Kezdjük Krisztina Trabantjával, ami persze nem is érvényes találat, hiszen nyilvánvalóan nem profi fordító követte el, sőt mi több, még csak nem is amatőr, és a pénzkereset is csak közvetetten volt cél. Azért ari. Első kísérlet:

Első kísérlet

Aztán valaki szólhatott a reménybeli Trabi-kereskedőnek, hogy nem az igazi a dolog, és újabb cetlivel gazdagodott a fonyódi folklór:

Második kísérlet

Telibe még mindig nem sikerült találni, a helyes megoldás a zu verkaufen. De csúnyán nézésnek itt helye tényleg nincs, magáncélú „fordítás"-ról van szó, a kommunikációs cél megvalósult, és hátha egy nyaraló német pont négyütemű Trabantot akart hazavinni szuvenírnek az északi parti skyline-t ésvagy a bikinis szexizmust ábrázoló hűtőmágnesek helyett.

A vicces az egészben az volt, hogy Krisztina beküldése előtt ugyanezt a kocsit nem egyszer láttam a saját szememmel is, lévén Fonyódon töltöttem a nyár jelentős részét a családi nyári hasziendán. A cetli nem tűnt fel rajta, ellenben egy másik jóval nagyobb feliratot én már korábban észrevettem. Tök jó, mert azon a sátron áll, amelyiknek a sarka látszik az első trabantos kép jobb oldalán. Én nem hiszem, hogy valaha kitettünk két olyan félrefordított szöveget, amik ilyen fizikai közelségben lettek volna – miközben semmi közük egymáshoz. A dolog lényege, hogy magába az áruházba csak a kaják fértek be, aki selyem alsóneműt vagy ásót, kapát, esetleg nagyharangot szeretne vásárolni, annak a parkolóban felvert sátorban kell kutakodnia. Lássuk, ezt miképp találták jónak tálalni:

Vajon rögzül-e ez a szép szó a magyar köznyelvben?

Jó, ez meg nem félrefordítás, csak nem értem, mi a tücsökért nem lehetett valami felhasználóbarátabb kifejezést találni arra, hogy nonfood kínálat. Szerintem itt még kevésbé valósul meg a kommunikációs cél, mint a trabis esetben. „Tekintse meg egyéb termékeinket" – hogy valami hasonlóan bikkfát, de az angolul nem tudó vásárlóknak is érthetőt javasoljak.

A harmadik felirat házi koszt ígéretével igyekszik a helyi kisvendéglőbe csábítani a német turistákat. Ez már nincs olyan közel az előző kettőhöz, egy jó kilométerre onnan borzolja a németül tudók kedélyeit.

Talán a csirkepöri ubisalivalhoz jobban értenek

Az én kedélyemet annyira nem borzolja, mert nem tudok németül (28 éve négyesre érettségiztem belőle, de hát khm), de exszerktársunk, sTormy kisegített – kutatásai szerint nagyjából-egészéből a Hausmannskost lenne a legjobb megoldás.

Erre már speciel szerintem nincs mentség. Itt egy vendéglátóipari egység igyekszik eladni magát egy olyan helyen, ahol rengeteg a német. Hát ne már hogy nem tudták megkérdezni a szomszéd Zimmerfreiben kikapcsolódó Jürgen Schmidtet közös nyelv hiányában legalább kézzel-lábbal-valahogy.

Ha valaki esetleg betévedne némi hauskostenre, szerintem szerelkezzen fel étlapfotózáshoz. Gyöngyszemeket sejtek én ott!

Fonyódi kirándulásunk ezennel véget ért. Akinek nem lett volna elég, még megnézheti ezt a két évvel ezelőtti Facebook-posztot az őrnagy irodájával a főszerepben.

UPDATE: Egy ismerősöm a cikket olvasván sürgősséggel értesített, hogy a Makkos vendéglőn egy időben nagybetűs felirat hirdette: STAKE HOUSE. Fényképes bizonyítékunk erre sajnos nincs, de a fenti alapján azt hiszem, hihető.

Hasonlóan szórakoztató félrefordításokat várunk a felrefordit@gmail.com címen.