A Google Translate nemrég beszédfelismerővel bővült, így – a készítők szerint – valós idejű tolmácsként használható, hiszen érti, amit az ember mond, fordítja, majd a fordítását felolvassa. Ennek kapcsán gyűjt össze Fiona Macdonald néhány történelmi félrefordítást. (Ezek a történetek számos formában keringenek a neten, most már magyarul is.) A Google Translate eddigi pályafutása alapján szinte biztos, hogy a későbbiekben is lesz miről írni.

Egy klasszikus
(Forrás: homar.blog.hu)

Csatornák a Marson

A milánói csillagász, Giovanni Schiaparelli a Marson levő sötétebb foltokat tengereknek, az ezeket összekötő vonalakat pedig csatornáknak – olaszul canali – nevezte. Mindez nem okozott gondot egészen addig, amíg valaki angolra nem fordította a beszámolóját, és a fordításában nem a channel [csenöl], hanem a canal [könel] szót használta.

A latin canalis a canna ’nád’ szóra megy vissza. Ebből van a francia riviérán fekvő Cagnes és talán Cannes neve is.

Az angolban ugyanis a latin canalis ’csatorna’ két alakban is él tovább, egyrészt az ófrancián átszűrt channelként (ez a a franciában csak névként maradt meg), általánosabb értelemben (pl. the English Channel, amit mi a francia nevén La Manche csatornának ismerünk), másrészt canalként, ami szűkebb értelemben, ember alkotta csatornát jelent (pl. the Suez Canal ’a Szuezi csatorna’).

A nádat felváltotta a pálma
(Forrás: Wikimedia Commons / Joseph Plotz / CC BY 3 0)

Percival Lowell, amerikai matematikus, üzletember és autodidakta csillagász annyira fellelkesült a marsi csatornáktól, hogy egy csilagvizsgálót építetett Arizonában. Mars-mániáján csak nevettek, viszont az ő távcsövén fedezték fel halála után a Plutót.

Nem tudjuk, hogy véletlenül, a nagyobb alaki hasonlóság miatt vagy éppen az izgalmasság kedvéért fordították Schiaparelli canaléit canalnak angolra. A félrefordításnak mindenesetre hosszú távú hatása lett: H. G. Wells, majd a nyomában Orson Welles (az ő nevének a kiejtése szintén [velz]!) Világok harcán át odáig, hogy ma a vitamint is marslakócskaként próbálják ránk sózni.

Jimmy Carter és a lengyelek

Az 1977-ben hivatalba lépő Jimmy Carter első külföldi útja Lengyelországba vezetett. Amerikai elnök addig még nem járt a leigázott Kelet-Európában, ezért nagy figyelem övezte Carter elnök varsói látogatását. Tolmácsnak Steven Seymourt fogadták fel, aki tudott angolul, franciául, oroszul és lengyelül is, de orosz származású lévén ez a nyelv volt az erőssége, nem a lengyel. Ráadásul Seymour műfordító volt, ott van idő utánanézni szavaknak, jelentéseknek. Tolmácsként azonnal kell a szöveget mondani, ennek következtében sorozatban fordította félre az elnök mondandóját, archaikus szavakat, orosz mondatszerkezeteket használt.

Különös, hogy miközben az incidensről angol forrás számtalan van a neten, maguk a lengyelek mintha megfeledkeztek volna róla. Helyi segítőnk, Sławomir Zdziebko egyetlen, hivatkozásmentes forrást talált. Azonban se a a Polska Kronika Filmowa – a korabeli lengyel filmhíradó –, se az Encyklopedia Solidarności nem tesz említést az esetről.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az eredeti angol szöveg itt olvasható.

Carter elnök így kezdte első beszédét: when I left the United States this morning ’amikor ma reggel elhagytam az Egyesült Államokat’. Seymour ezt így fordította: porzucił Stany Zjednoczone na zawsze ’elhagytam az Egyesült Államokat örökre’ (legalábbis így lehetett érteni, amit mondott). Az adott körülmények között ez meglepően hangzott egy amerikai elnöktől: a 70-es években is inkább Lengyelországot és környékét hagyták el a lakói örökre. Később ezt mondta: to understand your desires for the future ’megérteni, önök milyen jövőre vágynak’. Seymour fogalmazásában viszont a pożąda Polaków ’a lengyelek iránti vágyakozás’ lett ebből, aminek erősen szexuális töltete van, legalábbis akkor, ha valaki jól tud lengyelül.

Te Jimmy, tényleg itt akarsz velünk közösül…ködni?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hruscsov és a sírásás

Az ellenpólus vezére, Nyikita Hruscsov viszont magát keverte bajba, amikor 1956-ban a moszkvai lengyel nagykövetségen nyugati diplomaták előtt kijelentette: „Mi fogjuk önöket eltemetni.” Egy maffiavezér szájából elég ijesztő lehet ilyet hallani, meg is ijedt mindenki.

Hol is legyen az a sírgödör?
(Forrás: Wikimedia Commons / RIA Novosti, Олег Кнорринг / CC BY-SA 3 0)

Hét évvel később Hruscsov maga magyarázta el, hogy nem arra gondolt, hogy konkrétan a diplomatákat vagy hazájuk polgárait tennék el láb alól, hanem a Kommunista kiáltvány egyik mondatára utalt, mi szerint „a burzsoázia […] mindenekelőtt saját sírásóját termeli. Pusztulása és a proletariátus győzelme egyaránt elkerülhetetlen.” Hruscsov környezetében akkoriban sokan meg voltak róla győződve, hogy a Szovjetunió jobban teljesít.

Jobb fordítás lett volna tehát valami ilyesmi: „mi jelen leszünk az önök temetésén” vagy „mi túl fogjuk önöket élni.” Mindenesetre az eltemetős mondat nagy karriert futott be: saját Wikipédia-oldala van, és még majd harminc évvel később is ezt énekli Sting: Mr Khrushchev said we will bury you ’Hruscsov úr azt mondta, el fogjuk önöket temetni’.

Kér vagy követel?

Egy úgynevezett hamis barát szópár okozott átmeneti diplomáciai feszültséget 1830-ban az Egyesült Államok és Franciaország között. Párizsnak a Fehér Házba küldött üzenete így kezdődött: Le gouvernement français demande… ’a francia kormány azt kéri…’. A kicsire nem adó fordító ezt angolul így adta vissza: The French government demands… ’a francia kormány azt követeli…’. Erre persze az Egyesült Államok felháborodott, és ez egészen addig tartott, míg nem tisztázták, hogy a francia demande a hasonlósága ellenére korántsem felel meg az angol demand-nak.

Kér vagy követel?
(Forrás: Wikimedia Commons / AnasiZ / CC0)

Hogy még cifrább legyen a helyzet, az angol demand főnévként ’kereslet’-et jelent, ami franciául szintén demande.

Ugyanez az eset azóta is többször előrfordult, pl. 1963-ban a québeci kormány kért valamit franciául, amit az angolul beszélő kanadaiak követelésnek értettek. Érdemes volna a politikusképzőben a demande–demand különbséget hangsúlyosan tanítani.

Hosszú távlatok

Nixon amerikai elnök 1972-es kínai látogatásáról jegyezték fel, hogy tárgyalópartnere, Csou En-laj miniszterelnök szerint akkor még túl korai lett volna értékelni a francia forradalmat. Mindenki elámult ekkora kínai bölcsesség hallatán: hiába, 183 év Kínában rigófütty.

Rigófütty
(Forrás: Wikimedia Commons / Alan D. Wilson, naturespicsonline.com / CC BY-SA 2.5)

Ugyan kiderült, félreértésről van szó, a miniszterelnök az 1968-as párizsi diákzavargásokra gondolt, az ősi kínai bölcsesség sztereotípiájához annyira illett az eredeti verzió, hogy kevesen hallották meg a helyesbítést. A történet azóta is nagy sikernek örvend. Ahogy Nixon akkori tolmácsa, Charles W. Freeman, aki ott volt akkor, amikor Csou En-laj ezt mondta, megjegyezte: „az emberek ezt akarták hallani és hinni, ezért elterjedt.”

Ez az eset tehát nem is a félrefordítást példázza, hanem azt, hogy az ember érzékelését befolyásolják az elvárásai, előítéletei. Még ha nem is tudunk ezen felülemelkedni, az mindenképp hasznos, ha legalább tudatában vagyunk.