Az új Tarantino-filmből csak úgy fröcsög a vér és a nigger szó. És ezek közül – úgy látszik – egyik sem hat nyugtatólag a kedélyekre. A Django elszabadul (Django Unchained) bemutatója 2012 decemberében volt Amerikában, Magyarországon pedig január 16-ától látható a mozikban. A filmről szóló diskurzus pedig elsősorban az n-betűs szó gyakori használata körül forog. Vannak, akik nem voltak restek megszámolni, és állítólag több mint 110-szer hangzik el a filmben a nigger szó. Én ezt nem ellenőriztem, de tényleg sokszor; majdnem minden lövöldözés előtt, többször is, és a golyót egyáltalán nem spórolták ki ebből a Tarantino-filmből sem.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A történet az amerikai polgárháború előtt két évvel kezdődik Texasban: dr. King Schultz (Christoph Waltz) az egykori német fogorvos, a történet kezdetén már hivatásos fejvadász felszabadítja Djangót (Jamie Foxx), hogy egy leszámolásban segítségére legyen. A fiú tehetséges fejvadásznak bizonyul, így megegyeznek, hogy a levadászott fejekért kapott pénzen osztozva társként dolgoznak tovább a tél folyamán, és tavasszal együtt keresik meg Django feleségét, Broomhildát (Kerry Washington). Megtudják, hogy a lány eladása után Candielandbe került, ezért egy kitalált ürüggyel felkeresik Calvin Candie-t (Leonardo DiCaprio), a gazdag ültetvényest. Csakhogy Candie hűséges idős rabszolgája, Stephen (Samuel L. Jackson) rájön Djangóék valódi céljára. Innentől kezdve Django valóban elszabadul...

Tarantino filmjét a legtöbb kritikus nagyra értékelte, bár volt aki azt mondta, hogy a 2009-es Becstelen brigantyknak (Inglourious Basterds) nyomába sem ér. És volt olyan is, aki már látatlanban elítélte az új filmet a niggerezés miatt. A sztori alapján persze annyira nem meglepő, hogy az n-betűs, nem túl píszí szó gyakran szerepel a filmben, mégis sokan kikészültek ettől. Hogy miért?

Forrás: unchainedmovie.com/

A nigger nem elfogadható, nem politikailag korrekt kifejezés. A filmbéli használata nyilvánvalóan a fekete főhős (és rabszolgatársai) elleni verbális agresszió egyik megnyilvánulása. Sokan érvelnek úgy, hogy ez sértő lehet a ma élő afroamerikaiak őseire, így rájuk nézve is. Olyan érv is elhangzott, hogy ez a gyakori használat túlzott erőszakot szülhet: a sértettek részéről és a ma élő rasszisták részéről is.

Azon gondolkodom, hogy akkor mit is kéne mondaniuk a film szereplőinek, hogy ugyanazt fejezzék ki (beleértve a verbális agressziót!), mint amit a niggerrel kifejeznek. Mert afroamerikait (African-American) vagy feketét (black) mégsem mondhatnának azok az ültetvényesek, akik a rabszolgákat nem tekintették embernek. (Erről Calvin Candie tart is egy nagyon szép monológot a filmben.) Kicsit úgy állok a jelenség előtt, mint Kosztolányi a háztartási alkalmazott cseléd helyetti használata előtt. Szépítgetni lehetne: kevesebbszer mondani, néha másképp mondani: de ez képmutatás volna.

Ráadásul teljesen világos, hogy a niggerezés nem a fehér ember kiváltsága a filmben, hanem egyfajta státusjelölő. Django maga is kiejti a szót, amikor éppen eljátssza a rabszolgatartó szerepét. Stephen pedig – Calvin Candie hűséges, öreg szolgája, afféle komornyikja, aki teljes mértékben azonosul urával és annak értékrendjével – őszintén magáévá teszi a szóhasználatot is. Ő a filmben a megtestesült önellentmondás: a niggerező nigger.

Végül pedig nem lenne szabad elfelejteni azt, hogy Tarantino (Django keze által) gondoskodik arról, hogy mindazok a szereplők, akik a történet során niggereznek, megbűnhődjenek. Akik attól tartanak, hogy Tarantino filmje – a niggerezés miatt – rasszizmust gerjeszt, nem bíznak abban, hogy a nézők (a szabad amerikai vagy akármilyen állampolgárok) szellemileg kellőképpen érettek ahhoz, hogy a filmet befogadják. Aki pedig ebben nem hisz, az szellemileg mindenképp az embertársai fölé helyezi saját magát, és ilyen vonatkozásban sokban nem különbözik Calvin Candie-től...

További olvasnivaló

Django Unchained: “Coded language, man-made laws.”

Tarantino 'Unchained,' Part 1: 'Django' Trilogy?

Tarantino 'Unchained,' Part 2: On the N-Word

Tarantino 'Unchained,' Part 3: White Saviors