A nyugati kultúrákban sok olyan elnevezés létezik, ami afrikai származású, sötét bőrszínű embereket jelöl. Az eleinte többé-kevésbé semleges jelentéstartalmú szavak azonban rendre pejoratívvá váltak, így újakat kellett keresni helyettük. Ellentétes irányú folyamatok is elindultak: egyes közösségek szándékosan a sértővé vált kifejezéseket használták – és használják ma is –, hogy ezzel visszaszerezzék őket saját maguk számára. De miért annyira érdekes mindez?

Maga az eseménysorozat univerzális jellegű: megfigyelhető szinte bármilyen hátrányos helyzetű kisebbség esetében, habár nem feltétlenül ugyanennyire jól dokumentálva. Az angolszász országokban élő leszbikusok a közelmúltban a korábban rendkívül sértő dyke-nak kezdték nevezni magukat, magyar zsidó fiatalok az eredetileg antiszemita Judapest néven indítottak közösségi blogot, és így tovább – mindenki sok hasonló példát tud mondani.

Éppen ezért érdemes megnéznünk azt az esetet, amiről a legtöbbet beszéltek és írtak mind maguk az érintettek, mind kívülállók, amelyet a legintenzívebben kutattak. Hogyan vált sértővé előbb a nigger, majd a néger? Baj-e, ha valaki színes, és hogyan változik a színesség megítélése jelenleg is? Mindenhol feketéknek hívják-e a sötét bőrű embereket? Sorozatunkban utánajárunk!

Vissza a gyökerekhez?

A modern izraeli héberben a kusi súlyos sértés, körülbelül az angol niggerrel van egy szinten. Ez a szóhasználat azonban csak a huszadik század második felében alakult ki.

A nyugati kultúrák számára hivatkozási alapul szolgáló ókori szövegekben inkább az etnikai hovatartozást vagy a földrajzi lakóhelyet hangsúlyozták a szerzők, és kevésbé a bőrszínt. Most terjedelmi okokból csak egy példát fogunk röviden áttekinteni: a Biblia esetét. A Bibliában a sötét bőrszínű embereket kusitáknak nevezték (kusiim, egyes száma kusi vagy nőnemben kusit), mert Kus vidékén éltek. Kus Izraeltől délre helyezkedett el, Afrikában. Pontos helye nem ismert, a Szeptuaginta görög fordítás következetesen Etiópiának nevezi. Mások a mai Szudán területén található núbiai királysággal azonosítják, mert ezt a birodalmat lakói Kasnak nevezték.

Mózes egyik felesége is kusita volt, habár a próféta családi viszonyait meglehetősen nehéz feltérképezni. Azt tudjuk, hogy az egyik feleségét Cipórának hívták, de nem biztos, hogy Cipórá volt kusita származású; már csak azért sem, mert Cipórá Jitró midiánita főpap lánya volt. Az elbeszélés szerint Mirjám, Mózes testvére hangosan ellenezte a kusita nővel fenntartott kapcsolatot, és ezért az Úr megbüntette. Mirjám megbetegedett és bőre hófehér lett, csak Mózes közbenjárására gyógyult meg (4Móz 12). A Mindenható szemlátomást nem idegenkedett az ironikus húzásoktól!

Az Egyiptom hercege című népszerű rajzfilmben Cipórá a sémi többségtől eltérően afrikai külsejű. Ez nem véletlen, a készítők mindennek alaposan utánanéztek. Cipórá mind a videó elején, mind a végén Mózes jobbján, tehát a kép bal oldalán látható:

Napbarnította kedves

A ’fekete’ jelentésű héber szót – sáchor, nőnemben schorá – a Bibliában nem feltétlenül az afrikai származásra használták. Nagyon híres az Énekek énekében a „fekete vagyok és szép” – schorá áni v’nává – kezdetű szakasz, viszont gyakran „fekete vagyok, de szép”-nek fordítják: a magyar bibliakiadások többségében is így szerepel. Valószínűleg itt a kontextusból vonták le a fordítók ezt a következtetést, ugyanis a szöveg a következőképp folytatódik:

„Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem”. (1:5-6)

A lebarnult bőr a szabadban végzett fizikai munkával társult, a fizikai munka pedig alacsony presztízsű volt. Attól vált az elbeszélő feketévé, hogy lesült, mert a szőlőben kellett dolgoznia. Ma általában nem erre gondolunk, ha azt mondjuk, hogy valaki fekete!

Mind egyformák?

Mikor és miért vált hangsúlyosabbá a bőrszín? A bőrszín, a lakóhely és az etnikai hovatartozás ha nem is esett teljesen egybe, de gyakran együtt járt. Az ókori héberek például tudták, hogy a kusiták náluk sötétebb bőrűek, ez nem igényelt külön magyarázatot. Amikor Jeremiás (Jirmijáhu) próféta feltette a szónoki kérdést: „Megváltoztathatja-e bőrét a kusita, vagy a párduc a foltjait?” (Jer 13:23), eredeti közönsége tudta, hogy az említett népcsoport tagjai jellegzetes bőrszínűek. (A magyar fordításokat a magyar olvasóközönséghez igazították: mind a református Károli-Biblia, mint a katolikus Szent István Társulat Biblia szerecsent említ, csak a zsidó IMIT fordítás hozza a kusitát.)

A helyzet csak jóval később, a tizenötödik századtól kezdődő gyarmatosítás időszakában változott. A rabszolgakereskedelem miatt egyszerre nagy tömegben kerültek afrikai emberek más vidékekre. Elrablóik már nem konkrét népek tagjaiként tekintettek rájuk, hanem egységes sokadalomként: nem számított, ki honnan jött és milyen nyelven beszélt.

Ismert pszichológiai jelenség, hogy azoknak a csoportoknak a tagjait, amelyekhez nem tartozunk, sokkal egyformábbnak látjuk. Kísérletekkel kimutatták, hogy ez a torzítás enyhébb formában még akkor is megjelenhet, hogyha a kutatók véletlenszerűen osztják az embereket jól elkülöníthető csoportokba, például ha kétféle színű pólót adnak rájuk.

Valószínűleg először a tizenötödik-tizenhatodik századi portugál és spanyol kereskedők, majd gyarmatosítók használták a ’fekete’ jelentésű negro szót összefoglalóan az afrikaiakra; az angol nyelvbe is innen került. Ekkor még nem volt a szónak negatív jelentéstartalma, habár azért született meg, mert használóit nem érdekelték az afrikai népek közötti különbségek. Ma számunkra egyértelműnek tűnhet, hogy épp feketének nevezték őket, habár a fekete emberek tényleges bőrszíne sötétbarna. Így akár barnáknak is hívhatták volna őket, hiszen a gyarmatosítók nyelvei megkülönböztették a fekete és barna színt.

Tényleg nem minden nyelven hívták és hívják az afrikai származásúakat feketéknek – írül a megnevezésük fear gorm vagy duine gorm, ami szó szerint ’kék ember’-t vagy ’kék személy’-t jelent! A nagyon sötét bőrű emberek testszíne valóban lehet kékes-lilás árnyalatú, de emellett az interneten több népi etimológiával is találkoztunk. Az egyik szerint a ’fekete ember’ írül hagyományosan az ördög szinonímája, és ezért már foglalt volt, amikor az írek afrikaiakkal találkoztak. A másik elterjedt magyarázat szerint az Észak-Afrikából érkezett kereskedők kék ruhájára és fejkendőjére vonatkozott a kifejezés.

A fekete szín a nyugati kultúrákban gyakran negatív képzetekhez kapcsolódik: gondoljunk csak a feketegazdaságra vagy a fekete mágiára! Az, hogy az Afrikából behurcolt embereket feketéknek nevezték, már önmagában elősegíthette a negatív sztereotípiák terjedését. Mégis a negro és a belőle leszármazott nigger eleinte nem volt pejoratív jelentésű, mint azt sorozatunk következő részében látni fogjuk...

További olvasnivaló

Moses’ Black Wife – alapos összefoglalás angol nyelven arról, hogyan értelmezték a különböző zsidó kommentátorok Mirjám és Mózes vitáját. Míg egyes kommentátorok kimondottan feketeellenes nézeteket vallottak, mások épp az ellenkező nézetet képviselték, miszerint az afrikai származású emberek szebbek, mint a zsidók!

Nigger

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése