelek nélkül.

Miért magyaros a kiejtése még a hébernek is - a párhuzamosan használt (ma is mindeből kétféle van nekik) kemény magánhangzóik ellenére? Azért, mert a hébernek a napjainkban folyó lelágyulása pontosan magyaros kiejtésre "csúszik vissza". Európa összes többi nyelve is így hagyogatta el az ősi torokhangokat - először finnes diftongusokra lettk felváltva.

A torokhangok persze nem érdeklik az indeu nyelvészetet? Nem bizony. Mert akkor az összes, még az afrikai sémi nyelveket is vizsgálniuk kellett volna - hát azt nem! Dehogyisnem, a német nyelvészek már tudták, hogy pontosan ez nem hiányzik nekik. Azt is tudták, hogy a latinok is a saját őseik, kelták voltak:-). Tehát ők a LATIN alapú, kezdetű-végű-abszolútok, ők találták fel a világon a kultúrát. Ők izzadták ki az indeu nyelvészetet, amin a magyarság azóta is fennragadt, mint a légy a légypapíron. S bár a hébereket irtották milliószámra, s azok már elproladtak (de a nemzetük szépen felujúlt), ez a nyelvészet azóta és elsősorban a magyarok problémája maradt. Távolról kapcsolódik ehhez "ember honnan származik, biztos, hogy Afrikából?" vita is. Mert bizony az a valószínűbb, hogy a KM-ből származik. Ennek ugyan nincs köze a max. 7ooo éves "proto-proto-magyar nyelv"-hez, de ha ezt elfogadnák, akkor a KM (a magyarokkal együtt) a világ érdeklődésének a központjába kerülne.

Tehát a finn is európai ősnyelv, az a kelta őse. Csak a magyar zavarta a német nyelvészeket, Eu kellős közepén. Azokat kellett történelmileg a jó francba, Szibériáig eltávolítani. A magyarok "miatt" lett elfogadva az egész finnugor nyelvészet. A nagyon-északi "finnugor" kisnyelvek pedig, egészen Amerikáig - mind ragozó KM "menevények" - de nem az utolsó, hanem még a középső jégkorszakból. S a balti nyelvek? Azok már sokkal későbbi kelta-szláv menevények, de a KM-től északabbról és keletebbről. Az "ukrajnai menedékből"? Valószínűleg onnan is.

@LvT: No, akkor a tudomány egyetért velem. Én is ilyen jelet képzeltem ennek a hangnak. :)

@Buxoro: Ez a külön betű egyébként megvan, és használatos is a nyelvjárási szövegek lejegyzésénél, de a magyar helyesírásra alapozott kiejtési segédleteknál is (mint. pl. az Osiris-féle Helyesírásban). Ez az „egypontos a”: <ȧ>.

Nagyjából 13-14 éves lehettem, amikor először elgondolkodtam azon, hogy a rövid á hang jelölésére be kéne vezetni egy külön betűt. Ahogy a q, x, y, w is csak idegen eredetű szavakban fordul elő (y egymagában értve), úgy minden további nélkül lehetne ilyen a rövid á-ra is. Merthogy a magyar á magyar szavakban, budapesti nétiv szpíkörként mondom, tapasztalatom szerint hosszú.

Ha érzékeltetni akarnám: az állat és az ádvent á-ja szerintem nem ugyanaz - áállat, de ádvent.

A mindennapi nyelvtanulásnál hasznos lenne, minthogy pontosabban lehetne lényegében mindent fonetikusan leírni (nem tudományos igénnyel, csak magyarosan). És azt a nyelvi jelenséget is lefedné, hogy bizony a kvartett sokszor inkább kvártett (nem kváártett), az apropó inkább ápropó (nem áápropó), és az advent és ádvent (nem áádvent).

Nyilván az a, e és é esetében is lehetne ilyen distinkcióval élni, de mivel utóbbi hangokat illetően ilyen probléma vélekedésem szerint nem igazán jellemző, elég lenne a rövid á. Hetedikes-nyolcadikos önmagammal továbbra is egyetértek. :)