Kinek mi van megírva a csillagaiban, ugye. Nekünk az lehetett, hogy félrefordításokról fogunk blogolni kevéske szabadidőnkben, másoknak meg a dupla cé. De csak ha glóriával teljesítettek minden kihívást az életben, ezt nyilván mondanom sem kell.
Tegye fel a kezét, aki képes akkorát fújni, hogy le tud repülni tőle egy hollywoodi sztár vőlegényének feje. Illetve az is, aki szeretne magának örökbe egy volt brit miniszterelnököt. Ez a poszt nektek szól!
Ha egy fogász egy nap alatt nyolc bal felső hatost töm be, akkor hány fogász hány nap alatt hány spamet küld a viktoriánus Angliában? – kérdezhetnénk joggal.
Néha a magyar fordítók hajlamosak mindenféle pajkosságokat találni ott, ahol nincs is. Igazából megértem, sokkal izgalmasabb a szöveg, ha különböző, amúgy indokolatlan testrészek jelennek meg lelki szemeink előtt.
Egy ketyeréről lesz szó, ami a magyar fordító szerint baromira nem is kéne az orosz kémeknek, még akkor sem, ha hozzájuk vágnák. Pedig amúgy de. Bónusz véleményes, némi kihívással fűszerezve a szinkronszínész számára.
Annyiszor mondtuk, hogy a tulajdonnévnek gondolt nem is tulajdonnevek a kedvenceink, hogy valószínűleg már unjátok. No de higgyétek el, tudunk még újat mutatni ebben is! És bónusz gyanánt nem mellesleg szolgálunk még két másik csodával!
Van, hogy az istennek nem áll össze az értelme annak, ami az eredetiben szerepel. Nem biztos, hogy ilyenkor az a legjobb megoldás, ha lesz, ami lesz alapon úgy hagyjuk a dolgot.
Manapság már egyáltalán nem meglepő, ha egy német futballistát Mustafinak hívnak, de azért még mindig rá lehet csodálkozni, micsoda keresztneveket tudnak adni az ilyen Albániából Németországba származott családokban a legényeknek. Illetve khm...
Egyébként én ettem már árvácskát teljesen kiváló ételben, de azt azért az átlag főzőműsor-fordítónak is be kellene látnia, hogy relatíve ritkán kerül a hozzávalók közé virág. Ez vonatkozik a búzavirágra is.
Ha valaki kosztolni vágyott, esetleg négyütemű Trabantra fájt a foga, vagy csak bugyigumit akart a Lidliből, és úgy gondolta, hülye fordításokkal dobná fel az élményt, idén Fonyód kiváló választásnak bizonyult a nyaralásra.
Ha esetleg valaki izgult volna, hogy hiába zajlik Rio de Janeiróban az olimpia, egy rendes félrefordítást sem termel ki a hazai sajtó, akkor szeretném megnyugtatni: az MTI-ben mindig bízhatunk!
Mai posztunk tanulsága, hogy egy őrültnek nem kell motívum. Az nem igazán derül ki, hogy népmesei motívumról van szó, esetleg valami menetrendszerű kalocsai mintáról vagy megint csak félrefordításról. Ha utóbbiról, akkor nemhiába írunk róla.
Álmos, Előd, Ond, Kond, Hapci, Szundi, még jó, hogy Törpilla nem szerepel a sorban. A fordító nem gondolkodta túl, szokás szerint írta azt a szót, ami először eszébe jutott. És már megint nem nyert.
A zombikról sok legenda kering, és én semmi esetre sem merném kétségbe vonni, hogy például hullaszagúak is, no de biztos, hogy ezt a tulajdonságukat kell előtérbe tolni, amikor valójában nem is erről van szó?
Ti mit csináltok, ha leszid az anyukátok? Akad-e olyan köztetek, aki ettől annyira összezavarodik, hogy még egy furcsa személyes névmás fölött is átsiklik ahelyett, hogy utánanézne a dolgoknak? Esetleg aki ettől összekeveri a melegeket a májas fasírt...
A fagylaltos desszert akkor az igazi, ha nem aprózzák el benne a fagylaltot. Mert hát ki mondhatna nemet egy kis fagylaltos fagylaltra? Én azért egy adag fagylaltot még hiányolok belőle.
Az alábbiakban fény derül rá, hogy hívják Klementint, hogy mennyi ideig tart egy pillanat, és azon is elelmélkedünk, hogy akar-e névtelenségbe burkolózó szereplőnk dolgozni, vagy inkább mégse.
Vannak nekünk gyönyörű kifejezéseink, amik tükörfordításként kezdték karrierjüket a magyar nyelvben, mai fordítónk csak ehhez igyekezett hozzátenni még valamit. És akkorát amúgy nem is tévedett.
Pillangók? Pipa! Márpedig ha a kulcsszó megvan az angol eredetiben és a magyar fordításban is, akkor nagy különbség mégsem lehet a kettő között. Vagy esetleg mégis?
Egyetlen, mindössze hét szót tartalmazó mondaton belül két elég meredek félrefordítást is elkövetni annyira szép teljesítmény, hogy még mi is ritkán találkozunk ilyesmivel. De hát olyan fura neveik vannak angolul ezeknek a mindenféle hivataloknak.
A fordítónak bizonyára rémlett, hogy a sérültek számára rendezett olimpiát Paraolimpiának hívják – sőt, nem is csak rémlett, egészen biztos lehetett a dolgában, ha nem nézett utána. Pedig nem ártott volna. Igazából ugyanis nem is egészen így hívják, ...
Hoppá, már megint sikerült szó szerint fordítani valamit, amit nagyon nem úgy kellett volna! Attól ugyanis, hogy egy nénivel kapcsolatban szóba kerül a szatyor, még egyáltalán nem biztos, hogy az illető néni szatyros.
A fordító ezúttal egy kedves téli meghívót kézbesített valakinek, akit azonban mégsem láttak volna szívesen. Ugyanis nem is hívták meg. Belize, a január és a családi viszályok összefüggéseiről értekezünk.
Két lehetőség van: vagy ennek az egész párbeszédnek semmi értelme, vagy egy szó több dolgot is jelenthet, nem csak azt, ami a fordítónak először eszébe jut. Esetleg Elvis gőzmozdonyokról énekelt, de ezt én igazából kétlem.
Van hogy a megoldás egészen egyszerűnek tűnik, a fordítónak mégis sikerül valami egészen, már-már megmagyarázhatatlanul mást írnia. Ilyenkor felmerül a gyanú, hogy direkt csinálta.
Látszólag egyszerűnek tűnt volna megtalálni a megfelelőt a cell szó jelentései közül, mégsem sikerült, és persze nem először. De persze ahhoz képest, hogy a néha még az egyes és a többes szám megkülönböztetése is gondot okoz…
