Sorozatunk előző részeiben Kovrig János magyar újságírót 1932 végén Hongkongtól Kantonon és Dél-Kínán át egészen Sanghajig, majd Hangcsouig kísérhettük A sárga kontinensen déltől északig című kötetét olvasva. Az alábbiakban pedig Nankingba követhetjük.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az első benyomás

Ahogy azt sorozatunk előző részében láthattuk, 1932 végén Kovrig János hangcsoui látogatása alkalmával lebetegedik, ezért visszatér Sanghajba kórházi ápolásra. Csupán karácsony környékére épül fel annyira, hogy folytathatja útját Nanking felé, amiről az alábbiakat írja:

Az első benyomás: Nanking sugárutakból áll, házak nélkül. Irgalmatlanul lerombolták a régi sikátorokat, nem kegyelmeztek a híres templomoknak sem, ugyanolyan türelmetlenül láttak hozzá a város újjáépítéséhez, mint Kantonban. Mégis azzal a különbséggel, hogy Nankingban nem nőttek mindjárt amerikaias, ízléstelen, nagy kőházak a régi vityilók helyén. [...] Nanking méltó akar lenni a kínai birodalom fővárosának címéhez.

(88. oldal)

Szun Jat-szen (az emelvényen, az asztal mögött) és Csang Kaj-sek (az emelvényen, egyenruhában) 1924-ben egy Kuomintang-rendezvényen
(Forrás: Wikimedia Commons)

Kovrig János azzal a határozott céllal érkezik Nankingba, hogy részt vehessen a Kuomintang éppen itt zajló ülésén.

Mindenki talpon volt az egész városban és ami Kínában ritka dolog: sietett. Még délelőtt tartják a Kuomnintang végrehajtó bizottságának záróülését.

(88. oldal)

A Kuomintang Tajvanon ma is létező politikai párt, melynek előzményei 1894-ig nyúlnak vissza. Modern változatát 1919-ben alapítja meg Szun Jat-szen. A nacionalista párt irányítását Szun Jat-szen 1925-ös halála után sokáig Csang Kaj-sek határozza meg. A Kuomintang 1949 után, amikor is a kínai szárazföldet már a kommunista irányítású Kínai Népköztársaság uralja, Tajvan szigetére szorul vissza.

A Kuomintang emblémája, a tizenkét sugarú napkorong
(Forrás: Wikimedia Commons)

A múlt és jelen találkozása Nankingban

Korvig János megérkezését követően azért szakít némi időt arra is, hogy turistaként bejárja Nankingot. Mielőtt elkísérnénk a Kuomintang ülésére, lássuk, mit ír a városról. Közben persze nem feledjük látogatásának fő célját, a Kuomintang gyűlését sem...

A nankingi Dob torony napjainkban
(Forrás: travelneu.com)

A Dob-tornyon túl, újonnan létesített parkon vitt keresztül az autóm, amikor, késő délután, zuhogó havas esőben Nanking nagy halottaihoz igyekeztem, a Ming császárok sírjaihoz és a mauzoleumhoz, amelyben Szun Ját-szen van eltemetve. [...] Óriási állatalakok kőszobrai őrzik a Ming császárok sírjaihoz vezető utat. Az idő erősen megviselte az évszázados szobrokat, a tevéket, elefántokat, a kínai harcost, aki kantárszáron vezeti a császári paripát. A Mingek voltak az utolsó kínai császárok, utódaiknak, a Mandzsuknak soha sem felejtették el idegen származásukat. Szun Ját-szen, a nagy, demokratikus újító, ide zarándokolt, a nemzeti uralkodók sírjaihoz, amikor úgy érezte, hogy a mennyei erők támogatását kell megszereznie. És mégis, a Ming-sírok a pusztulás szomorú képét mutatták, amikor meglátogattam őket.

(95. oldal)

Nanking, a „Déli Főváros”, egészen 1421-ig volt a Ming-dinasztia (1368–1644) székhelye; az ebből a korból származó számos épület és emlékmű vált később a város szimbólumává. A mandzsu Csing-dinasztia (1644–1911) a Kínai Köztársaság 1912. január 1-i kikiáltásáig uralta a kontinensnyi országot, melynek első köztársasági elnöke történetesen Szun Jat-szen lett. A nacionalista kormány 1928-ban Pekingből ismét Nankingba helyezi a fővárost.

Tevék kőszobrai Nankingban – Kovrig János is írt róluk
(Forrás: Wikimedia Commons / Vmenkov / GNU-FDL 1.2)

A nankingi Ming-sírok ma is szent helyet jelentenek, de ihletet igazán nem meríthetnek itten mások, mint a mult siratói.

Nem messze a síroktól, kopár hegyek dombos lábánál, kéktetős, fehér emlékművet láttam. Ez a Szun Ját-szen mauzoleum. [...] Végtelen lépcsők áztak előttem a havasesőben, aránytalanul széles, erőltetetten nagyszabású feljárat. [...] Nemcsak Nankingnak, hanem egy egész birodalomnak kell a császársírok és a forradalmárok emlékeinek aránytalanságát eltüntetni, zöldelő erdőkkel ölelni a ma még kopár dombokkal, hegyekkel éktelenkedő földhöz.

(96. oldal)

Szun Jat-szen mauzóleuma Nankingban
(Forrás: Wikimedia Commons / Jiong Sheng / CC BY-SA 2.0)

A ragyogó múlt pusztuló emlékei és a jelen talmi csillogása közti ellentét okozta furcsa érzés csak megerősödik Kovrig Jánosban akkor, amikor látogatása során részt vesz a Kuomintang ülésén, ahova sorozatunk következő részében kísérjük el...

Felhasznált forrás

Kovrig János: A sárga kontinensen déltől északig. Franklin Társulat, Budapest, é. n.